Ökrös Csaba, a Testnevelési Egyetem (TF) tanszékvezető docense múlt év végén konferencián mutatta be, hogyan változik a sportág, mire érdemes figyelnünk. A vele való beszélgetésünk most, az Eb alatt nyer igazán értelmet. És megannyi tanulsággal szolgál a magyar válogatott szempontjából.
„Az igazán forradalmi az, hogy a franciák egy évtizede uralják a férfi kézilabdát – mondta a világbajnoki címvédőkről, akik az Eb-n közel két hét után is veretlenek még. – Ebben a mai kézilabdában ez különösen nagy eredmény, annak idején a románoknak, vagy később a svédeknek, oroszoknak sem sikerült ilyen hosszú ideig a csúcson maradniuk.”
Mint az európai mesteredző fogalmazott, csoda, hogy a francia kézilabda termeli, termeli a klasszisokat, és minden generációváltást zökkenőmentesen megold. Ezenfelül olimpiáról olimpiára gondolkoznak a franciák. Nagyon jó arányban megtartják a válogatottnál az idősebbeket, figyelnek arra, hogy meglegyen a hármas egység a különböző generációknál.
„Az idősebbek, a harminc év fölöttiek azért kellenek, mert a csapat magját jelentik, segítik a fiatalabbakat a konfliktusok kezelésében is – folytatta Ökrös Csaba. – A középső generáció jelenti az energiabázist, 25–30 éves sportolókkal. Az új generáció közben beérik a csapatba; ki kell próbálni, kik azok a fiatalok, akiket befogad a közösség. A svédek vagy az oroszok ezt a hármasságot nem tartották meg, ezért az aranygenerációjuk után nagyon visszaestek. De így rontotta el nálunk nagyon Talant Dujsebajev szövetségi kapitányként a 2016-os Európa-bajnokságot, csak négy olyan játékost vitt ki Lengyelországba, aki látott már világversenyt. Aztán nem neki fájt annyira, ami ott történt, hanem nekünk.”
A felvázolt hármas egység a jelenlegi magyar együttesben megvan, aligha amiatt esett ki egy hete, pont nélkül. Tegyük hozzá, a franciáktól azt nem tanultuk még meg, hogy olimpiáról olimpiára gondolkozzunk, így a tavalyi tét nélküli világbajnokságon 35–40 éves játékosokkal érte el a jó eredménynek számító negyeddöntőt az együttes. Fazekas Nándor és azonban nem vállalt több világversenyt, Harsányi Gergely helyén fiatalított az új szakvezető.
Annál drámaibb lett ezek után a mostani visszaesés, hiszen az új csapat építése időbe telik. A fél éve kinevezett Ljubomir Vranjes kapitány válogatottja ráadásul az első két meccsen gyakorlatilag kettős emberhátrányban, 4 a 6 ellen támadta a kaput: Vranjes csak a harmadik meccsre ismerte meg annyira a keretét, hogy bátran betegye a szélekre a fiatal Fekete Dávidot és Hornyák Pétert. Ők meg is állták a helyüket.
Ezzel együtt Vranjes számára valóban nem lehetett egyszerű itthon nemzetközi szintű, huszonéves szélsőket találni, ezen a poszton lemaradtunk a világhoz képest.
„A szélsőknek is iszonyatosan nagy szerepük van a mai kézilabdában, hiszen néha csak őket engedik be a hatos fölé, sokszor nagyon rossz szögből. Szerintem arról van szó, hogy a gondjaink éppen a szélsőket érték el, mert korábban más posztokkal voltunk bajban” – mondta Ökrös Csaba. Mint hozzátette, a játék valóban felgyorsult (ez leginkább éppen a szélsőket érinti), de a világ megtanult visszarendeződni. Tanulmányai, staisztikái szerint már nem emelkedik azoknak a helyzeteknek a száma, amikor a kapusra egyedül viszi rá a labdát a támadó.
Ha valaki igazán hiányozhatott még a magyar csapatból, akkor az őszi Bajnokok Ligája idényben élete formájába kerülő Faluvégi Rudolf volt az, aki az Eb előtt megsérült. A tavaly Franciaországba szerződő irányító-átlövő két éve a messzire kergetett Dujsebajev felfedezettjének számított az Eb-n, de az egykori csurgói kézilabdázó akkor még nem tudta megmutatni, mire képes.
„Valamit nagyon elrontunk itthon, erre Faluvégi Rudolf a példa – mondta a TF tanszékvezetője. – A 2016-os Európa-bajnokság alatt csak fogta a fejét az egész ország, hogy mit csinál a válogatottban Ehhez képest most azt látjuk, hogy Nantes-ban jól körülhatárolt feladatai vannak és tudja, mikor mit csinál. Akkor lő át, amikor át kell lőni. Duzzad az önbizalomtól, és közben remekül játszik.”
