Üvöltünk a pálya szélén, a gyerek meg bőg

Sokan saját szüleik viselkedése miatt hagynak fel a sporttal. Van, ahol tesznek ellene, itthon nincs szabályozás.

„Én mint szülő mindent meg fogok tenni, hogy pozitív szellemben támogassam a gyerekemet, mások gyerekeit, a klubok dolgozóit, a bírókat és szülőtársaimat az edzéseken és a találkozókon egyaránt.”

A szabályzatot több mint ezerhatszázan írták alá azonnal, a támogatók száma pedig folyamatosan emelkedik. A szülők továbbá megkérték a klubokat, nyomtassák a szöveget mezeikre. Az AIK helyettes csapatkapitánya, Stefan Ishizaki szerint kicsi gyerekként nem a győzelem a legfontosabb, hanem az, hogy az ember megszeresse a játékot, élményeket és emlékeket gyűjtsön.

– A szülő a gyerekét pozitív vagy negatív módon, de mindenképp elfogultan kezeli. De ez így van jól – ezt már Gáncsos András, az UTE U15-ös korosztályának edzője mondta a Magyar Nemzetnek. Ugyanakkor kiemelte, ez a sportág nem egzakt tudomány, az adott célhoz több út is vezet, ráadásul még ha vannak is mérhető tényezők, nem biztos, hogy azok mérvadók. A szemléletet példázva említette a Real Madrid jelenlegi tízesének, Luka Modricnak az esetét. A horvát válogatott játékosa a Dinamo Zagrebnél elvégzett tesztek alapján nem lehetett volna kimagasló teljesítményű, ugyanakkor volt, akinek többre kellett volna vinnie, most még sincs sehol.

Mindez azért lényeges Gáncsos szerint, mert nehéz objektíven társalogni a futballról, hiszen nagyban szubjektív sportág. (Érdemes Nagy Ádám esetére gondolni. A magyar válogatott játékosát a Vasasnál fiatalkorában eltanácsolták a futballtól, Wágner Gábornak és Wágner Ádámnak köszönheti, hogy most a Bologna játékosa – H. Zs.)

A szülő mindeközben természetesen a legjobbat szeretné gyerekének, de nem mindenki érzi, hogyan tudná megadni. – Láttam már olyan utánpótlás-mérkőzést, ahonnan el kellett jönnöm, mert annyira ordibáltak a szülők. De volt pozitív élményem is – mondja Gáncsos. Az angol West Ham United akadémiáját megjáró szakember ugyanakkor jelezte, a briteknél is vannak problémák, volt, aki meg akarta mondani az edzőnek, hogyan állítsa össze a csapatát. Másnap se a játékos, se a szülő nem volt már a klubnál.

Gáncsos arra a kérdésre, miként érdemes kommunikálni, elmondta: ha a klub rendet akar, akkor következetesnek kell lennie. Így alakul ki a rendszer. Ha világosan le vannak fektetve az irányvonalak, akkor a szülők elfogadók. – Mindig lesz egy-két kivétel, aki meg akarja mondani, mi a jó. Érti a szakmát. Kérdés, ezt a klub miként kezeli. Összességében azonban egyenes kommunikáció kell, a szabályok lefektetése, bemutatni, hogy a klub mit képvisel, és ebben az edzőknek egy irányba kell menniük.

Ha van összhang, akkor a szülők is ráéreznek erre. Fontos a velük való kommunikáció, hiszen az otthoni közeg meghatározhatja, hogy valakiből élsportoló lesz-e vagy sem

– mondta.

Gáncsos véleményével nagyban megegyezik a Kőbányai Ifjúsági Sportegyesület (KISE) szakmai koordinátorának meglátása. Kovács József a Magyar Nemzetnek szintén azt emelte ki, hogy ha alaposan, logikusan le vannak fektetve az alapelvek, a vezetők érzékeltetik a határokat, akkor a szülők partnerek. – Ha mindez nincs meg, akkor vannak olyanok, akik egyből azt keresik, mikor és hogyan lehet irányítani egy gyereket. 

A több utánpótlás-korosztálynál is megforduló Kovács úgy látja, az utóbbi években pozitívan változott a közeg. – Az óvodásokat és kisiskolásokat „tömörítő” Bozsik intézményi program és a Bozsik-rendszer sajátosságai segítik a szemléletváltást. Ugyanis sem a Bozsik-tornákon, sem a Bozsik-fesztiválokon (ez utóbbin nemcsak mérkőzések, de ügyességi feladatok is vannak – H. Zs.) nem számolják az eredményt, így a szülő azt látja, hogy a gyerek mosolyog, és ügyesen teljesített egy adott feladatban – mutatott rá a rendszer lényegére Kovács, aki azt is megemlítette, így is vannak szülők, akik próbálják jutalommal motiválni gyereküket például arra, hogy minél több gólt rúgjon. A Magyar Labdarúgó-szövetség figyelve mindennek fontosságára, régiós szakmai koordinátorokat nevezett ki, akiknek feladatuk, hogy felügyeljék, milyen módon zajlanak a sportesemények.

Az otthoni háttér fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A gyereknél őszintébb visszajelző nincs az edző számára. Az idősebbeknél kevéssé, a fiatalabbaknál annál inkább látszik a külső ingerekre adott reakció.

– Van olyan, aki nyolc-kilenc évesen kiszól az apjának, de olyat is láttam, hogy valaki elsírta magát a folyamatos szülői „útmutatás” miatt

– mesélte Kovács.

Adott és jogos a kérdés: a velük foglalkozó szakemberek megfelelően fel vannak készítve? Kovács úgy látja, az UEFA B licences edzőképzésen belül a pedagógiaoktatás sokat lépett előre, bár biztos, hogy lehetne a témakörrel többet foglalkozni. Az azonban hamar kiderül, hogy egy trénernek van-e érzéke a gyerekekhez.