Október 1-je véres vasárnapként vonul be Katalónia történetébe. A katalán sportolókat is mélyen megrázták a politikai események, a közönség szemében pedig a katalán függetlenségi népszavazás mellett kiálló Gerard Piqué közellenséggé vált: a „szurkolók” egyenesen azt követelik, hogy hagyja el a spanyol futballválogatottat. Ennek fényében érdemes végigmennünk rajta, mennyire megrázná a spanyol sportot, ha a katalánok – függetlenségük után vagy éppen a spanyolok ellenszenve miatt – kiszállnának az ország sportéletéből. Neves sportolóik egy része nem akart eddig így tenni, de ők is választás elé kerülhetnek.
A katalán önrendelkezési népszavazás megtartását – mivel a voksolást a spanyol alkotmánybíróság jogsértőnek minősítette – a hatóságok minden eszközzel igyekeztek megakadályozni. A brutalitás eredménye ismeretes: csaknem nyolcszáz sérült és hárommillió leadott szavazatból kétmillió igen az önállóságra. Az események az autonóm régió zászlóshajójára, az FC Barcelonára is hatással voltak. A gránátvörös-kék klub az Espanyollal és a Gironával egyetemben csatlakozott a Katalóniában meghirdetett, október 3-i általános sztrájkhoz.
A csapat vasárnap délután csak hosszas huzavona után játszotta le bajnoki mérkőzését a Las Palmas együttesével. A találkozó előtt egy órával még úgy nézett ki, törlik a mérkőzést, ám a Spanyol Labdarúgó-szövetség jelezte, ha ez megtörténik, hat hónapos eltiltást szab ki a Barcelonára. Végül biztonsági okok miatt zárt kapuk mögött ugyan, de megrendezték a találkozót. Az általában jól értesült El Mundo információi szerint a klub elnöke, Josep Bartomeu kikérte a játékosok véleményét a találkozó előtt: egy részük úgy gondolta, a zárt kapuk és a szövetség nyomása ellenére is pályára kell lépni.
Carles Vilarrúbi, a klub második alelnöke ezzel nem értett egyet, ezért még a kezdő sípszó előtt bejelentette lemondását. De többen is megosztották véleményüket a történtekkel kapcsolatban. Pep Guardiola, a labdarúgócsapat korábbi sikeredzője, a Manchester City jelenlegi trénere elmondta, ő nem játszatta volna le a bajnoki meccset.
A sajtóban a legtöbbet idézett sportoló azonban az együttes belső védője, Gerard Piqué lett, aki a 3-0-s győzelem után könnyeivel küszködve beszélt arról, hogy a voksolás napján még büszkébb a katalán emberekre, akik az erőszak ellenére végig békések maradtak:
– Nem vagyunk rossz emberek, csak szavazni akartunk. Az egész világ láthatta, mi történt. Az ország elmúlt negyven évének legrosszabb döntése volt, hogy ideküldték a spanyol rendőrséget.
Piqué hozzátette, ha a szövetség vezetői úgy gondolják, még a vb előtt otthagyja a válogatottat.
A jelenleg Katarban játszó egykori Barcelona-középpályás, Xavi is megszólalt. Videoüzenetében kiemelte, nem elfogadható, hogy egy demokratikus országban az emberek nem gyakorolhatják szavazati jogukat. Piqué korábbi védőtársa,
Carles Puyol rövid, tömör Twitter-üzenetet tett közzé: „Szavazás és demokrácia” – írta.
A katalán függetlenség melletti kiállás miatt Gerard Piquén csattant az ostor. A spanyol válogatott nyílt edzésén több helyi lap beszámolója szerint hangos fütty és „Piqué, te visszataszító”, valamint „Piqué, takarodj!” rigmusok hangzottak el.
Csöndben jegyezzük meg, a hispán labdarúgás utóbbi éveinek meghatározó alakjai, Víctor Valdés, Busquets, Jordi Alba, Piqué vagy épp Puyol, Xavi és Fabregas katalán nemzetiségűek. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy a nemzeti tizenegy 2010-ben világbajnokságot, 2008-ban és 2012-ben pedig Európa-bajnokságot nyert. A szintén katalán Pep Guardiola vezette Barcelona klubsikereiről (bajnoki és kupagyőzelmek, két Bajnokok Ligája-elsőség) nem is beszélve. Nagy kérdés lenne, nélkülük mire ment volna a spanyol futball.
De a labdarúgás mellett gyakorlatilag az összes csapatsportban óriási vérveszteséget jelentene Spanyolországnak a katalánok hiánya. Ráadásul az országban szinte minden nálunk is népszerű csapatsportot magas szinten űznek, a nemzeti csapat mindenhol a világ élmezőnyébe tartozik.
Napjaink legnevesebb európai kosárlabdázója, Pau Gasol a spanyol TV3-nak a vasárnapi szavazás előtt mondta el a véleményét. A barcelonai születésű sportoló általánosságban népszavazáspárti:
– Én mindig a szavazás pártján vagyok. Azt vallom, hogy mindenki gyakorolhassa a jogait, és olyan társadalmi kérdésekben is elmondhassa a véleményét, amelyek befolyásolják az életét. Mindenhol be kell vonni az embereket a szavazásba.
A 37 éves Gasol 16 évesen lett a Barcelona kosárlabdázója, 21 éves korától az NBA-ben játszik, jelenleg a San Antonio Spursben. Szeptember elején öccsével, Marckal együtt a mieink ellenfele volt az Európa-bajnokság kolozsvári csoportjában. Gasol világ- és Európa-bajnok, két olimpiai ezüstérmet és egy bronzot nyert a spanyol színekben. Valószínűleg előbb mondaná le a spanyol válogatottságot kora, mintsem a katalóniai politikai válság miatt. Amikor két éve Spanyolország hírességeit megszólaltatták a katalán helyzetről,
Pau és Marc Gasolt úgy mutatták be, mint akik nem támogatják a függetlenséget, de a népszavazást igen.
Az utóbbi tíz év legsikeresebb európai futballválogatottjából, a spanyol csapatból többen katalán nemzetiségűek, de ugyanez igaz szinte az összes csapatsportra. E területen általánosságban is fellegvárnak számít Barcelona, illetve a Barcelona mint klub is. Míg a Real Madrid esetében a labdarúgás mellett a kosárlabda a húzóágazat, a Barcelona futballban, kosárlabdában (Hanga Ádám új csapata), kézilabdában (Nagy László 2000-től 2012-ig itt játszott) is megkerülhetetlen tényező világviszonylatban. Kosárlabdában az FC Barcelona legutóbb hét éve nyerte meg a legrangosabb európai klubsorozatnak számító Euroligát, kézilabdában pedig legutóbb 2015-ben hódította el a Bajnokok Ligája-serleget, a fináléban a Veszprémet legyőzve.
Sőt e város adja a spanyol vízilabdázás központját, lényegét is több együttessel. A kétszeres olimpiai bajnok Markovits Kálmán 1979-től tíz éven át vezette edzőként CN Barcelonát, vele született az első Bajnokok Ligája-diadal 1982-ben. 1995-ben a Catalunya, három éve a Barceloneta hódította el a serleget. A spanyol pólóválogatott a hetvenes-nyolcvanas évektől a barcelonai, katalán játékosokra építkezve lett a mieink egyik legnagyobb ellenfele, olimpiai és világbajnoki címet szerzett az 1998-as vb-döntőben Kemény Dénes csapatát legyőzve.
Rafael Nadal egy kínai verseny sajtótájékoztatóján mondta hétfőn, hogy szomorúan látta a népszavazást övező utcai zavargások képsorait. A világranglista-első teniszező spanyolnak tartja magát (Real Madrid-drukker), de katalán származású nagybátyja, a korábbi profi játékos, Toni Nadal fedezte fel és edzette egészen mostanáig. A családnevük katalán eredetű (jelentése karácsony). – Sírhatnékom támad, amikor azt látom, hogy az országunkban, ahol megtanultuk, hogyan tudunk békésen egymás mellett élni, és erről jó példát mutatni az egész világnak, ilyen szituáció alakulhat ki – mondta Rafael Nadal, aki a múlt hónapban a US Openen a tizenhatodik Grand Slam-győzelmét aratta. Hozzátette: – Szomorú esemény volt, a szívem megszakadt. Jelentős részét töltöttem az életemnek Katalóniában, fontos pillanatok kötnek oda, meglepő és csüggesztő egy közösséget ennyire radikalizálódva látni.
Hosszú Katinka egyik legnagyobb riválisát még erősebben érintheti a szituáció. Mireia Belmonte – aki a budapesti vb-n megnyerte a 200 méter pillangót, amelyben az Iron Lady harmadik lett – a barcelonai provinciához tartozó Badalonában született, a Barcelonánál kezdett el úszni, 13 évesen a katalán szövetség ösztöndíjasa lett, de amikor négy évre rá klubot váltott (Sabadell), akkor is Katalóniában maradt, és a külön katalán bajnokságon is indult már. 2015-ben úgy fogalmazott,
lehetséges, hogy valaki egyszerre katalán és spanyol legyen,
most, a választások előtt pedig így nyilatkozott az El Mundónak: – Az igazat megvallva, nem szeretem ezt a témát. Mindig azt mondom, Katalónia az Spanyolország – jelentette ki a 26 éves sportolónő, aki augusztusban megdöntötte Hosszú Katinka rövid pályás világcsúcsát 400 vegyesen. Elmondta még, hogy nem tartja korrektnek a spanyol himnusz kifütyülését (ahogyan a katalóniai sporteseményeken megszokott).
A világ egyik leghíresebb Forma–1-es pilótájának, Fernando Alonsónak a spanyol zászlók lengenek, s nincs is katalán kötődése. Ám a Spanyol Nagydíjat 1991 óta Jérez helyett a Barcelona melletti Circuit de Catalunya nevű pályán rendezik, amely otthont ad a gyorsaságimotoros-vb futamainak is (felvonultatva a katalán világbajnok Marc Márquezt is). Kérdés, ha netán különválna Katalónia, mi lenne a sorsuk ezeknek a versenyeknek.
