Annál drámaibb lett ezek után a mostani visszaesés, hiszen az új csapat építése időbe telik. A fél éve kinevezett Ljubomir Vranjes kapitány válogatottja ráadásul az első két meccsen gyakorlatilag kettős emberhátrányban, 4 a 6 ellen támadta a kaput: Vranjes csak a harmadik meccsre ismerte meg annyira a keretét, hogy bátran betegye a szélekre a fiatal Fekete Dávidot és Hornyák Pétert. Ők meg is állták a helyüket.
Ezzel együtt Vranjes számára valóban nem lehetett egyszerű itthon nemzetközi szintű, huszonéves szélsőket találni, ezen a poszton lemaradtunk a világhoz képest.
„A szélsőknek is iszonyatosan nagy szerepük van a mai kézilabdában, hiszen néha csak őket engedik be a hatos fölé, sokszor nagyon rossz szögből. Szerintem arról van szó, hogy a gondjaink éppen a szélsőket érték el, mert korábban más posztokkal voltunk bajban” – mondta Ökrös Csaba. Mint hozzátette, a játék valóban felgyorsult (ez leginkább éppen a szélsőket érinti), de a világ megtanult visszarendeződni. Tanulmányai, staisztikái szerint már nem emelkedik azoknak a helyzeteknek a száma, amikor a kapusra egyedül viszi rá a labdát a támadó.
Ha valaki igazán hiányozhatott még a magyar csapatból, akkor az őszi Bajnokok Ligája idényben élete formájába kerülő Faluvégi Rudolf volt az, aki az Eb előtt megsérült. A tavaly Franciaországba szerződő irányító-átlövő két éve a messzire kergetett Dujsebajev felfedezettjének számított az Eb-n, de az egykori csurgói kézilabdázó akkor még nem tudta megmutatni, mire képes.
„Valamit nagyon elrontunk itthon, erre Faluvégi Rudolf a példa – mondta a TF tanszékvezetője. – A 2016-os Európa-bajnokság alatt csak fogta a fejét az egész ország, hogy mit csinál a válogatottban Ehhez képest most azt látjuk, hogy Nantes-ban jól körülhatárolt feladatai vannak és tudja, mikor mit csinál. Akkor lő át, amikor át kell lőni. Duzzad az önbizalomtól, és közben remekül játszik.”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!