– Reggel nyolckor keltem fel, s azóta gyakorlatilag nem tettem le a telefont. Ezt komolyan mondom. Amikor elmentem ebédelni, megfogadtam, hogy fél óráig nem nyúlok hozzá, de azalatt is folyamatosan csörgött – árulta el délután Baji Balázs, amikor épp a Magyar Nemzet szerkesztőségéből érkező hívást fogadta. – De boldogan válaszolok minden kérdésre.
Ahány interjú és beszélgetés, annyiféleképpen fogalmazom meg a gondolataimat, s ezek is hozzásegítenek ahhoz, hogy valóban felfogjam, mekkora sikert értem el.
Bizony, nem kicsit, a 110 méteres gátfutás hétfő esti vb-döntőjében a harmadik hely sporttörténelmi. Ő az első magyar futó, aki érmet nyert a világbajnokságokon, sprintszám döntőjébe legutóbb Kovács Attila jutott 1987-ben (100 méteren 4. lett), 110 gáton pedig csak Bakos György volt finalista, ő még 1983-ban lett 6. A tavalyi Eb-ezüstje után a második felnőtt világversenyes érmét szerző Baji elmondta, fantasztikus érzés elsőnek lenni valamiben egy nemzeten és egy sportágon belül. – De még nem tudom felfogni, nem érzem a jelentőségét – ismételte meg.
###HIRDETES###
A békéscsabai Baji Balázs a vasárnapi elődöntőből futamát megnyerve, 13,23 másodperces idővel jutott a döntőbe, amelynek rajtja előtt nyugodtnak, magabiztosnak tűnt. A látszat csalt: – Nem voltam olyan nyugodt, pattanásig feszülő idegekkel álltam a rajtnál. Próbáltam magamat lenyugtatni, és elkerülni azt, hogy a döntő terhe nyomasztóan hasson rám. Az eleje jól sikerült (reakcióideje a második legjobb volt – a szerk.), de az első és a második gátnál hibáztam, lelassultam, higgadtnak kellett maradnom ahhoz, hogy ez ne zökkentsen ki.
Kellett egy kis idő, hogy felzárkózzak a többiek mellé, és az utolsó gátról lejőve sikerült egy nagyon jó hajrával ellépni tőlük.
Persze igazi hajráról nem beszélhetünk ezen a távon, nem tempóváltás történik ilyenkor, de azért vannak minimális különbségek, a végére mindenki fárad, és ekkor én érkeztem a legjobb sebességgel. Az első két helyezett kiemelkedett, utána mindannyian pár századon belül értünk be.
