És akkor a svédekről még nem is beszéltünk. Mats Wilander Lendlhöz hasonlóan salakkirály volt – akkoriban a füves specialisták és a salakosok közt szinte átjárhatatlan határ húzódott, Wilandernek esélye sem volt egy wimbledoni sikerre. Annál inkább Stefan Edbergnek.
A Becker és Edberg közti rivalizálás a megannyi felsorolt párharcból is talán a legérdekesebb. Mivel csak egy év a korkülönbség köztük, a pályafutásuk párhuzamosan futott, és majdnem egyszerre érte el a csúcsát, 1988 és 1990 között háromszor egymás után ők szálltak szembe egymással a wimbledoni döntőben. Előbb a svéd nyert simán, aztán a német. Harmadszorra pedig ámulatba ejtették a közönséget: Edberg már 2:0-s játszmaelőnyben volt, onnan fordított Becker. Brékelőnybe került a döntő szettben, de ekkor Edberg még valahonnan erőt merített és visszafordította a csata menetét.
Becker bármilyen nagy küzdő volt – atomteniszét sokszor a XXI. század játékának nevezték, de azóta látjuk, hogy ez valójában a totális teniszt képviselő Federeré –, akárhány csapást mért is Edbergre, ötszettes meccseiket rendre Edberg nyerte.
Párbajuk az elmúlt években folytatódott, Djokovic és Federer edzőjeként. A lelki alkatokhoz passzoló duók születettek, az agresszívabb Becker segítette Djokovicot, a szelídebb Edberg pedig Federert. A szerb és a svájci géniusz pedig egy mélypont után újra csillogott a pályán, a 2014-es és a 2015-ös wimbledoni döntőt is ők játszották – mindkétszer Djokovic nyert.
Szembetűnő volt azonban a lelátón, hogy míg Stefan Edberg ugyanúgy nézett ki, mint húsz évvel korábban a pályán, addig Beckeren egy súlyosan kiégett ember vonásait lehetett felfedezni. Nőügyei mindig a bulvársajtó kedvelt témái voltak, inkább nem részleteznénk, melyik gyereke hogyan fogant bizonyos hírek szerint. Tizenöt évvel ezelőtti válása 20 millió euróba került, de azóta sem becsülte meg a pénzt, vállalkozásaival is csak vesztett. Idén egy londoni bíróság kezdeményezett csődeljárást ellene, a 7 millió fontot érő mallorcai villáját is árulni kezdte. Meg a wimbledoni trófeáit is.
