– Reggel nyolckor keltem fel, s azóta gyakorlatilag nem tettem le a telefont. Ezt komolyan mondom. Amikor elmentem ebédelni, megfogadtam, hogy fél óráig nem nyúlok hozzá, de azalatt is folyamatosan csörgött – árulta el délután Baji Balázs, amikor épp a Magyar Nemzet szerkesztőségéből érkező hívást fogadta. – De boldogan válaszolok minden kérdésre.
Ahány interjú és beszélgetés, annyiféleképpen fogalmazom meg a gondolataimat, s ezek is hozzásegítenek ahhoz, hogy valóban felfogjam, mekkora sikert értem el.
Bizony, nem kicsit, a 110 méteres gátfutás hétfő esti vb-döntőjében a harmadik hely sporttörténelmi. Ő az első magyar futó, aki érmet nyert a világbajnokságokon, sprintszám döntőjébe legutóbb Kovács Attila jutott 1987-ben (100 méteren 4. lett), 110 gáton pedig csak Bakos György volt finalista, ő még 1983-ban lett 6. A tavalyi Eb-ezüstje után a második felnőtt világversenyes érmét szerző Baji elmondta, fantasztikus érzés elsőnek lenni valamiben egy nemzeten és egy sportágon belül. – De még nem tudom felfogni, nem érzem a jelentőségét – ismételte meg.
###HIRDETES###
A békéscsabai Baji Balázs a vasárnapi elődöntőből futamát megnyerve, 13,23 másodperces idővel jutott a döntőbe, amelynek rajtja előtt nyugodtnak, magabiztosnak tűnt. A látszat csalt: – Nem voltam olyan nyugodt, pattanásig feszülő idegekkel álltam a rajtnál. Próbáltam magamat lenyugtatni, és elkerülni azt, hogy a döntő terhe nyomasztóan hasson rám. Az eleje jól sikerült (reakcióideje a második legjobb volt – a szerk.), de az első és a második gátnál hibáztam, lelassultam, higgadtnak kellett maradnom ahhoz, hogy ez ne zökkentsen ki.
Kellett egy kis idő, hogy felzárkózzak a többiek mellé, és az utolsó gátról lejőve sikerült egy nagyon jó hajrával ellépni tőlük.
Persze igazi hajráról nem beszélhetünk ezen a távon, nem tempóváltás történik ilyenkor, de azért vannak minimális különbségek, a végére mindenki fárad, és ekkor én érkeztem a legjobb sebességgel. Az első két helyezett kiemelkedett, utána mindannyian pár századon belül értünk be.
Számszerűsítve: a riói olimpiai bajnok jamaicai Omar McLeod 13,04 másodperccel nyert, másodikként a vb-címvédő orosz Szergej Subenkov végzett (13,14), Baji bronzérmet érő ideje 13 századdal lett gyengébb júliusi 13,15-ös országos csúcsánál (13,28). Két századdal előzte meg a francia Darient (13,30), a 12,80-nal világcsúcstartó amerikai Merritt 13,31-gyel lett ötödik, a barbadosi Breathwaite 13,32-vel hatodik.
Bár ilyen szoros volt a befutó, Baji érezte, hogy dobogós lett, ám teljes bizonyossággal csak akkor örült a bronzéremnek, amikor a kijelzőn meglátta az eredményt. Igaz, azt is bevallotta, gyakorlatilag ugyanígy ünnepelt volna, ha negyedikként zár.
Edzője, ifjabb Tomhauser István lapunknak elmondta, sikerük az álom kategóriába tartozik. – Ha létezik gyönyörű álom, akkor ez az. Az első lépcsős cél az volt, hogy döntőbe kerüljön, a másodikat ki se mondtuk, hiszen tudtuk, ott már utolsó biztos nem lesz.
A kulisszák mögött, az atléták melegítése során lehetett érezni, hogy bármi megtörténhet, látszott, hogy bombaformában van.
Bennem már az elődöntő estéjén halványan megfogalmazódott, hogy oda lehet érni a dobogóra, de ezt nem mondtam ki, hogy ne helyezzek rá nyomást, a felszabadult mentális állapot sokkal többet segít ilyenkor.
A döntőt követő doppingvizsgálat miatt Bajiék éjfél körül értek haza, aztán a szálláson néhányan összegyűltek egy szobában és csaptak egy kisebb ünneplést. Hasonló forgatókönyv szerdán is lejátszódhat, hiszen a női súlylökés döntőjében Márton Anitától is jó szereplést várunk.
