A jelenséggel nem tudnak mit kezdeni a politikusok. „Meg vagyok döbbenve” – nyilatkozta a helyi sajtóban a volt külügyminiszter, aki szerint a déli fiatalok úgy néznek az északiakra, mint akik üres kézzel érkeznek a bulijukba, viszont cserébe letarolják a svédasztalt. A közös hokicsapat az új elnök népszerűségére is hatással volt: jelentősen csökkentette. Ez azért aggasztó, mert az újraegyesítés Mun Dzsein személyes ügye. Ő is egy táborban született délen, miután a koreai háború alatt a családja elmenekült északról. Erről sokat beszélt a kampányában is, megígérve: ha egyszer majd sor kerül az újraegyesítésre, az első napon kézen fogja édesanyját, hogy együtt nézzék meg annak szülőhelyét a félsziget északi felében.
A déliek szkepticizmusával ellentétben az északiaknál viszont dübörög az újraegyesítést szorgalmazó kampány. Más kérdés: ezt ők úgy képzelik el, hogy a kapitalizmus útvesztőjében eltévelyedett szomszéd áttér az egyedül helyes útra, hogy aztán közösen emeljék magasba a kommunizmus zászlaját. Az észak-koreai állami média felszólított „minden koreait itthon és külföldön”, hogy minden erejével dolgozzon az újraegyesítésért – eltávolítva „a külső erők által állított akadályokat”. Vagyis győzzék le az Amerikai Egyesült Államok ármánykodását. A felmérések szerint egyébként a déliek többsége megkönnyebbült a hírre, hogy Észak-Korea is részt vesz az olimpián. Úgy gondolják, ha ott vannak a sportolók Phjongcshangban, akkor Kim Dzsongun nem fog rakétákat lődözni. Legalábbis addig, amíg tart a rendezvény. Hiszen a tartós békében kevesen hisznek. Abban pedig még kevesebben, hogy az északi diktátor az olimpia után felhagy az atombombákkal, illetve az interkontinentális rakétákkal való kísérletezgetéssel.
