– Nemrég Turi Györgyhöz érkeztünk ugyanígy a Kőér utcai uszodába. Tőle kértem hozzájárulást és időpontot ehhez a beszélgetéshez, hisz ön most múlt 16 éves. Lelkemre kötötte, hogy „csak a szakma, semmi bulvár”. Mitől félti?
– Ő mindig nagyon félt engem. Amikor csak interjút adtam, mindig mondta, hogy
a bulvárba, a magánéletembe ne menjek bele, és ne kerüljenek szóba a szövetségi dolgok sem, ne mondjak véleményt.
– Könnyű a mester kéréseinek megfelelni? Milyen a viszonyuk? Turi György nehéz embernek tartja magát...
– Nehézkesen is indult. Nagyon kicsi voltam, 11 éves, amikor felkerültem a gyerekektől az ifjúsági korosztályba, de ahogy egyre többet voltam a nagyobbakkal, egyre jobban mentek az edzések, egyre szebb és szebb eredményeket értem el, nagyon jó viszonyba kerültünk. Persze ma is bárki kelhet bal lábbal, Gyuri bá is, a szüleim is, én is, és egy hosszú edzőtábor után az ember már nyilván levegőt szeretne kapni.
– Egy hónapos kimenőt kapott edzőjétől az augusztus végén befejeződött ifjúsági világbajnokság után. Hogyan telt ez az idő, míg az osztálytársai megkezdték az iskolát?
– Igyekeztem minél több időt a családommal tölteni, Görögországban is voltunk, De ahogy elkezdődött az iskola, be is kellett járnom az Altisz Alapítványi Gimnáziumba, ide járnak a Kőbánya SC-ből sokan. A tanárok persze figyelembe veszik az eredményességet. Az edzéseket hivatalosan október 2-án kezdtem újra, nem tehetem meg, hogy mondjuk két hónapot kihagyjak.
– Nem volt szüksége hosszabb regenerációra azok után, hogy nyáron három nagy világversenyen kellett helyt állnia, és az edző nem nevezi be az év végi Európa-bajnokságra? Úgy tudom ráadásul, hogy egy héttel korábban lement az uszodába, mint ahogy azt Turi György elvárta.
– Nagyon „untam” magamat. Megvan a bioritmusom: felkelek, edzésre megyek, suliba megyek. Rosszul éreztem magam enélkül. És a lányoknál a kilók is felszaladnak
– Remélem, nem veszi bulvárnak, de mennyi az annyi?
– Maximum három kilóról beszélünk. De ez „munka mellett” gyorsan lemegy.