2009 után újra bejött az Euroliga négyes döntőjébe a Sopron kosárcsapata

Ezúttal kimentek a helyiek szurkolni, bár magyarokat nemigen láthattak most sem a pályán.

Kíváncsian vártuk, mi az a tét, amelynél a soproniak már kimennek a híres – de magyarokat már csak elvétve tartalmazó – kosárlabdacsapatuknak szurkolni. A női Euroliga negyeddöntőjének harmadik meccsénél jött el ez a pillanat, vagyis akkor, amikor már csak egy találkozót kellett nyerni ahhoz, hogy odaérjenek a legrangosabb európai sorozat négyes döntőjéhez, a török Fenerbahce ellen.

Ez az alkalom, összekötve március 15-ével, nekünk is megért egy családi kirándulást. Bár a belvárosi apartmanunkban az udvarias (és ott lakó) házigazdák nemigen tudták, milyen fontos meccset is tartanak a nemzeti ünnep előestéjén a Novomatic Arénában (mint mondták, inkább a másnapi munkaszüneti nap miatt jönnek most sokan a gyönyörű kisvárosba), a sportcsarnokban

csak a törököknek fenntartott szektorban találtunk üres sorokat,

fülsiketítő zajban melegítettek a hazai csapat játékosai. A lelátó sárgába öltözött, az egyik sarokban pedig összeállt a lelkes szurkolótábor. A második negyedben például a „Ria, Ria, Hungária” rigmusra kezdett rá, amikor beindult megint a Sopron, a mi örömünket viszont eléggé elrontotta, hogy éppen egy szál magyar játékos sem volt a pályán. Korábban is csak a csapatkapitány Fegyverneky Zsófia, aki negyedóra játék után szerezte meg az első pontjait, és nagyon alárendelte a játékát ezúttal is az idegenlégiósoknak.

Amikor éppen a Fenerbahce kapta el a fonalat, Roberto Íniguez, a Sopron Basket spanyol vezetőedzője széles mozdulatokkal magyarázott a kispadon ülőknek, főként Határ Bernadettnek, a magyar válogatott centerének. Határ félszemmel visszapislogott, és közben nézte a játékot, mintha neki is az járt volna a fejében, ami nekünk: ugyan miért éppen neki szólnak az intelmek, amikor az Euroligában gyakorlatilag nem kap szerepet (az első meccsen, két hete a nézők egy része szerette volna a pályán látni, és ennek hangot is adott).

A meccs közvetítésének Novotny Zoltán, a legendás rádióriporter adott volna hangot,

ha nem betegedett volna meg. A klub honlapja pedig beharangozta őt az internetes közvetítéshez – ezúttal is csak az volt. A női klubkosárlabda csúcsát jelentő eseményt továbbra sem óhajtották közvetíteni a sporttévék, bár információnk szerint lett volna olyan, amely ingyen a műsorára tűzte volna. Ilyen megalázó helyzetbe viszont nem akartak belemenni a klubnál, már csak azért sem, nehogy divatot teremtsenek belőle.

Ami magát a kosárlabdát illeti, az első negyed végén 17-21-et mutatott az eredményjelző. A meccs felénél 33-31-et. Talán ez is mutatja, megjósolhatatlan volt, melyik együttes nyeri a csatát, akárcsak a múlt heti isztambuli mérkőzés végjátéka előtt. Oda úgy utazott a Sopron, hogy a korábbi hazai vereség után csak a visszavágással marad esélye a továbbjutásra, ez sikerült is, mindössze 400, közepesen lelkes török drukker előtt.

Akkor a Fenerbahce a meccs elején 15 pontos előnyre tett szert, most ilyenre a félidőig egyik csapatnak sem volt esélye. A fürge Yvonne Turner egymaga 14 pontnál járt a nagyszünetig, csapata viszont katasztrofálisan dobott a hárompontos vonalon kívülről.

Hétből egy ment be, nem is rossz dobóhelyzetekből,

míg a Fenerbahcénél hatból négy volt ez az arány. Hogy mégis vezethetett a Sopron, az annak volt köszönhető, hogy sokkal többször próbálkozott a mezőnyből, és 33 kísérletből 15 betalált, míg a Fenernél 24-ből 11 ment be. Ez leginkább alighanem a soproni védekezést dicséri, amely nem engedte túl sok dobóhelyzethez a vendégeket. 

Mellettük szólt viszont a folytatás előtt, hogy Firat Okul és a török csapat török edzői stábja jobban forgatta az együttest, mint a Sopron spanyol stábja. Odaát csak ketten nem kaptak lehetőséget az első húsz percben, ezen az oldalon négyen, köztük a másik két magyar, Határ Bernadett és Dubei Debora, a mindösze huszonegy éves, szintén válogatott tehetség.

Ezzel együtt 38-31-re el tudott menni a Sopron, majd a harmadik negyed végéhez közelítve már tízpontosra növelte az előnyt a légiósaival. Turner mellett Danielle Page lett a másik nagy pontgyáros, ő is tíz pont fölé jutott ekkor, igaz, Turner már majdnem húsznál járt a meccs kétharmadánál. A háromnegyedénél pedig át is lépte már a húszat, a Sopron pedig az utolsó felvonásra 52-43-as előnyt hozott össze, miután egyértelműen irányította a megelőző tíz percet. Úgy is, hogy keretéből négyen továbbra sem kaptak lehetőséget.

Egy hárompontossal pillanatokon belül tizenkettőre nőtt a differencia, majd egy újabbal tizennégyre, ekkor már megőrült a látványért az aréna. A Fenerbahce képtelen volt pontot dobni, majdnem öt perc eltelt, de leragadt 43-nál, miközben már majdnem húsz lett a különbség. Dubei Debora az utolsó tizenöt másodpercre beállhatott, a Sopron pedig 67-46-ra nyert. 2009-ben már kiharcolta egyszer az Euroliga négyes döntőjét, akkor negyedik lett végül Székely Norbert jelenlegi szövetségi kapitány vezetésével.