Egyre kifejezőbb, ha azt mondjuk valakiről: érmet szerez. Merthogy megkaparintja, az biztos, de hogy mindörökre megtarthatja-e, az egyre inkább kérdéses. Persze akinek tiszta a lelkiismerete, annak valószínűleg a vizeletmintája is az, ám egyre többek eredményét nézzük szemöldökráncolva, s egyre jobban megállja a helyét a tézis, miszerint egy rangos medált csak tíz év elteltével tudhat teljesen magáénak valaki.
Átlagosan havonta kapunk hírt arról, hogy egy évekkel korábban megnyert olimpiai érem más nyakába kerül. A legutóbbi példa: az amerikai Shalane Flanagan kilenc éven át volt a pekingi játékok női 10 000 méteres síkfutásának harmadik helyezettje, most viszont már ezüstérmesnek mondhatja magát, mivel az eredetileg előtte végző török Elvan Abeylegesse 2007-es doppingmintájának újraelemzése pozitív lett, s kétéves eltiltása mellett azzal is büntették, hogy 2007 és 2009 között elért eredményeit törölték. Flanagannak augusztusban az otthonában adták át az érmet, de vannak ennél extrémebb esetek is.
Adam Nelson például ahelyett, hogy a 2004-es olimpia egyedi hangulatú helyszínén, az ókori olümpiai stadionban vette volna át a súlylökés aranyát, 2013-ban az atlantai repülőtér Burger King étterme előtt kapta a kezébe az USA olimpiai bizottságának egyik fejesétől.
„Egy olimpiai arany megszerzése a legfelemelőbb és legmagasztosabb pillantok egyike kellene hogy legyen,
de én számos éven át veszteséggel és fájdalommal voltam kénytelen együtt élni. Dühössé és keserűvé tett ez a helyzet, egyetlen olimpiai bajnoknak sem kellene így éreznie” – mondta az eset kapcsán.
Az ausztrál Jared Tallentnek külön ünnepséget rendeztek a melborune-i régi kincstárépületben, amikor a 2012-es londoni játékok ezüstérmét 2016-ban aranyra cserélte. Az 50 kilométeres gyaloglás új bajnoka egy mókás videót is posztolt arról, miként „melegített” a kertjében néhány nappal korábban az eseményre:
Bár elvileg már 1968-tól kezdve előfordulhattak hasonló jelenetek, miként grafikonunkból is kitűnik, a legutóbbi olimpiák az igazán érintettek, ami nagyban betudható a 2014-ben kirobbant orosz doppingbotránynak. Azóta kizárások és az eredmények eltörlése miatt tömegével cserélnek gazdát az érmek, ami elsősorban a 2008-as és a 2012-es vizelet- és vérminták újraelemzésének következménye – a mostani szabályok szerint már tíz évig kell tárolni őket, s az új eljárások új pozitív teszteket hozhatnak. Pekingből 50, Londonból 29 érmes helyezésnél változott a (csapat)név, és még rengeteg eset van függőben.
Az oroszok csalásának egyik nyertese a britek váltója, amely a pekingi olimpián negyedik lett a 4×400 méteres síkfutásban.
„Egy Urban Outfitters áruházban vagyok New Yorkban, épp az új pólókollekciót nézegettem, és hirtelen olimpiai érmessé váltam”
– posztolta a Twitterre Andrew Steele, miután telefonjára érkezett egy értesítés a NOB döntéséről, miszerint az orosz négyes kizárása miatt övék a bronz. Az érmeket ők a júliusi, londoni Gyémántliga-versenyen, tehát hazai közönség előtt vehették át egy külön nekik felállított, egyfokos dobogóra állva.
„Nagyon szürreális érzés kilenc évvel később átvenni ezt az érmet” – nyilatkozta Rob Tobin, a váltó másik tagja; társa, Martyn Rooney pedig kissé megmosolyogtatóan úgy fogalmazott, hogy már akkor tudták, hogy megérdemlik a dobogós helyet, de azzal, hogy hazai közönség előtt vehették át a bronzokat, szép kárpótlást kaptak.
Steele viszont szégyenteljesnek nevezte a szituációt, megvilágítva, hogy miben lehetetlen már a kárpótlás: a 2008-as olimpia után különböző sérülések és betegségek gyötörték, de kénytelen volt elindulni versenyeken, hogy pénzt keressen, ám a helyzet egyre rosszabb lett, több olimpiára már nem jutott ki, tavaly vissza is vonult. Érmesként viszont négyéves támogatásban részesült volna, ami által előbb elvégezhette volna a rehabilitációját.
A brit váltó egyébként kilenc hónappal azután kapta meg az érmeket, hogy az egyik orosz, Gyenyisz Alekszejev doppingvétsége kiderült. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál hosszú és körülményes procedúrát folytatnak le ilyenkor, fellebbezésekre is sor kerülhet. De ritka, hogy pont azt a medált kapja valaki, mint amelyet eredetileg akasztottak volna a nyakába, hiszen sokan igen nehezen válnak meg az érmüktől: az Összorosz Atlétikai Szövetség például huszonnégyet kért már vissza, s ebből eddig csak három érkezett meg.
Persze emlékezhetünk: 2004-ben Annus Adriántól úgy kellett visszakönyörögni a kalapácsvetés aranyát, akár börtönbüntetés árán is meg akarta tartani, csak azután adta oda Schmitt Pál MOB-elnöknek, hogy kiderült, esete miatt a többi magyar sportoló is hátrányt szenvedhet. Az athéni olimpián három érmet is elvettek a magyaroktól – Fazekas Róbert diszkoszvető aranyát gyakorlatilag nem, mivel nem is kapta meg –, plusz 1988-ban volt még egy eset, ez összesen négy, amivel, miként a nyári játékok örök-éremtáblázatán, ebben a rangsorban is nyolcadikok vagyunk.
Ám a másik oldalról is van érintettünk, nem is nagyon régről: a birkózó Hatos Gábornak a Magyar Olimpiai Bizottság akkori elnöke, Borkai Zsolt a győri Városházán adta át a londoni olimpia bronzérmét. Esetében csak négy hónap volt a csúszás, hiszen hamar kiderült, hogy szabadfogásúak 74 kilogrammos kategóriájában doppingvétséget követett el az üzbég Soslan Tigiyev, aki a helyosztón megverte. Egyedi módon még a Himnuszt is lejátszották az ötödikről a harmadik helyre előrelépő birkózó tiszteletére.
„Az edzőm hívott, hogy gratulál a harmadik helyhez. Hirtelen nem is tudtam, miről van szó” – idézte fel saját esetét lapunk kérésére Hatos Gábor. Hozzátette: ki kellett várni, mire hivatalosan is megszületik a döntés, és csak utána mert örülni a bronzéremnek. Azt viszont nehezményezte, hogy a magyar szövetségben már többen tudták a hírt, mikor őt még nem értesítették.
Elvették, visszaadták, majd megint elvették
A sydney-i olimpia 4×400-as síkfutását az amerikai csapat nyerte, hatan kaptak aranyérmet. Négy évvel később egyiküket, Jerome Youngot visszamenőleg eltiltották – nem doppingvétség miatt, hanem mert kiderült, hogy nem nevezhették volna –, így mind a hat érem ugrott. Egy évre rá azonban nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) úgy határozott, hogy az eredeti sorrend marad – Young csak a selejtezőben és az elődöntőben futott, a fináléban nem –, öten újra olimpiai bajnoknak mondhatták magukat, ám végül ismét vándoroltak az érmek, mivel 2008-ban Antonio Pettigrew bevallotta, hogy tiltott teljesítményfokozókat használt. Társa, Michael Johnson hamar bejelentette, hogy ez esetben kész újra visszaadni az aranyát, s úgy fogalmazott, hogy megcsalva és elárulva érzi magát. A NOB az érmeket az eredetileg második kenyaiaknak ítélte, de erről csak tizenkét évvel a döntő után, 2012-ben határozott. Akkor, amikor Pettigrew már két éve halott volt: saját autójában találtak rá, gyógyszer-túladagolással követett el öngyilkosságot.
Az érmek általában az eredeti gazdától az országos olimpiai bizottságok segítségével jutnak vissza a NOB-hoz, s a nemzetközi testület feladata, hogy – akár azt, akár hamarabb egy másikat – eljuttattassa az illetékeseknek. A NOB a BBC-vel közölte, hogy van egy pótkészletük, amelyből alkalomadtán kiveszik a megfelelőt, és rágravírozzák a versenyszámot. Bár nekünk lenne egy naiv, de jóval elrettentőbb öltetünk: adja át az a saját érmét vetélytársának, aki doppingolva ért el nála jobb helyezést.
A mostani helyzetben viszont megtörténhetett még az is, ami Olivia Borlée-val: a 2008-ban az oroszok mögött másodikként befutó belga 4×100-as női váltó tagja miután tavaly novemberben már olimpiai bajnoknak mondhatta magát, az arany- és a ezüstéremmel egyszerre a nyakában posztolhatott az Instagramra. „Eljött a búcsú ideje” – írta a kép mellé, kiegészítve egy „vegyes érzések” megjelöléssel.
