Számszerűsítve: a riói olimpiai bajnok jamaicai Omar McLeod 13,04 másodperccel nyert, másodikként a vb-címvédő orosz Szergej Subenkov végzett (13,14), Baji bronzérmet érő ideje 13 századdal lett gyengébb júliusi 13,15-ös országos csúcsánál (13,28). Két századdal előzte meg a francia Darient (13,30), a 12,80-nal világcsúcstartó amerikai Merritt 13,31-gyel lett ötödik, a barbadosi Breathwaite 13,32-vel hatodik.
Bár ilyen szoros volt a befutó, Baji érezte, hogy dobogós lett, ám teljes bizonyossággal csak akkor örült a bronzéremnek, amikor a kijelzőn meglátta az eredményt. Igaz, azt is bevallotta, gyakorlatilag ugyanígy ünnepelt volna, ha negyedikként zár.
Edzője, ifjabb Tomhauser István lapunknak elmondta, sikerük az álom kategóriába tartozik. – Ha létezik gyönyörű álom, akkor ez az. Az első lépcsős cél az volt, hogy döntőbe kerüljön, a másodikat ki se mondtuk, hiszen tudtuk, ott már utolsó biztos nem lesz.
A kulisszák mögött, az atléták melegítése során lehetett érezni, hogy bármi megtörténhet, látszott, hogy bombaformában van.
Bennem már az elődöntő estéjén halványan megfogalmazódott, hogy oda lehet érni a dobogóra, de ezt nem mondtam ki, hogy ne helyezzek rá nyomást, a felszabadult mentális állapot sokkal többet segít ilyenkor.
A döntőt követő doppingvizsgálat miatt Bajiék éjfél körül értek haza, aztán a szálláson néhányan összegyűltek egy szobában és csaptak egy kisebb ünneplést. Hasonló forgatókönyv szerdán is lejátszódhat, hiszen a női súlylökés döntőjében Márton Anitától is jó szereplést várunk.
