– Huszonegyedik éve kel szinte mindennap kora hajnalban azért, hogy a hideg medencevízbe ugorhasson, és a legjobb legyen. Milyen kedvvel úszik?
– Némileg hullámzó, hogy mikor milyennel. Az év eleje mindig kicsit nehezebb, amikor kihagy az ember egy-két hetet, utána mindig fájdalmasabbak az első edzések. De azok után, hogy az ősz egy rövid pályás Európa-bajnoki ezüstéremmel végződött, jobb kedvvel vág bele az ember. De öt harminckor sosem olyan édes a kelés.
– Nem szeretném rögtön a beszélgetésünk elején „visszavonultatni”, főleg így nem, hogy 2012 után öt évvel újra dobogóra állt Eb-n egyéni számban, de mi motiválja még ezek után? A világbajnokság előtt ráadásul azt nyilatkozta, hogy a vb eredményein múlik, folytatja-e, ehhez képest egyetlen váltó tagjaként döntőzött a Duna Arénában. A két és fél év messzeségben lévő olimpia elegendő ösztönző?
– Tény, hogy Tokió elég messze van, és nem is rakok magamra olyan terhet, hogy nekem addig feltétlenül úsznom kéne. Persze az olimpiai döntő az, ami nekem még a pályafutásomból hiányzik, ezt tűztem ki magam elé még kisebb koromban, és el is szeretném érni. Aztán egyéni csúcsot is szeretnék úszni, ami 2010-ben sikerült utoljára, nem szeretnék fejet hajtani azelőtt, hogy egy időeredmény akkor ment, most meg nem. Emiatt próbálom magam minden nap legyőzni, meglátjuk, mi lesz belőle.
– Egyéb elfoglaltságai miatt kevesebbet edz, mint öt éve. Mennyi ma az annyi?
– Szeptember óta napi egy úszásom van csak, reggel. Nincs kettő. Plusz egy kondiedzés. A kilométereket tekintve nagyjából ez a fele annak, mint a korábbi adag. Az úszóedzések jellege is átalakult, több az iramúszás, kilométerből meg már úgyis van bennem annyi huszonegy év után. A testem sem tudná kipihenni már 28 évesen. Edzőmmel, Nagy Péterrel így döntöttünk, aztán meglátjuk, mi lesz belőle. Szeretek dolgozni, nincs azzal probléma, csak a több kilométernek önmagában nem lett olyan hatása, mint vártam.
– Lát is összefüggést a csökkentett edzésadag és az öt év „szünet” után született újabb egyéni Eb-bronz között?
– Több összetevős dolog ez, de tény, hogy ősszel kipihentebben versenyeztem, a koncentrációm is sokkal jobb, ami miatt kevesebbet is hibázom a versenyszituációkban. A mostani, koppenhágai eredményemet azért tudom kezelni, kettő nulla nyolccal kezdődik, és tudtam én már kettő nulla hatos időt is 200 vegyesen. Bár az is igaz, hogy emögött most nem is volt annyi munka, későn lett vége a nyárnak, és ősszel is későn kezdtem újra.
– Érdeklődik a divat iránt, jár a TF-re, aztán mégis a kávézóbizniszbe vágtak bele a testvérével. Miért?
– A bátyám, Dávid miatt jött az ötlet. Nagyon sokat jártunk kávézni, és mindig mondta, hogy ő szeretne egy sajátot. Ő be is állt dolgozni, én az utolsó pillanatban estem be a sztoriba (kávézójuk, a Kaffeine Espresso Bar a Baross utca elején októberben nyílt – a szerk.).
– Került már olyan helyzetbe, hogy a kávézó körüli teendők és az úszással kapcsolatos feladatok ütötték egymást?
– Nem. Össze tudom egyeztetni a programjaimat. Reggel 6.30-tól legkésőbb 11-ig van az úszás, utána van egy fél napom ezzel foglalkozni. De ma nyilván Dávid és én is elsősorban sportolók vagyunk; nem használjuk a kávézót lébecolásra.
– Ha két „örök elégedetlen” úszót meg kellene nevezni a válogatottból, akkor talán Bernek Pétert és önt lehetne kiemelni. Miben tud még javulni? A rajtban? A fordulóban?
– Ebben a kettőben mindenképpen. Egyszerűen annyira gyengén rajtolok és fordulok, hogy néha még én sem hiszem el, főleg ennyi edzés után. Most, hogy a részletekkel több idő van foglalkozni, dolgozunk is ezeken, remélem, hogy nyáron az Európa-bajnokságon azért ez látszódni fog.
– Az edző tud segíteni a rajt vagy a forduló gyakorlásában, vagy ez inkább már egyéni műfaj?
– Nyilván tud segíteni, de kipróbálni, gyakorolni már én fogom. A versenyhelyzetben is egyedül vagyok már, a tökéletes úszás pedig igen ritka. Ez nem is elégedetlenség, inkább maximalizmus.
– Háton lett először ifi Európa-bajnoki érmes. Csaknem másfél évtizeddel később, most 200 vegyesen ezüstérmes. Azt is hallottuk öntől, a 100 gyors a kedvence, ahol viszont a legsűrűbb a verseny világviszonylatban. Milyen úszó ön?
– Ez egy nagyon nehéz kérdés. A 200 vegyest most nem szeretném elengedni; ott vagyunk az „egyik legjobbak”, elég csak Jakabos Zsuzsannát vagy Hosszú Katinkát említeni. Amikor látjuk ezeket az 50 másodperces úszásokat 100 méter gyorson 25-ös medencében, akkor csak ülünk és nézünk, és arra gondolunk, hogy nem biztos, hogy sprintversenyeken kellene részt venni. De azért úsztam én már világbajnokságon döntőt 100 gyorson! Tudom, régen volt, de akkor is sikerült. Tisztázni kell a célokat, másként amúgy sem megy. A 100, 200 gyorsat a váltó miatt sem érdemes elengedni, ha egyszer mindannyiunknak kijönne a lépés, még akár érmesek is lehetnénk. Ez szerintem mindannyiunknak ott lebeg a szeme előtt.
– Menjünk vissza az időben! Közhelyes volna megkérdeznem, hogyan került az uszodába, hisz szülei eredményes és közismert úszók. De mi volt az első uszodai élménye?
– Talán az első az volt, hogy anya és apa levitt Széchy Tamás bácsihoz, aki azt mondta, hogy 800 hátat kell úsznom.
– De hát nincs is ilyen szám! Vagy a testvére ellen?
– Nem, Dávid 1500 „valamit” úszott. Aztán mindenki furcsán nézett ránk, mert mindketten megcsináltuk.
– 2004-ben nyert először egyéni ifi-Eb-érmet, 200 háton lett harmadik. Mitől lett épp gyorsúszó?
– Először 200 háton voltak jó eredményeim, de már az elejétől gyorsúszó is voltam, 10-12 éves koromban országos csúcsom is volt. Visszatérve egy korábbi kérdésre: a történtek ellenére például vegyesúszónak semmiképpen sem tartom magam, mégis ugye ott vannak a legnagyobb eredményeim.
– Nem gondolja, hogy egy úszónál ennek egy bizonyos életkorra el kellene dőlnie?
– Van, akinél hamar eldől. De nézzük például Cseh Lacit! Tud pillangón úszni és háton is, vegyesen is jó, és be lehet rakni őt váltókba. Az szerintem mindenképpen jó dolog, hogy ha az ember ki is esik a fő számában, 200 vegyesen, mert csak a harmadik legjobb, nem ül otthon és nézi tévén az olimpiát vagy a vb-t, mert eredményes tud lenni egy másik számban. Persze örülnék neki, ha lenne egy fix erős, biztos számom, de hát nincsen.
– A közelebbi múltban két olyan alkalom is volt, amikor nem az eredményei miatt került a híradásokba. Az első ilyen akkor volt, amikor a Verrasztó testvérek otthagyták edző édesapjukat és a klubot, a Jövő SC-t is. Hogyan történt ez? Összebeszéltek a bátyjával?
– 2016-ban mindketten úgy gondoltuk, hogy váltani kell, de életemben nem gondoltam, hogy tényleg el fogok hagyni egy olyan egyesületet, ahol apa a főnök. De ahhoz, hogy változás legyen, nem volt más választás, mint eljönni tőle. Egyébként pedig azért választottam épp a BVSC-t, mert Nagy Péterrel akartam dolgozni. Én nagyon szerencsés voltam, addig a három legjobb edzővel úszhattam, Széles Sándorral, Fehérvári Balázzsal és apával.
– Jó időben meghozott döntés volt? Nem volt túl késő?
– Szerintem nem. Rendben, nem biztos, hogy az utolsó évek úgy teltek, ahogy szerettük volna, de a család azért mindig a legfontosabb volt, nem kívántam apával veszekedni, aki nyilván a legjobbat akarta belőlem kihozni. És elmondanám, hogy soha nem voltam attól gyorsabb, mert Verrasztónak hívnak.
– A másik ügy, ami miatt előtérbe került a neve, az háborúja volt a laikusok számára láthatóan Gyárfás Tamás ellen, ám inkább a magyar úszósporton belüli viszonyok megváltoztatásáért. Akkor egy több pontból álló követelést is összeállított a Hosszú-csoport. Mi volt a követelések közül az öné? Gyurta Gergely például a válogatási elvek miatt haragudott, alig engedték úszni 400 vegyesen és 1500 gyorson a windsori rövid pályás vb-n 2016-ban.
– Na, az utóbbi pont nem Gyárfás Tamás hibája volt, az ilyen döntéseket szövetségi kapitányként Hargitay András hozta meg. De szerintem ezt már kár firtatni, tavaly megoldódott. A törekvések közül pedig nem lehet ezt így kimondani, hogy melyik kié volt, próbáltuk úgy összeszedni, hogy minden mindenkire érvényes legyen.
– Katinka koordinálta a párbeszédet? Hogyan zajlott ez?
– Annyira ebbe ne menjünk bele. Nyilván ismerjük egymást húsz éve, találkozunk, beszélünk, nem kellett messzire menni, hogy megtaláljuk egymást.
– A nyári Eb-n négy versenyző indulhat el egy számban. Ha szívére teszi a kezét, bent van 200 gyorson például a legjobb négy között?
– Bent. Nem tudom pontosan, most hogy vannak az idők, de talán Katka az első, Késely Ajna a második és én a harmadik. Idén Jakabos Zsu volt a negyedik.
–
– Nem tudom. De pont az előnyünkre kéne fordítani, hogy nem csak négyen vagyunk. Más kérdés, hogy ez nem sikerült, és nem a mi hibánkból
– Nem kevesebb mint hat világbajnokságon vett eddig részt. Melyik volt az ön számára a legjobb?
– Az eredményem miatt Róma, 2009. Három egyéni döntőt úsztam. Persze jobb lett volna ugyanezt elérni egy évvel korábban, a pekingi olimpián, de így alakult.
– És Budapest?
– A miliő terén abszolút ez volt a legjobb. Nem is tudnék mást mondani, ha akarnék, akkor sem. A rendezés, az, hogy itthoni verseny, hogy ennyi szurkoló kijött miattunk, és amilyen hangulatot varázsoltak. A külföldiek is csak ámuldoztak, hogy itt mi történik.
– Most a BVSC-ben szerepel. Kozma Dominik érkezésével egy éléggé „brutál” csapat verődött össze. Ismerjük korlátlan lazaságát, ő viszont sokat mesélt arról, mekkora munkabírása van Bernek Péternek, akire emiatt igencsak felnéz. Hol van az ön helye köztük?
– Én vagyok a főnök! Hát hol lenne?
– Nocsak!
– Nehezebb napokon mindig segítjük egymást, és ha kell, én is beszállok a poénkodásokba, nem vallok szégyent nőként sem Az egész életemet fiúk között töltöttem, ugye itt van a bátyám is, meg lettem nevelve. De az eredményeim miatt sem kell panaszkodnom, úgy gondolom, én is közéjük tartozom. És lehet, hogy lesz egy új igazolásunk, de erről még nem beszélhetek.
– Kozma Dominik nem szokott néha „túl sok” lenni hajnalok hajnalán?
– Nem igazán. Jó, reggel néha nehezebben viselem a poénkodást, de maximum „visszaoltom” és abbahagyja. És tudom, hogy sosem bántóan mondja, amit mond, aki megsértődik rajta, annak nincs humora.
– Mi az, amit az elmúlt huszonegy év során másképpen alakított volna?
– 2011-ben jobban el voltam fáradva, mint gondoltam. De azt hittem, hogy el fogom tudni viselni ezt, és nem hagytam abba az edzést annak ellenére, hogy nem akartam úszni. A londoni olimpia után talán ki kellett volna hagynom egy fél évet, hogy helyrejöjjek, de én inkább szembementem a nehézséggel és megküzdöttem vele. Nem sajnálom azt az időszakot, mert ez is hozzátartozik a pályafutásomhoz.
– Most szóba sem kerül, hogy csináljon egy lazább félévet azért, hogy Tokióban még egyszer felszívja magát?
– Nyilván nem szabad teljesen leállni, mert ennyi idősen azonnal feljönnek a kilók, amelyektől nagyon nehéz megszabadulni. Igazából volt róla szó, hogy a világbajnokság után idén már nem versenyzem, de az edzőm azt mondta, az ob-n azért induljak el, nézzük meg. Aztán az annyira jól sikerült, hogy nem volt kérdés, hogy megyek a decemberi Európa-bajnokságra, holott az edzőm akkor azt tanácsolta, hogy inkább ne, koncentráljunk az idei nyári nagy medencés Eb-re. Úgy gondolom, hogy ha van kedvem csinálni, akkor csináljuk!
– Az úszás és a kávézó mellett a TF-en is tanul. Ezzel mi a célja?
– Szeretném befejezni, de nagyon lassan haladok vele, és mivel levelezőn vagyok, a versenyek sokszor összecsúsznak a tanulmányokkal. De nem szeretek abbahagyni dolgokat, nem fogok kiszállni ebből sem.
– Hogyan képzeli el magát öt év múlva?
– Remélem, nyaralni fogok egész évben a viccet félretéve amíg úszom, nem szeretnék ezzel foglalkozni. Mire eljutok odáig, körvonalazódni fog, hogy mit szeretnék valójában csinálni. Mint mondtam, szeretek dolgozni.
– Sajnos nem lehet megkerülni a kérdést: mi a véleménye a Hosszú Katinka körül most kialakult helyzetről?
– Én viszont megkerülhetem a választ. Úgy gondolom, nekem ehhez semmi közöm nincs, remélem, Katka jól kezeli a helyzetét, igazából nem is szeretnék erről egy szót sem mondani. Nem is tudom, hogy mi történt pontosan.
– Azt hadd tudjam meg, másmilyen-e Katinka Shane Tusup társaságában, mint vele? Sós Csaba szövetségi kapitány erről annyit mondott: „volt ilyen élményem, igen”.
– Erre sem szeretnék válaszolni. Az minden párkapcsolatra igaz, hogy vannak olyan helyzetek, amiket az ember másképpen reagál le a párja mellett, mint egyedül.
– Az úszók helyzete párválasztás szempontjából eléggé különleges, az életmódjukból fakadóan nehezen jön ki úgy a lépés, hogy más területről érkező ember legyen a párjuk. Ez is normális?
– Mindenki maga választja meg a párját. De szerintem sportolóként elég nehéz teljesen más területről jövő emberrel megértetni, hogy én miért alszom déltől háromig, vagy mondjuk miért kelek reggel ötkor. Szerintem egyik sportolónak sincs kedve senkinek megmagyarázni, hogy miért edz egy nap kétszer. Közös az érdeklődési kör, nyilván ezért van több ilyen pár. Fiúként talán egyszerűbb a sporton kívülről választani, mert a sportoló fiúkért mindenki odavan. A lányoknál ez talán keményebb dió; aki sportol, keményebb jellem, nehezebb „megtörni”.
– Azt mondta, a sportoló fiúk vonzó fiúk. Az edző férfiakra is igaz, hogy vonzó férfiak?
– Biztos valakinek igen, mint mondtam, mindenki maga választ. Amikor a lányok ússzák a kilométereket edzésen, nem biztos, hogy az jár a fejükben, hogy „szexi az edző”. Mondják, hogy a szerelem vak. Nincs recept.
– A magánéleti fordulópontok lehetnek döntő hatással a sportteljesítményre?
– Egyértelműen igen, akár pozitív, akár negatív irányban. Mi is emberek vagyunk. Persze profin kell kezelni a kérdést, hogy minél kevesebb látszódjon belőle, főleg, ha negatív a változás.
