Mi van akkor, amikor semmi sincs?

Négysáncverseny: a németek ugranak, de a norvégok repülnek a legjobban. Kelemen Zoltánt, az egykori résztvevőt kérdeztük.

A négysáncverseny két nemzet, a német és az osztrák háború utáni nagy találmánya, az időpontjának köszönhetően a világ egyéb tájai mellett Magyarországon is megvan a maga nagy rajongótábora. Pedig olyannyira nem vagyunk nagy hatalom síugrásban, hogy már évtizedek óta csak Kőszegen létezik nálunk ez a sportág, néhány nagyon kicsi sáncon, tavasztól őszig, amikor hó sincsen – műanyag pályán.

A világ leghíresebb viadalának számító négysáncversenyen az utolsó két magyar induló Gellér Gábor és Fischer László volt, még az 1988–89-es szezonban: az első két állomáson – Oberstdorfban és Garmisch-Partenkirchenben – Gellér ugrott, az ausztriai folytatásban – Innsbruckban – Fischer váltotta. Erről az Eurosport szakértőjeként dolgozó Kelemen Zoltán beszélt lapunknak, aki maga is tizenegyszer részt vett az eseményen ugróként, majd edzőként.

Aki megnyeri a négysáncversenyt, fantasztikus eredményt ér el, nagyobbat, mint ha az olimpián vagy a világbajnokságon győzne,

hiszen itt nyolc ugrást kell hiba nélkül bemutatni – érzékeltette az egyedülálló szakmai kihívást Kelemen Zoltán. – A nehézségét csak fokozza, hogy mindezt egymás után, december 30. és január 6. között kell megtenni. Nem véletlen, hogy a német Sven Hannawald máig az egyetlen, akinek mind a négy sáncon sikerült győznie egy szezonon belül.

Ez az egyetlen verseny, ahol párokba sorolva, kiesés rendszerben ugranak a résztvevők, ami tovább fokozza a látványosságot és az izgalmat. Mint a sportszakértő utalt rá, a helyszínen és a tévében is óriási a nézettség, persze azért is, mert ilyenkor alig van más sportesemény. Január 1-jén vagy ezt nézi az ember, vagy az újévi koncertet Bécsből – vagy mindkettőt.

– A mi időnkben is óriási népszerűsége volt a versenynek, de még nem ekkora – folytatta a szakember. – Ezt a németországi tévéközvetítések hozták meg, és Martin Schmitt szereplése a kilencvenes évek végétől, aki a tenisz- és a futballcsillagoknál is nagyobb sztár lett, az év sportolójának is megválasztották a hazájában. Németországban alakult ki a sportág legerősebb bázisa, ott építették fel a legtöbb sáncot, ott van a legtöbb a klub és igazolt versenyző, a németek közötti népszerűség pedig nagyon jót tett a síugrásnak. Már az ősszel minden jegy elkelt az idén is, a verseny utolsó napján, vízkeresztkor Németországban és Ausztriában amúgy sem dolgozik senki.

A sportág terjedéséről elmondta, sokat fejlődtek a szlovének, és példaértékű, amit a lengyelek tettek. Adam Malysz feltűnése után sáncokat építettek, Zakopane pedig az egyik legjobb verseny lett, mindenkinek jó szívvel ajánlhatja. Bent van a városban a verseny, nem is kell parkolóhelyet keresni, jegy nélkül, az utcáról is át lehet élni a megméretés hangulatát.

Harmincezren szurkolnak a helyszínen, a lengyelek pedig nagyon értik a síugrást, és ott is szeretik a magyarokat.

A nem is olyan régen még világklasszisokat adó csehek viszont nagyon gyengék lettek, míg az egykor uralkodónak számító finnek nem találják Janne Ahonen utódát. Nincs olyan síiskolájuk, mint a németeknek és az osztrákoknak, lemaradtak az utánpótlás-nevelésben, egy-két fiatal finn bekerülhet a legjobb harmincba – tudtuk meg Kelemen Zoltántól.

– Az osztrákok is hullámvölgyben vannak, bár Stefan Kraft megnyerheti a négysáncversenyt, de nincs második, harmadik, negyedik emberük, így igazán erős csapatuk sem. Schlierenzauer nemrég tért vissza, de még nem talált magára. Így a norvégok, a németek és a lengyelek mögött járnak az osztrákok, ha egy csapatversenyen érmet nyernek, az nekik már nagy eredmény – mondta az erőviszonyokról a szakember. – Az osztrák edzők viszont elterjedtek a világban, ugyanazt az iskolát, tematikát képviselik, éppen ezért közel van egymáshoz a mezőny. A szélviszonyok fogják leginkább befolyásolni a végeredményt. Ha teremben ugranának, a német Freitag minden versenyt megnyerne, annyira kimagaslik a mezőnyből, de a különböző szelek miatt a németek közül Wellinger, a norvégoktól Forfang és Tande, a japán Kobajasi vagy a lengyelek kétszeres olimpiai bajnoka, Kamil Stoch is nyerhet. Igaz, Freitag mindenfajta szélben erősnek számít.

A szezonban sírepülő-világbajnokságot és olimpiát is tartanak, Kelemen Zoltán pedig beavatott minket további szakmai érdekességekbe. Ha a dinamikán múlik, a németek a legjobbak, ők jönnek el a legjobban az asztalról; a stílust és a repülést nézve viszont a norvégok a nyerők, és minél nagyobb lesz a sánc és az ugrás, annál jobb nekik, 140-150 méter fölött már ők jönnek.

A hátszél viszont nem tesz jót a stílusuknak, nekik a szembeszél kedvez.

A síugrás ma már, mint a magyar példa is mutatja, télen-nyáron létezik, de a szakember fontosnak tartja, hogy a nyári síugró-Grand Prix eredményeinek sok köze nincs ahhoz, ami télen történik, nem is vesz rajta részt mindenki teljes erőbedobással.