Egy másik Babos Tímea: hosszú az út a sütiktől a világ élvonaláig

Interjú az edzővel, aki szép csendben klasszis párosjátékost nevelt a magyar teniszezőből.

– Mi, magyarok alig ismerjük önt, engedjen meg néhány magánéleti kérdést!
– Tessék!

– Ön monacóinak mondja magát vagy franciának?
– Francia vagyok.

– Egy fia van
– Nem, már kettő. Egyikük három-, a másik nyolcéves.

– Lehet mondani, hogy Monacóban lakik?
– Igen, de 35 hetet Tímeával utazom az évben, a versenyei 99 százalékán ott vagyok, és a felkészülési időszakban is. Szóval olyan 15-17 hetet vagyok otthon.

– Hogyan került kapcsolatba a tenisszel?
– A nagypapám játszott, de ő eredetileg futballista volt. Fogtam egy teniszütőt, és falaztam folyamatosan 9 éves koromtól kezdve.

– Ha jól néztem, a legjobb ezerbe sem került be, ezek után inkább trénernek állt?
– Tudja, ha az ember olyan átlagos keresetű családból jön, mint én, nincs meg a pénzügyi háttér ahhoz, hogy ki tudja fizetni a sok utazást a versenyekre, az edzőket. Évi tíz tornán vettem így részt, ez nem volt elég a komoly előrelépéshez. Ezért hagytam fel a tenisszel.

– Így kezdődhetett rögvest az edzői karrier.
– Amikor 18 éves voltam, lehetőségem lett volna egyetemre menni az Egyesült Államokban, mert top 10-es voltam a juniorok között. De a szövetség jó pár dolgot nem fizetett ki, amit ígért, így véget ért a kaland. A monte-carlói klubban, ahol játszottam, felajánlották, hogy dolgozzak edzőként. De rövid idő után eljöttem onnan.

– Belevágott a profi világba. Hogy néz ez ki, az edzők feladnak hirdetést, adatbázisban frissítik az önéletrajzukat? Hogy lett például a későbbi Grand Slam-győztes, világbajnok Marion Bartoli trénere?
– Eleinte edzőpartnerként több játékos mellett ott voltam, például Rafael Nadal mellett is. Majd az ausztrál Bernard Tomicsot kezdtem el edzeni, de aztán ennek is vége szakadt. (Tomics apja egy ízben megtámadta és lefejelte Thomas Drouet-t, rendőrségi ügy és kártérítés lett a vége – a szerk.) Párizsba mentem a Roland Garrosra, hogy munkát keressek. Átnéztem a lapokat, portálokat, s azt olvastam, Bartoli edzőt keres a csapatába.

– Egy újsághirdetésre jelentkezett Bartoli mellé edzőnek?
– Így van. Ugyanannyi idősek vagyunk, ismertük már egymást korábbról, így könnyebb volt azért a helyzet. Volt egy közös ismerősünk, aki összehozott végül bennünket, találkoztunk, egyből rokonszenvesek voltunk egymásnak, s elkezdtük a munkát.

– Nem a legelegánsabb kérés, de tudna különbséget tenni Babos és Bartoli között?
– Alapvetően a koruk: Bartoli 29 volt, mikor elkezdtünk dolgozni, nem igényelt mindenhez tanácsot. Tapasztalt volt. Tímea 2 éve játszott a WTA Tourban, 21 éves volt a közös munka kezdetén, alig volt tapasztalata. Fel kellett építeni őt. Viszont mikor láttam, hogyan térül meg a befektetett meló, annyi energiát adott nekem, hogy az hihetetlen.

– Babos Tímeát mikor látta először teniszezni?
– Vele is volt közös ismerősünk, egy erőnléti edző, ő kötött össze bennünket. A Shenzhen Openen ültünk le először beszélgetni, viccelődtünk sokat, szimpatikusnak találtuk a másikat. Aztán a 2014-es Australian Open után én abbahagytam a munkát akkori kínai játékosommal, s erről Tímea is tudomást szerzett. Küldött nekem egy üzenetet, hogy örülne, ha az edzője lennék. Párizsba hívtam, megnéztem ott egy versenyen, együtt vacsoráztunk, s úgy döntöttem, próbáljuk meg. 2014 tavaszán, egy riói tornán alkottunk először egy csapatot.

– Emberileg tehát passzoltak, na de mi nyerte el a tetszését a pályán látottakból?

– Komoly potenciált éreztem benne. Jól szervált, ügyes volt a hálónál, a nyeséseivel sem volt gond, és nagy erőbedobással játszott. Én azokkal a teniszezőkkel tudok jól együtt dolgozni, akik lendületesen, agresszíven játszanak.

– A technikáját is jónak érezte?
– Nos, a technikája nem volt épp a legjobb, amikor nekiláttunk a munkának. Sérülés után volt, ez is hozzájárult, hogy fizikailag is komoly lemaradása volt. És túlsúlyos volt.

– Túlsúlyos? Ez érdekes, ekkor már hét WTA-tornagyőzelmet számlált párosban, az embernek nem az ugrik be egy ilyen szintű játékosról, hogy súlyproblémái lennének.

– Kólát ivott, sok kenyeret evett, előszeretettel fogyasztotta a sütiket, nem figyelt oda az étrendjére.

De egy rossz mentális állapotú embernél ez nem furcsaság.

– Mentálisan mélyponton volt?
– Teljesen. Nulla önbizalma volt, hit nélkül játszott, elveszett volt a pályán.

– Játékosának elég hullámzó a hangulata. Még a tavalyi évben is panaszkodott arról, hogy nem találja a játékát, kevés az önbizalma bizonyos meccseken. Máskor meg top 10-es ellenfelet szorongat. Mi ennek az oka?
– Amikor elkezdtünk dolgozni, fizikailag is fejlődnie kellett, hisz ez is szükséges a győzelmekhez, melyek önbizalmat adnak aztán. Timi alapvetően nem tűnt olyan embernek, aki erősen hisz önmagában. Ma már ez teljesen másképp van, ismeri a gyengéit, erősségeit. Ma már nincs pánikolás az élesebb pillanatokban, sokkal jobban tudja elemezni a pályán, mi lesz a legjobb következő lépés. Más játékosok is nehezen szereznek önbizalmat, de még ha meg is szerzik, egy pillanat alatt el tudják veszíteni. Ezért kérem a mai napig tőle, hogy mindig fegyelmezett legyen és kétszáz százalékkal dolgozzon.

– Sávolt Attila, Fucsovics Márton edzője felajánlotta játékosának, hogy alkalmazzanak sportpszichológust, ha kell, de ő nem szeretett volna élni a lehetőséggel. Babos Tímea édesapja pedig azt mondta nekem nemrég: a játékos legjobb pszichológusa az edzője és saját maga. Ön miképp vélekedik erről?
– Tímeának eleinte nem volt mentáltrénere, aztán elkezdett dolgozni egy sráccal. Viszont nem igazán ment a dolog, hiszen ezt a munkát nem lehet gép elől végezni, ott kell ülni a játékossal szemben. Ennyi utazást viszont egy pszichológus nem engedhet meg magának. Így én vagyok a mindenes Timi mellett. Edzem, bemelegítem, s én vagyok az, aki minden apró rezdülését, a legbelső gondolatait is ismerem. Ő pedig bízik bennem teljes mértékben. Szóval egyetértek az édesapjával: a mentális felkészítés napi munka, folyamatosan ott kell lenni a játékos mellett. Vegyük csak a tavalyi évkezdetet: öt meccset bukott zsinórban, míg meg nem nyerte a budapesti WTA-versenyt. Utána kilenc héten át vesztett egyhuzamban. El tudja képzelni, mit éltünk át akkor? Napi szinten kellett a lelkére hatni, hogy ne adja fel. Millió órát töltöttünk el ezzel. Fontos, hogy sohasem engem okolt a gondokért, magában kereste a hibát.

– Volt játékosának kedvese, mikor elkezdtek dolgozni?
– Nem.

– Most van, talán ez is hozzátesz a jobb teljesítményhez.
– Persze, ha kapcsolatban él az ember, az mindig stabilitást ad.

– Babos a 124. hely környékén állt, mikor összeálltak. Mi volt az első fordulópont a közös munka nyomán? Hol érezte, hogy valamit meg tudott változtatni a játékában?
– A technikáján, taktikáján is kellett csiszolni, de az erőnléti lemaradás pótlása volt talán a legkeményebb feladat. Elkezdtük a fogyasztást, s ő nem nassolt a hátam mögött, kőkeményen betartotta az utasításokat. Hét-nyolc kilót adott le, ha megnéz egy 2012-es és egy mostani fotót róla, ég és föld a különbség az alakját, izomzatát illetően. Megtanultuk kezelni a hosszú labdamenetek jelentette stresszt is. De eleinte sorozatban veszített még így is. Aztán párosban nyert egy meccset, s áttört egy gát. A gifui tornán Japánban már nélkülem győzött egyesben. Szép lassan elhitte, hogy tud ő nyerni sorozatban is.

– Mesélne arról a bizonyos emberpróbáló, saját fejlesztésű kerékpáros edzésről Monacóban? Ha igaz, ott is áttört egy gát.

– Szeretem a kerékpársportot, és Monacóhoz közel van egy brutális emelkedő. Mivel erőnléti edzői képzettségem is van, úgy gondoltam, ez tökéletes terep lesz ahhoz, hogy megmutassam Tímeának, ezen is képes feljutni. Hogy a saját bőrén tapasztalja: át tudja lépni a saját határait, fel tud tekerni egy emelkedőn, amiről előzetesen biztosan hiszi, hogy nem tud. Egy 10-12 kilométeres útszakaszról beszélünk, mely 7-8 százalékos meredekségű. A domb alján felmutattam a tetején lévő falura: Timi, oda fogunk felmenni. Iszonyú kemény lesz, küzdened kell érte, de ez a meccseken sem lesz másképp. Lesznek jobb és rosszabb pillanataid közben, s kételkedni is fogsz, hogy meg tudod-e csinálni. De egyetlen célod van most, hogy feltekerj oda.

– Ön is tekert vele?
– Hogyne, együtt szenvedünk, egy csapat vagyunk. Félúton már jajveszékelt, hogy itt fáj, ott fáj s meg kéne állni.

– De nem állt meg.
– Egyszer sem.

Az utolsó kilométeren már remegett, ki volt vörösödve, de végül egy óra alatt felért. Amikor leszállt a bicikliről, az arcán azt láttam: köszönöm, hogy megmutattad, hogy ezt is meg tudom csinálni.

Én meg csak annyit mondtam neki: amikor majd nehéz helyzetbe kerülsz a pályán, azt akarom, hogy visszaemlékezz erre a pillanatra. Hogy meg tudtad csinálni, mert nem érdekeltek a korlátaid. Mostantól erősebb vagy, használd ezt ki! Azóta is kitalálok olykor ehhez hasonló irgalmatlan kihívásokat.

– Volt, hogy együtt sírtak meccs után?
– Amikor tavaly, hosszú vereségsorozat után itt, Budapesten megnyerte a WTA-tornát, azt én is megkönnyeztem. Rengeteg feszültség, vita után hazai pályán győzött, ez bennem is felszabadította az érzelmeket. Többnyire azért visszafogom magam, ott akkor nem tudtam. Előtte iszonyú időszakot éltünk át. A végén már fel kellett, hogy tegyem a kérdést: én csinálok rosszul valamit? Úgy éreztem, hogy mindent megteszek, mégsem tud nyerni. Odáig jutottunk, hogy egy versenyen meccs közben tette fel magának a kérdést, hogy miért csinálja ezt az egészet. Erre már nehéz mit mondania egy edzőnek.

– Amit említ, a hertogenboschi tornán történt, ön pedig hiába próbált lelket önteni bele a pálya szélén. Nem érezte úgy ezen a ponton, hogy itt a vége?
– Nem, mert épp az mutatja meg, mennyire jó edző az ember, ha még egy ilyen helyzetből is ki tudja rángatni a teniszezőt. Könnyű jó edzőnek lenni, amikor győz a versenyződ. De igazán akkor vagy jó, ha egy ilyen lélekállapotból is ki tudod emelni a játékost. Óriási kihívás volt. Azt azért rögzítettük: ha nem lesz változás, akkor a következő szezontól már nem én leszek a trénere.

– Hogyan jutott ide 2017 júniusára Babos Tímea? 2016 szeptemberben még a 25. helyen állt az egyéni ranglistán.
– Pontosan előttem van, mikor indult el lefelé a lejtőn. 2016-ban a harmadik körig jutott a US Openen, korábban GS-tornán eddig még soha nem menetelt. Karriercsúcs volt az akkori 25. hely. Lehetőség nyílt rá, hogy még néhány jó meccs után a csuhaji WTA Elite Trophyn szerepeljen, ahová a világbajnoki résztvevőket a ranglistán követő szűk elitet hívják csak meg. Ekkor leültem vele, és azt mondtam: gratulálok a helyezésedhez. Viszont van még a szezonból 3-4 torna, és el lehetne Csuhajba is. Meg kell találnunk, hogy ezeken milyen céllal indulunk el, mi az új inspiráció. Ha ez nincs meg, inkább menjünk haza. Tímea nem értette. Nem összpontosított megfelelően, s több meccset is veszített. Az edzéseken nem volt ott néha fejben. Panaszkodott, hogy fáradt, meg hogy ő már mindent kiadott magából ebben a szezonban. Én meg mondtam, hogy akkor nem kell versenyezni, haza kell menni. Miután 25. lett a ranglistán, nem nyert egyesben több meccset az évadban. S a hozzáállása nem változott az idény végén sem, így folytatódott a vesszőfutás 2017 első felében is.

– Majd a budapesti tornagyőzelem után egészen a cincinnati versenyig. Mi történt ott?
– Újra iszonyú feszült volt edzésen. Beszálltunk a kocsiba, ő meg úgy vezetett, mint egy őrült, előzgetett fékevesztetten. Nem láttam még olyan idegesnek soha.

– Mit tehet ilyenkor egy edző?
– Leültem vele, és azt mondtam neki: el kell döntened, milyen személyiség akarsz lenni. Az a dühöngő valaki a kocsiban, vagy ez a nyugodt ember, aki itt ül velem szemben. Ha előbbi, akkor inkább menj haza, nem akarlak látni az edzésen.

– Üvöltött vele?
– Akkor épp nem, de olykor-olykor igen. Eleinte konok volt, de aztán elfogadta, hogy ennek így van értelme.

Cincinnatiben elment délután egyedül sétálni, és átgondolta, mit akar a tenisztől. Estére már egy másik Babos Tímea ült le velem vacsorázni.

A pályán újra elkezdett küzdeni és nyerni. Párosban innentől szinte minden tornát megnyert az év hátralévő részében, a vb-t is. Egyéniben pedig két döntője volt.

– A világbajnokságnak számító szingapúri WTA Finalst Andrea Hlavackovával az oldalán nyerte meg Babos. Majd utána nem sokkal szétváltak. Miért?
– Andrea páros játékos, Tímeának viszont elsősorban az egyes a fontos. Ezt Andrea nem igazán fogadta el.

– Nem beszélték meg ezt előre?
– Dehogynem. S ő mondta is, hogy nem gond, ha nem tudnak sokat közösen gyakorolni. De aztán mégis mindig jött, hogy eddzenek már közösen. Egy idő után ez feszültséghez vezetett. A US Open előtt már nem is szóltak egymáshoz egy szót sem.

– Úgy lettek világbajnokok, hogy nem beszélgettek?
– Igen. Köszöntek egymásnak az edzések elején meg a végén, ennyi. Ezért a végén azt javasoltam Tímeának, hogy fejezzük ezt be.

– Kristina Mladenoviccsal „cseppet” más a viszony.
– „Cseppet”. Barátnők, teljesen egészséges a kapcsolatuk.

– A szingapúri vb előtt azt mondta, javítani kell Babos Tímea páros képességein. Mit takar ez pontosan?
– Tímeából elsősorban egyes játékosként szeretnék klasszist faragni, de miután bejutott párosban a vb-re, úgy véltem, ha picit foglalkozunk a páros játékával, meg tudják nyerni a tornát. Azt mondtam neki, Timi, sorozatban harmadszor játszhatsz a vb-n, még az is lehet, hogy ez az utolsó alkalom. Miért ne feküdjünk rá, hogy megnyerd? Ő meg azt válaszolta, persze! Egy hónapon át mindennap erre gyakoroltunk.

– Miket gyakoroltak akkor, amiket korábban nem?
– Párosban, ha uralod a játékot a hálónál, verhetetlen vagy. Fejlesztettük a reakcióidejét, volt, hogy egyik kezét a háta mögé téve kellett röptéznie. Máskor teljes erővel ütöttem testre a labdákat, ő meg elugrani alig bírt.

– Félt?
– Akkor még igen. Később meg már szépen adta vissza az ugyanilyen erejű ütéseket. Látványos volt a fejlődés. Nézze meg a győztes meccslabdájukat a döntőben. Azt a labdát pár hónappal korábban még biztos nem adja vissza Timi. A győzelmük után azt mondtam, most már készen állsz arra, hogy világelső légy párosban. Mostantól ez a cél.

Az a bizonyos labdamenet a döntőben:

– Kellemetlen kérdés: világbajnoki cím vagy Australian Open-győzelem?
– Különböző értékük van. A vb-cím annyiban tűnik talán többnek, hogy a megnyeréséhez egész évben fantasztikusan kell játszani. Ott csak a legjobb nyolc szerepelhet a világon.

– Öntől idézek: csak az a kérdés, Timi elhiszi-e magáról, hogy képes még jobb lenni. Ez a fő kérdés Babos Tímea esetében?
– Amíg nem került a legjobb százba, nem hitte el, hogy bekerülhet. Aztán jött a top 50, majd a top 20. Az Australian Open megnyerésével bekerült párosban a legjobb tíz közé. Most már a saját bőrén érzi, milyen Muguruza és a többiek ellen helytállni és nyerni. Mivel megtapasztalta, most már hihet is benne, a hit pedig még tovább repítheti.

– És egyesben mi lehet a végállomás?
– Grand Slam-tornát nyerni és bekerülni a legjobb tíz közé. Ez a cél. Nem az enyém, az övé!

– És ön kíséri az úton? Év végén lejár a szerződése, meghosszabbítják?
– Meglátjuk a szezon végén. Öt éve dolgozunk együtt, ezen a szinten ezt más nem nagyon mondhatja el magáról a mezőnyben. Egészséges a kapcsolatunk és őszinte. Tímeának azt mondtam: ha úgy érzi, hogy a megfelelő úton haladunk, miért szakítsunk? A teniszezők zöme 25-27 éves korára nyújtja a legérettebb játékát. Tímea most huszonöt. Én erre az időszakra vártam.