Gyorsétteremnél és ruhaüzletben is válhat valaki olimpiai érmessé

Kínos módokon és egyedi helyszíneken avatnak új olimpiai érmeseket, miközben a doppingos oroszok is megtartják a magukét.

Az oroszok csalásának egyik nyertese a britek váltója, amely a pekingi olimpián negyedik lett a 4×400 méteres síkfutásban.

„Egy Urban Outfitters áruházban vagyok New Yorkban, épp az új pólókollekciót nézegettem, és hirtelen olimpiai érmessé váltam”

– posztolta a Twitterre Andrew Steele, miután telefonjára érkezett egy értesítés a NOB döntéséről, miszerint az orosz négyes kizárása miatt övék a bronz. Az érmeket ők a júliusi, londoni Gyémántliga-versenyen, tehát hazai közönség előtt vehették át egy külön nekik felállított, egyfokos dobogóra állva.

„Nagyon szürreális érzés kilenc évvel később átvenni ezt az érmet” – nyilatkozta Rob Tobin, a váltó másik tagja; társa, Martyn Rooney pedig kissé megmosolyogtatóan úgy fogalmazott, hogy már akkor tudták, hogy megérdemlik a dobogós helyet, de azzal, hogy hazai közönség előtt vehették át a bronzokat, szép kárpótlást kaptak.

Steele viszont szégyenteljesnek nevezte a szituációt, megvilágítva, hogy miben lehetetlen már a kárpótlás: a 2008-as olimpia után különböző sérülések és betegségek gyötörték, de kénytelen volt elindulni versenyeken, hogy pénzt keressen, ám a helyzet egyre rosszabb lett, több olimpiára már nem jutott ki, tavaly vissza is vonult. Érmesként viszont négyéves támogatásban részesült volna, ami által előbb elvégezhette volna a rehabilitációját.

A brit váltó egyébként kilenc hónappal azután kapta meg az érmeket, hogy az egyik orosz, Gyenyisz Alekszejev doppingvétsége kiderült. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnál hosszú és körülményes procedúrát folytatnak le ilyenkor, fellebbezésekre is sor kerülhet. De ritka, hogy pont azt a medált kapja valaki, mint amelyet eredetileg akasztottak volna a nyakába, hiszen sokan igen nehezen válnak meg az érmüktől: az Összorosz Atlétikai Szövetség például huszonnégyet kért már vissza, s ebből eddig csak három érkezett meg.

Persze emlékezhetünk: 2004-ben Annus Adriántól úgy kellett visszakönyörögni a kalapácsvetés aranyát, akár börtönbüntetés árán is meg akarta tartani, csak azután adta oda Schmitt Pál MOB-elnöknek, hogy kiderült, esete miatt a többi magyar sportoló is hátrányt szenvedhet. Az athéni olimpián három érmet is elvettek a magyaroktól – Fazekas Róbert diszkoszvető aranyát gyakorlatilag nem, mivel nem is kapta meg –, plusz 1988-ban volt még egy eset, ez összesen négy, amivel, miként a nyári játékok örök-éremtáblázatán, ebben a rangsorban is nyolcadikok vagyunk.

Ám a másik oldalról is van érintettünk, nem is nagyon régről: a birkózó Hatos Gábornak a Magyar Olimpiai Bizottság akkori elnöke, Borkai Zsolt a győri Városházán adta át a londoni olimpia bronzérmét. Esetében csak négy hónap volt a csúszás, hiszen hamar kiderült, hogy szabadfogásúak 74 kilogrammos kategóriájában doppingvétséget követett el az üzbég Soslan Tigiyev, aki a helyosztón megverte. Egyedi módon még a Himnuszt is lejátszották az ötödikről a harmadik helyre előrelépő birkózó tiszteletére.

„Az edzőm hívott, hogy gratulál a harmadik helyhez. Hirtelen nem is tudtam, miről van szó” – idézte fel saját esetét lapunk kérésére Hatos Gábor. Hozzátette: ki kellett várni, mire hivatalosan is megszületik a döntés, és csak utána mert örülni a bronzéremnek. Azt viszont nehezményezte, hogy a magyar szövetségben már többen tudták a hírt, mikor őt még nem értesítették.

Elvették, visszaadták, majd megint elvették

A sydney-i olimpia 4×400-as síkfutását az amerikai csapat nyerte, hatan kaptak aranyérmet. Négy évvel később egyiküket, Jerome Youngot visszamenőleg eltiltották – nem doppingvétség miatt, hanem mert kiderült, hogy nem nevezhették volna –, így mind a hat érem ugrott. Egy évre rá azonban nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) úgy határozott, hogy az eredeti sorrend marad – Young csak a selejtezőben és az elődöntőben futott, a fináléban nem –, öten újra olimpiai bajnoknak mondhatták magukat, ám végül ismét vándoroltak az érmek, mivel 2008-ban Antonio Pettigrew bevallotta, hogy tiltott teljesítményfokozókat használt. Társa, Michael Johnson hamar bejelentette, hogy ez esetben kész újra visszaadni az aranyát, s úgy fogalmazott, hogy megcsalva és elárulva érzi magát. A NOB az érmeket az eredetileg második kenyaiaknak ítélte, de erről csak tizenkét évvel a döntő után, 2012-ben határozott. Akkor, amikor Pettigrew már két éve halott volt: saját autójában találtak rá, gyógyszer-túladagolással követett el öngyilkosságot.

Az érmek általában az eredeti gazdától az országos olimpiai bizottságok segítségével jutnak vissza a NOB-hoz, s a nemzetközi testület feladata, hogy – akár azt, akár hamarabb egy másikat – eljuttattassa az illetékeseknek. A NOB a BBC-vel közölte, hogy van egy pótkészletük, amelyből alkalomadtán kiveszik a megfelelőt, és rágravírozzák a versenyszámot. Bár nekünk lenne egy naiv, de jóval elrettentőbb öltetünk: adja át az a saját érmét vetélytársának, aki doppingolva ért el nála jobb helyezést.

A mostani helyzetben viszont megtörténhetett még az is, ami Olivia Borlée-val: a 2008-ban az oroszok mögött másodikként befutó belga 4×100-as női váltó tagja miután tavaly novemberben már olimpiai bajnoknak mondhatta magát, az arany- és a ezüstéremmel egyszerre a nyakában posztolhatott az Instagramra. „Eljött a búcsú ideje” – írta a kép mellé, kiegészítve egy „vegyes érzések” megjelöléssel.