A taó nélkül a gyerekek is kiszorulnának pályáról

A Vasas elnöke azt mondja, ha piaci alapon kellene működni, a jövő bajnokai helyett azok sportolnának, akik ki tudják fizetni a pálya bérleti díját.

Markovits hozzáteszi, nem elég széles a magyar piac, hogy kizárólag onnan lehessen megélni sportegyesületként, ezért idehaza nem is lehet profitorientált sportról beszélni.

Állításainak a nyomán muszáj feltenni a kérdést: ugyanez igaz a létesítményekre is? Tehát ha nem lenne sportőrült a kabinet, akkor fenntarthatatlanok lennének az újonnan épített stadionok, csarnokok? – A magyar sport rászorul, hogy a mindenkori magyar kormány vagy egy önkormányzat, városi vezetés segítsen a kluboknak a létesítmények üzemeltetésében. Csak saját bevételből, egyéb szponzorációból nem lehet a sportingatlanokat sem fenntartani. Sok klub sporttelepe, így a Vasasé is állami tulajdonban van, így ezek az egyesületek közfeladatot látnak el a fenntartás során. Fontos, hogy nem csak az élsportra megy a közvagyon, hanem az adott kerületben, régióban rengeteg gyerek sportolását fedezi – magyarázta Markovits.

Kifejtette, a Vasas 2004-ben azért vette át a vagyonkezelői jogot a létesítményei felett, mert a vezetés úgy látta, ha ugyanolyan drámai helyzetben marad az infrastruktúra, akkor nincs lehetőségük a sportszakmai fejlődésre.

– A sportklubnak szolgáltatnia kell, amit modern infrastruktúra, központi szerepvállalás nélkül nem tud megtenni. Mint említettem, a központi szerepvállalás ma már itt is elengedhetetlen, de törekednünk kell arra, hogy termeljünk egyéb, olyan bevételt is, ami terhet vesz le az államról. Persze mindenből képtelenség piaci bevételt generálni, hiszen például a délutáni fő időszakban a gyerekek sportolnak a pályákon, hétvégenként többnyire versenyek, mérkőzések vannak, ilyenkor nem lehet külsős bérlőnek kiadni a területet. A sportvezetés felelőssége, hogy megtalálja a megfelelő középutat.

A Vasas a 24 sportága többségét a Fáy utcában, a Folyondár utcában, a Pasaréti úton működtet sportcentrumokat, a vízilabdások a Komjádi uszodát bérlik, a további sportágak pedig külsős helyszíneken, iskolákban készülnek. Nemsokára a káposztásmegyeri jégcsarnok vagyonkezelői jogát is megkapja a klub. A létesítmények bérleti díját ki lehet fizetni például a sportcélra adott társasági adóból, ami óriási segítség. De a taó és a központi támogatás híján Markovitsnak az a véleménye, hogy biztosan nem lehetne a jelenlegi színvonalon fenntartani az egyesületi sporttereket. – Legfeljebb a sportszakma rovására – teszi hozzá.

Azaz a délutáni sávban a vasasos gyerekeket kiszorítanák azok a bérlők, akik saját pénztárcájukból kifizetnék a pálya díját – ahogy ez egyébként számtalan sporttelepen, iskolában előfordul.

A Groupama Aréna a példa arra, hogy egy klub külső cég bevonásával, a stadionja bevételeinek átadása esetén megtalálhatja a profi üzemeltetőt. Ugyanakkor sorban állnak azok az új stadionnal rendelkező egyletek (Haladás, Diósgyőr, Debrecen), ahol egyelőre szó sincs arról, hogy külső cégek futnának versenyt az üzemeltetésért. Ennek az lehet az oka, hogy a vállalatok – látva a gyér érdeklődést a magyar foci iránt – nem látnak fantáziát a befektetésben. Markovits kifejtette, a Groupama Aréna egyedi helyzetben van, ugyanis egyrészt fővárosi stadion, másfelől a későbbi üzemeltető már a tervezéstől jelen volt, az ő igényeit is a kezdetektől figyelembe vették. – Ilyen cég nem sok van. Az is biztos, ha négy Groupama Aréna lenne Budapesten, nem valószínű, hogy lehetne mindegyikre találni üzemeltetőt.

Az elnök elárulta, a Vasas új stadionjának üzemeltetését sem szeretnék kiadni külsős cégnek. – Úgy gondoljuk, hogy nekünk van olyan tapasztalatunk, kapcsolatrendszerünk, hogy tudjuk majd üzemeltetni az arénát, persze állami forrás bevonásával. A nyugati lelátóépületben például egy nagy légterű termet alakítunk ki, ami a meccsek alatt VIP-terem lesz, a hétköznapok során rendezvényeket lehet tartani benne. Így remélünk a jegyeladáson felül bevételt. Mindez kiegészül az állami forrással, amit a teljes Fáy utcai sporttelep üzemeltetésére kapunk.

Papíron az egyik első pillér egy stadion vagy más sportlétesítmény fenntarthatóságában a szurkolói bázis kellene hogy legyen. Ha a magyar futballt nézzük, ez a pillér jelenleg nem létezik. Többek között ezért is támadják sokan a 20-22 ezer főt befogadni képes Fradi-, illetve a debreceni stadiont, hisz a jegyeladásból származó bevétel az összbüdzsében alig kimutatható tétel, valamint igen magas a fenntartási költség. Markovits érdekes adalékkal szolgál a Vasas arénája kapcsán. 

– Máig hallani olyan kijelentéseket, hogy a hagyományok szerint a Vasas ötezresnél nagyobb stadiont érdemelne. Úgy gondolom, sok érvelés, egyeztetés, valamennyi szempont mérlegelése után sikerült ezt a kérdést házon belül megnyugtatóan lezárni. Egy biztos, üzemeltetési szempontból megfelelő stadion épül a Vasas család számára – Utalt arra, hogy a drukkerek sokkal nagyobb arénát szerettek volna, a vezetőség azonban mérlegelt, és arra jutott: lehet, hogy egyszer majd nem lesz taó, sem a mostani mértékű sportágfejlesztési támogatás, amelyek nélkül pedig botorság lenne 10 ezer fős stadiont építeni egy jóval kisebb átlagnézőszámmal rendelkező klubnak. 

Jó volna, ha a hazai egyesületek elgondolkodnának azon, hogyan tudnának tőkét behozni a piacról, mert az biztos, hogy még egy olyan kormánya nem lesz az országnak, amely ekkora hévvel öntené a sportba a százmilliárdokat – komoly eredmény megkövetelése nélkül.