NAGY László – írtuk csupa nagybetűvel szedve többször is az elmúlt években. A magyar férfikézilabdázás elmúlt tizenöt esztendejének legkiemelkedőbb játékosa megszámlálhatatlan mérkőzést döntött el klasszis védekezéssel és bombagóljaival, elég, ha csak a 2004-es és a 2012-es olimpia negyeddöntőjére gondolunk, melyeken egymaga kilenc találatig jutott. Az idő elszaladt, Nagy harminchat évesen bejelentette, hogy többé nem húzza magára a nemzeti mezt, immár csak a Telekom Veszprémre összpontosít a pályán.
„Függetlenül a sok csapattárstól, edzőktől, akikkel együtt dolgoztam, az athéni és a londoni olimpia meghatározó volt a pályám során élményként és eredményben is. Emellett a spanyolországi világbajnokságot tudom kiemelni, amelynek az volt számomra a pikantériája, hogy tizenkét évet Barcelonában éltem” – sorolja kérdésünkre az elmúlt tizennyolc év válogatott emlékeit a balkezes óriás. Nagy László 1999-ben, mindössze tizennyolc évesen épp Göteborgban, egy világkupán mutatkozott be a válogatottban, melyen a jelenlegi szövetségi kapitány, a göteborgi születésű Ljubomir Vranjes még ellenfélként szerepelt. Az első meccset még százkilencvennyolc másik követte címeres mezben.
„Hiányozni fognak a csapattársak, de már régóta érlelődött bennem az elhatározás. A döntést egyedül hoztam meg, de a feleségem, aki maga is kézilabdázott, támogatott benne. Gyökeres változást nem hoz ez a családi életben, néhány nappal többet tudunk majd együtt tölteni” – mondja a csapatkapitányi karszalag volt birtokosa. Ljubomir Vranjest azért jobban meglepte a hírrel. Rögtön miután a tréner nyáron Magyarországra érkezett, személyes találkozót kért tőle, ahol a veszprémi teendők mellett persze a válogatott is szóba került. Nagy itt jött elő a farbával, amire
Vranjes félig viccesen csak annyit mondott: „akkor majd nélküled nyerünk Európa-bajnokságot januárban”.
„Erre csak annyit feleltem, hogy én lennék a világ legboldogabb embere. Őszintén szólva nem terveztem sajtótájékoztatót a bejelentésről, de most megkönnyebbültem. Ha az öltözőben, a társak előtt kellett volna elbúcsúznom, lelkileg jobban megviselt volna” – meséli.
Nagy azért „nem ússza meg” ennyivel, Kocsis Máté, a szövetség elnöke közölte, hogy mindenképpen szerveznek neki búcsúmeccset, így egyrészt meglesz a kétszázadik válogatottmérkőzése is, másfelől az öltözőben mégiscsak ki kell állnia a többiek elé. A szakma felé fordulva a többször is a világ legjobbjának választott játékos kifejtette:
Balogh Zsoltot és Ancsin Gábort is tökéletesen alkalmasnak találja arra, hogy akár támadásban, akár védekezésben a helyére lépjen,
ezt mindketten bizonyították már klubjukban és a nemzeti csapatban is. Vranjes annyit elárult neki, hogy az ő távozásával szerkezetileg át kell majd szabni a válogatottat, de Nagy meglátása szerint a svéd mesternek ez nem fog gondot okozni.
Ahogy Kocsisék reményei szerint ő is megbirkózik majd egy újfajta szereppel, a pályán kívül. „Az edzői papírt természetesen mindenképp meg fogom szerezni, de Vranjes személyében a válogatott mellett remek tréner dolgozik. Hogy a szövetség milyen poszton fog majd bevetni, még nem tudom, abban viszont biztos vagyok, hogy az utánpótlást fejleszteni kell a válogatott érdekében” – sejteti esetleges jövőbeli vállalását Nagy László. Addig elsősorban a gyógyulásra kell koncentrálnia, ugyanis a Kiel elleni vasárnapi Bajnokok Ligája-találkozón kiment és el is tört az ujja, négy-hat hetet ki kell hagynia emiatt. A veszprémi vezetés természetesen ezután is vezérként számít rá a pályán, ő pedig a hőn áhított BL-serleget ölelné már magához végre. Két évet adott magának, hogy megszerezze, 2019-ig szól a szerződése klubjában.
