Pénteken, a phjongcshangi téli olimpia megnyitóján a huszonkét észak-koreai sportoló a jóval népesebb déli küldöttséggel együtt fog felvonulni. Közös zászló – az úgynevezett újraegyesítési lobogó – alatt, alig nyolcvan kilométernyire a két országot elválasztó demilitarizált övezettől. Ez komoly előrelépés. Amikor legutóbb Dél-Korea téli olimpiát rendezett – 1988-ban –, az északiak nemhogy nem vettek részt rajta, de tíz hónappal a megnyitó előtt felrobbantottak egy dél-koreai utasszállító repülőgépet is. Most a déliek nem kockáztatnak: ötvenezer katona és sok tízezer biztonsági ember óvja a sportesemény békéjét. Várhatóan ez lesz minden idők legkatonásabb olimpiája.
Ennek fényében elég megdöbbentő a felmérés, amelynek eredményeiről a The New York Timesban olvastam múlt héten. A lényeg egy mondatban: a dél-koreai fiatalokat cseppet sem érdekli a megbékélés a két ország között. Nem látják szükségesnek a nemzet újraegyesítését – amit pedig a szüleik szent célnak tartanak. Őket már nem mozgatja meg, hogy sikeres kapitalista országuk a nyakába vegyen egy elszegényedett, diktatúrában élő rokont, hogy kemény munkájuk gyümölcseként kelljen újjáépíteni egy hatalmas és népes terület infrastruktúráját. A déli fiatalokat a magasztos eszmék helyett földhözragadt témák érdeklik. Sokkal jobban aggódnak a pályakezdőket sújtó munkanélküliség miatt, és azért, hogy legalább olyan életszínvonalat teremthessenek maguknak, amilyen a szüleiké.
A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a millenniumi generációt jóval kevésbé izgatja a közös múlt és a testvériség, az északi rokon kapcsán főként Kim Dzsongun fenyegetéseire figyelnek csak. A Nemzeti Újraegyesítési Intézet felmérése szerint a huszonévesek 71 százaléka elutasítja (!) az újraegyesítés gondolatát, de az egész népességben is csökkent az egyesüléspárti tábor: négy év alatt 69 százalékról 58-ra. Az elemzők szerint a fiatalok ejtették Észak-Koreát. Ha nem jelent közvetlen fenyegetést az életükre, nem törődnek vele.
Érdekes, hogy a 2000-es sydney-i olimpián megszervezett közös felvonulás növelte az újraegyesülés iránti vágyat a dél-koreai polgárokban. Most erre is rátettek egy lapáttal, hiszen nem csupán közösen, egy zászló alatt vonul a két Korea február 9-én Phjongcshangban, a szétválás óta példátlan módon közös csapatot is indítanak: női jégkorongban. Korábban Észak-Koreának volt erősebb együttese ebben a sportágban, de az olimpiára készülő déliek belehúztak – Kanadából is honosítva játékosokat. Sikerült ütőképes válogatottat létrehozniuk, amelyből most kimaradnak néhányan, mivel helyet kellett csinálni az északi játékosoknak. Ez érdekes módon komoly társadalmi vitát váltott ki. Sokan azt gondolják, hogy ez a politikai döntés kiszúrt azokkal a sportolókkal, akik emiatt kiszorulnak a keretből, és ezért fel vannak háborodva. A felmérés szerint az emberek 72 százaléka (ezen belül a fiatalok elsöprő többsége) nem akarja a közös csapatot, sőt a harcos ellenzők petíciót is indítottak.
A jelenséggel nem tudnak mit kezdeni a politikusok. „Meg vagyok döbbenve” – nyilatkozta a helyi sajtóban a volt külügyminiszter, aki szerint a déli fiatalok úgy néznek az északiakra, mint akik üres kézzel érkeznek a bulijukba, viszont cserébe letarolják a svédasztalt. A közös hokicsapat az új elnök népszerűségére is hatással volt: jelentősen csökkentette. Ez azért aggasztó, mert az újraegyesítés Mun Dzsein személyes ügye. Ő is egy táborban született délen, miután a koreai háború alatt a családja elmenekült északról. Erről sokat beszélt a kampányában is, megígérve: ha egyszer majd sor kerül az újraegyesítésre, az első napon kézen fogja édesanyját, hogy együtt nézzék meg annak szülőhelyét a félsziget északi felében.
A déliek szkepticizmusával ellentétben az északiaknál viszont dübörög az újraegyesítést szorgalmazó kampány. Más kérdés: ezt ők úgy képzelik el, hogy a kapitalizmus útvesztőjében eltévelyedett szomszéd áttér az egyedül helyes útra, hogy aztán közösen emeljék magasba a kommunizmus zászlaját. Az észak-koreai állami média felszólított „minden koreait itthon és külföldön”, hogy minden erejével dolgozzon az újraegyesítésért – eltávolítva „a külső erők által állított akadályokat”. Vagyis győzzék le az Amerikai Egyesült Államok ármánykodását. A felmérések szerint egyébként a déliek többsége megkönnyebbült a hírre, hogy Észak-Korea is részt vesz az olimpián. Úgy gondolják, ha ott vannak a sportolók Phjongcshangban, akkor Kim Dzsongun nem fog rakétákat lődözni. Legalábbis addig, amíg tart a rendezvény. Hiszen a tartós békében kevesen hisznek. Abban pedig még kevesebben, hogy az északi diktátor az olimpia után felhagy az atombombákkal, illetve az interkontinentális rakétákkal való kísérletezgetéssel.
