2009 után újra bejött az Euroliga négyes döntőjébe a Sopron kosárcsapata

Ezúttal kimentek a helyiek szurkolni, bár magyarokat nemigen láthattak most sem a pályán.

Arday Attila
2018. 03. 14. 18:45
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Kíváncsian vártuk, mi az a tét, amelynél a soproniak már kimennek a híres – de magyarokat már csak elvétve tartalmazó – kosárlabdacsapatuknak szurkolni. A női Euroliga negyeddöntőjének harmadik meccsénél jött el ez a pillanat, vagyis akkor, amikor már csak egy találkozót kellett nyerni ahhoz, hogy odaérjenek a legrangosabb európai sorozat négyes döntőjéhez, a török Fenerbahce ellen.

Ez az alkalom, összekötve március 15-ével, nekünk is megért egy családi kirándulást. Bár a belvárosi apartmanunkban az udvarias (és ott lakó) házigazdák nemigen tudták, milyen fontos meccset is tartanak a nemzeti ünnep előestéjén a Novomatic Arénában (mint mondták, inkább a másnapi munkaszüneti nap miatt jönnek most sokan a gyönyörű kisvárosba), a sportcsarnokban

csak a törököknek fenntartott szektorban találtunk üres sorokat,

fülsiketítő zajban melegítettek a hazai csapat játékosai. A lelátó sárgába öltözött, az egyik sarokban pedig összeállt a lelkes szurkolótábor. A második negyedben például a „Ria, Ria, Hungária” rigmusra kezdett rá, amikor beindult megint a Sopron, a mi örömünket viszont eléggé elrontotta, hogy éppen egy szál magyar játékos sem volt a pályán. Korábban is csak a csapatkapitány Fegyverneky Zsófia, aki negyedóra játék után szerezte meg az első pontjait, és nagyon alárendelte a játékát ezúttal is az idegenlégiósoknak.

Amikor éppen a Fenerbahce kapta el a fonalat, Roberto Íniguez, a Sopron Basket spanyol vezetőedzője széles mozdulatokkal magyarázott a kispadon ülőknek, főként Határ Bernadettnek, a magyar válogatott centerének. Határ félszemmel visszapislogott, és közben nézte a játékot, mintha neki is az járt volna a fejében, ami nekünk: ugyan miért éppen neki szólnak az intelmek, amikor az Euroligában gyakorlatilag nem kap szerepet (az első meccsen, két hete a nézők egy része szerette volna a pályán látni, és ennek hangot is adott).

A meccs közvetítésének Novotny Zoltán, a legendás rádióriporter adott volna hangot,

ha nem betegedett volna meg. A klub honlapja pedig beharangozta őt az internetes közvetítéshez – ezúttal is csak az volt. A női klubkosárlabda csúcsát jelentő eseményt továbbra sem óhajtották közvetíteni a sporttévék, bár információnk szerint lett volna olyan, amely ingyen a műsorára tűzte volna. Ilyen megalázó helyzetbe viszont nem akartak belemenni a klubnál, már csak azért sem, nehogy divatot teremtsenek belőle.

Ami magát a kosárlabdát illeti, az első negyed végén 17-21-et mutatott az eredményjelző. A meccs felénél 33-31-et. Talán ez is mutatja, megjósolhatatlan volt, melyik együttes nyeri a csatát, akárcsak a múlt heti isztambuli mérkőzés végjátéka előtt. Oda úgy utazott a Sopron, hogy a korábbi hazai vereség után csak a visszavágással marad esélye a továbbjutásra, ez sikerült is, mindössze 400, közepesen lelkes török drukker előtt.

Akkor a Fenerbahce a meccs elején 15 pontos előnyre tett szert, most ilyenre a félidőig egyik csapatnak sem volt esélye. A fürge Yvonne Turner egymaga 14 pontnál járt a nagyszünetig, csapata viszont katasztrofálisan dobott a hárompontos vonalon kívülről.

Hétből egy ment be, nem is rossz dobóhelyzetekből,

míg a Fenerbahcénél hatból négy volt ez az arány. Hogy mégis vezethetett a Sopron, az annak volt köszönhető, hogy sokkal többször próbálkozott a mezőnyből, és 33 kísérletből 15 betalált, míg a Fenernél 24-ből 11 ment be. Ez leginkább alighanem a soproni védekezést dicséri, amely nem engedte túl sok dobóhelyzethez a vendégeket. 

Mellettük szólt viszont a folytatás előtt, hogy Firat Okul és a török csapat török edzői stábja jobban forgatta az együttest, mint a Sopron spanyol stábja. Odaát csak ketten nem kaptak lehetőséget az első húsz percben, ezen az oldalon négyen, köztük a másik két magyar, Határ Bernadett és Dubei Debora, a mindösze huszonegy éves, szintén válogatott tehetség.

Ezzel együtt 38-31-re el tudott menni a Sopron, majd a harmadik negyed végéhez közelítve már tízpontosra növelte az előnyt a légiósaival. Turner mellett Danielle Page lett a másik nagy pontgyáros, ő is tíz pont fölé jutott ekkor, igaz, Turner már majdnem húsznál járt a meccs kétharmadánál. A háromnegyedénél pedig át is lépte már a húszat, a Sopron pedig az utolsó felvonásra 52-43-as előnyt hozott össze, miután egyértelműen irányította a megelőző tíz percet. Úgy is, hogy keretéből négyen továbbra sem kaptak lehetőséget.

Egy hárompontossal pillanatokon belül tizenkettőre nőtt a differencia, majd egy újabbal tizennégyre, ekkor már megőrült a látványért az aréna. A Fenerbahce képtelen volt pontot dobni, majdnem öt perc eltelt, de leragadt 43-nál, miközben már majdnem húsz lett a különbség. Dubei Debora az utolsó tizenöt másodpercre beállhatott, a Sopron pedig 67-46-ra nyert. 2009-ben már kiharcolta egyszer az Euroliga négyes döntőjét, akkor negyedik lett végül Székely Norbert jelenlegi szövetségi kapitány vezetésével.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.