Egy másik Babos Tímea: hosszú az út a sütiktől a világ élvonaláig

Interjú az edzővel, aki szép csendben klasszis párosjátékost nevelt a magyar teniszezőből.

– Nem a legelegánsabb kérés, de tudna különbséget tenni Babos és Bartoli között?
– Alapvetően a koruk: Bartoli 29 volt, mikor elkezdtünk dolgozni, nem igényelt mindenhez tanácsot. Tapasztalt volt. Tímea 2 éve játszott a WTA Tourban, 21 éves volt a közös munka kezdetén, alig volt tapasztalata. Fel kellett építeni őt. Viszont mikor láttam, hogyan térül meg a befektetett meló, annyi energiát adott nekem, hogy az hihetetlen.

– Babos Tímeát mikor látta először teniszezni?
– Vele is volt közös ismerősünk, egy erőnléti edző, ő kötött össze bennünket. A Shenzhen Openen ültünk le először beszélgetni, viccelődtünk sokat, szimpatikusnak találtuk a másikat. Aztán a 2014-es Australian Open után én abbahagytam a munkát akkori kínai játékosommal, s erről Tímea is tudomást szerzett. Küldött nekem egy üzenetet, hogy örülne, ha az edzője lennék. Párizsba hívtam, megnéztem ott egy versenyen, együtt vacsoráztunk, s úgy döntöttem, próbáljuk meg. 2014 tavaszán, egy riói tornán alkottunk először egy csapatot.

– Emberileg tehát passzoltak, na de mi nyerte el a tetszését a pályán látottakból?

– Komoly potenciált éreztem benne. Jól szervált, ügyes volt a hálónál, a nyeséseivel sem volt gond, és nagy erőbedobással játszott. Én azokkal a teniszezőkkel tudok jól együtt dolgozni, akik lendületesen, agresszíven játszanak.

– A technikáját is jónak érezte?
– Nos, a technikája nem volt épp a legjobb, amikor nekiláttunk a munkának. Sérülés után volt, ez is hozzájárult, hogy fizikailag is komoly lemaradása volt. És túlsúlyos volt.

– Túlsúlyos? Ez érdekes, ekkor már hét WTA-tornagyőzelmet számlált párosban, az embernek nem az ugrik be egy ilyen szintű játékosról, hogy súlyproblémái lennének.

– Kólát ivott, sok kenyeret evett, előszeretettel fogyasztotta a sütiket, nem figyelt oda az étrendjére.

De egy rossz mentális állapotú embernél ez nem furcsaság.

– Mentálisan mélyponton volt?
– Teljesen. Nulla önbizalma volt, hit nélkül játszott, elveszett volt a pályán.

– Játékosának elég hullámzó a hangulata. Még a tavalyi évben is panaszkodott arról, hogy nem találja a játékát, kevés az önbizalma bizonyos meccseken. Máskor meg top 10-es ellenfelet szorongat. Mi ennek az oka?
– Amikor elkezdtünk dolgozni, fizikailag is fejlődnie kellett, hisz ez is szükséges a győzelmekhez, melyek önbizalmat adnak aztán. Timi alapvetően nem tűnt olyan embernek, aki erősen hisz önmagában. Ma már ez teljesen másképp van, ismeri a gyengéit, erősségeit. Ma már nincs pánikolás az élesebb pillanatokban, sokkal jobban tudja elemezni a pályán, mi lesz a legjobb következő lépés. Más játékosok is nehezen szereznek önbizalmat, de még ha meg is szerzik, egy pillanat alatt el tudják veszíteni. Ezért kérem a mai napig tőle, hogy mindig fegyelmezett legyen és kétszáz százalékkal dolgozzon.

– Sávolt Attila, Fucsovics Márton edzője felajánlotta játékosának, hogy alkalmazzanak sportpszichológust, ha kell, de ő nem szeretett volna élni a lehetőséggel. Babos Tímea édesapja pedig azt mondta nekem nemrég: a játékos legjobb pszichológusa az edzője és saját maga. Ön miképp vélekedik erről?
– Tímeának eleinte nem volt mentáltrénere, aztán elkezdett dolgozni egy sráccal. Viszont nem igazán ment a dolog, hiszen ezt a munkát nem lehet gép elől végezni, ott kell ülni a játékossal szemben. Ennyi utazást viszont egy pszichológus nem engedhet meg magának. Így én vagyok a mindenes Timi mellett. Edzem, bemelegítem, s én vagyok az, aki minden apró rezdülését, a legbelső gondolatait is ismerem. Ő pedig bízik bennem teljes mértékben. Szóval egyetértek az édesapjával: a mentális felkészítés napi munka, folyamatosan ott kell lenni a játékos mellett. Vegyük csak a tavalyi évkezdetet: öt meccset bukott zsinórban, míg meg nem nyerte a budapesti WTA-versenyt. Utána kilenc héten át vesztett egyhuzamban. El tudja képzelni, mit éltünk át akkor? Napi szinten kellett a lelkére hatni, hogy ne adja fel. Millió órát töltöttünk el ezzel. Fontos, hogy sohasem engem okolt a gondokért, magában kereste a hibát.

– Volt játékosának kedvese, mikor elkezdtek dolgozni?
– Nem.

– Most van, talán ez is hozzátesz a jobb teljesítményhez.
– Persze, ha kapcsolatban él az ember, az mindig stabilitást ad.

– Babos a 124. hely környékén állt, mikor összeálltak. Mi volt az első fordulópont a közös munka nyomán? Hol érezte, hogy valamit meg tudott változtatni a játékában?
– A technikáján, taktikáján is kellett csiszolni, de az erőnléti lemaradás pótlása volt talán a legkeményebb feladat. Elkezdtük a fogyasztást, s ő nem nassolt a hátam mögött, kőkeményen betartotta az utasításokat. Hét-nyolc kilót adott le, ha megnéz egy 2012-es és egy mostani fotót róla, ég és föld a különbség az alakját, izomzatát illetően. Megtanultuk kezelni a hosszú labdamenetek jelentette stresszt is. De eleinte sorozatban veszített még így is. Aztán párosban nyert egy meccset, s áttört egy gát. A gifui tornán Japánban már nélkülem győzött egyesben. Szép lassan elhitte, hogy tud ő nyerni sorozatban is.

– Mesélne arról a bizonyos emberpróbáló, saját fejlesztésű kerékpáros edzésről Monacóban? Ha igaz, ott is áttört egy gát.

– Szeretem a kerékpársportot, és Monacóhoz közel van egy brutális emelkedő. Mivel erőnléti edzői képzettségem is van, úgy gondoltam, ez tökéletes terep lesz ahhoz, hogy megmutassam Tímeának, ezen is képes feljutni. Hogy a saját bőrén tapasztalja: át tudja lépni a saját határait, fel tud tekerni egy emelkedőn, amiről előzetesen biztosan hiszi, hogy nem tud. Egy 10-12 kilométeres útszakaszról beszélünk, mely 7-8 százalékos meredekségű. A domb alján felmutattam a tetején lévő falura: Timi, oda fogunk felmenni. Iszonyú kemény lesz, küzdened kell érte, de ez a meccseken sem lesz másképp. Lesznek jobb és rosszabb pillanataid közben, s kételkedni is fogsz, hogy meg tudod-e csinálni. De egyetlen célod van most, hogy feltekerj oda.

– Ön is tekert vele?
– Hogyne, együtt szenvedünk, egy csapat vagyunk. Félúton már jajveszékelt, hogy itt fáj, ott fáj s meg kéne állni.

– De nem állt meg.
– Egyszer sem.

Az utolsó kilométeren már remegett, ki volt vörösödve, de végül egy óra alatt felért. Amikor leszállt a bicikliről, az arcán azt láttam: köszönöm, hogy megmutattad, hogy ezt is meg tudom csinálni.

Én meg csak annyit mondtam neki: amikor majd nehéz helyzetbe kerülsz a pályán, azt akarom, hogy visszaemlékezz erre a pillanatra. Hogy meg tudtad csinálni, mert nem érdekeltek a korlátaid. Mostantól erősebb vagy, használd ezt ki! Azóta is kitalálok olykor ehhez hasonló irgalmatlan kihívásokat.

– Volt, hogy együtt sírtak meccs után?
– Amikor tavaly, hosszú vereségsorozat után itt, Budapesten megnyerte a WTA-tornát, azt én is megkönnyeztem. Rengeteg feszültség, vita után hazai pályán győzött, ez bennem is felszabadította az érzelmeket. Többnyire azért visszafogom magam, ott akkor nem tudtam. Előtte iszonyú időszakot éltünk át. A végén már fel kellett, hogy tegyem a kérdést: én csinálok rosszul valamit? Úgy éreztem, hogy mindent megteszek, mégsem tud nyerni. Odáig jutottunk, hogy egy versenyen meccs közben tette fel magának a kérdést, hogy miért csinálja ezt az egészet. Erre már nehéz mit mondania egy edzőnek.

– Amit említ, a hertogenboschi tornán történt, ön pedig hiába próbált lelket önteni bele a pálya szélén. Nem érezte úgy ezen a ponton, hogy itt a vége?
– Nem, mert épp az mutatja meg, mennyire jó edző az ember, ha még egy ilyen helyzetből is ki tudja rángatni a teniszezőt. Könnyű jó edzőnek lenni, amikor győz a versenyződ. De igazán akkor vagy jó, ha egy ilyen lélekállapotból is ki tudod emelni a játékost. Óriási kihívás volt. Azt azért rögzítettük: ha nem lesz változás, akkor a következő szezontól már nem én leszek a trénere.

– Hogyan jutott ide 2017 júniusára Babos Tímea? 2016 szeptemberben még a 25. helyen állt az egyéni ranglistán.
– Pontosan előttem van, mikor indult el lefelé a lejtőn. 2016-ban a harmadik körig jutott a US Openen, korábban GS-tornán eddig még soha nem menetelt. Karriercsúcs volt az akkori 25. hely. Lehetőség nyílt rá, hogy még néhány jó meccs után a csuhaji WTA Elite Trophyn szerepeljen, ahová a világbajnoki résztvevőket a ranglistán követő szűk elitet hívják csak meg. Ekkor leültem vele, és azt mondtam: gratulálok a helyezésedhez. Viszont van még a szezonból 3-4 torna, és el lehetne Csuhajba is. Meg kell találnunk, hogy ezeken milyen céllal indulunk el, mi az új inspiráció. Ha ez nincs meg, inkább menjünk haza. Tímea nem értette. Nem összpontosított megfelelően, s több meccset is veszített. Az edzéseken nem volt ott néha fejben. Panaszkodott, hogy fáradt, meg hogy ő már mindent kiadott magából ebben a szezonban. Én meg mondtam, hogy akkor nem kell versenyezni, haza kell menni. Miután 25. lett a ranglistán, nem nyert egyesben több meccset az évadban. S a hozzáállása nem változott az idény végén sem, így folytatódott a vesszőfutás 2017 első felében is.

– Majd a budapesti tornagyőzelem után egészen a cincinnati versenyig. Mi történt ott?
– Újra iszonyú feszült volt edzésen. Beszálltunk a kocsiba, ő meg úgy vezetett, mint egy őrült, előzgetett fékevesztetten. Nem láttam még olyan idegesnek soha.

– Mit tehet ilyenkor egy edző?
– Leültem vele, és azt mondtam neki: el kell döntened, milyen személyiség akarsz lenni. Az a dühöngő valaki a kocsiban, vagy ez a nyugodt ember, aki itt ül velem szemben. Ha előbbi, akkor inkább menj haza, nem akarlak látni az edzésen.

– Üvöltött vele?
– Akkor épp nem, de olykor-olykor igen. Eleinte konok volt, de aztán elfogadta, hogy ennek így van értelme.

Cincinnatiben elment délután egyedül sétálni, és átgondolta, mit akar a tenisztől. Estére már egy másik Babos Tímea ült le velem vacsorázni.

A pályán újra elkezdett küzdeni és nyerni. Párosban innentől szinte minden tornát megnyert az év hátralévő részében, a vb-t is. Egyéniben pedig két döntője volt.

– A világbajnokságnak számító szingapúri WTA Finalst Andrea Hlavackovával az oldalán nyerte meg Babos. Majd utána nem sokkal szétváltak. Miért?
– Andrea páros játékos, Tímeának viszont elsősorban az egyes a fontos. Ezt Andrea nem igazán fogadta el.

– Nem beszélték meg ezt előre?
– Dehogynem. S ő mondta is, hogy nem gond, ha nem tudnak sokat közösen gyakorolni. De aztán mégis mindig jött, hogy eddzenek már közösen. Egy idő után ez feszültséghez vezetett. A US Open előtt már nem is szóltak egymáshoz egy szót sem.

– Úgy lettek világbajnokok, hogy nem beszélgettek?
– Igen. Köszöntek egymásnak az edzések elején meg a végén, ennyi. Ezért a végén azt javasoltam Tímeának, hogy fejezzük ezt be.

– Kristina Mladenoviccsal „cseppet” más a viszony.
– „Cseppet”. Barátnők, teljesen egészséges a kapcsolatuk.

– A szingapúri vb előtt azt mondta, javítani kell Babos Tímea páros képességein. Mit takar ez pontosan?
– Tímeából elsősorban egyes játékosként szeretnék klasszist faragni, de miután bejutott párosban a vb-re, úgy véltem, ha picit foglalkozunk a páros játékával, meg tudják nyerni a tornát. Azt mondtam neki, Timi, sorozatban harmadszor játszhatsz a vb-n, még az is lehet, hogy ez az utolsó alkalom. Miért ne feküdjünk rá, hogy megnyerd? Ő meg azt válaszolta, persze! Egy hónapon át mindennap erre gyakoroltunk.

– Miket gyakoroltak akkor, amiket korábban nem?
– Párosban, ha uralod a játékot a hálónál, verhetetlen vagy. Fejlesztettük a reakcióidejét, volt, hogy egyik kezét a háta mögé téve kellett röptéznie. Máskor teljes erővel ütöttem testre a labdákat, ő meg elugrani alig bírt.

– Félt?
– Akkor még igen. Később meg már szépen adta vissza az ugyanilyen erejű ütéseket. Látványos volt a fejlődés. Nézze meg a győztes meccslabdájukat a döntőben. Azt a labdát pár hónappal korábban még biztos nem adja vissza Timi. A győzelmük után azt mondtam, most már készen állsz arra, hogy világelső légy párosban. Mostantól ez a cél.

Az a bizonyos labdamenet a döntőben:

– Kellemetlen kérdés: világbajnoki cím vagy Australian Open-győzelem?
– Különböző értékük van. A vb-cím annyiban tűnik talán többnek, hogy a megnyeréséhez egész évben fantasztikusan kell játszani. Ott csak a legjobb nyolc szerepelhet a világon.

– Öntől idézek: csak az a kérdés, Timi elhiszi-e magáról, hogy képes még jobb lenni. Ez a fő kérdés Babos Tímea esetében?
– Amíg nem került a legjobb százba, nem hitte el, hogy bekerülhet. Aztán jött a top 50, majd a top 20. Az Australian Open megnyerésével bekerült párosban a legjobb tíz közé. Most már a saját bőrén érzi, milyen Muguruza és a többiek ellen helytállni és nyerni. Mivel megtapasztalta, most már hihet is benne, a hit pedig még tovább repítheti.

– És egyesben mi lehet a végállomás?
– Grand Slam-tornát nyerni és bekerülni a legjobb tíz közé. Ez a cél. Nem az enyém, az övé!

– És ön kíséri az úton? Év végén lejár a szerződése, meghosszabbítják?
– Meglátjuk a szezon végén. Öt éve dolgozunk együtt, ezen a szinten ezt más nem nagyon mondhatja el magáról a mezőnyben. Egészséges a kapcsolatunk és őszinte. Tímeának azt mondtam: ha úgy érzi, hogy a megfelelő úton haladunk, miért szakítsunk? A teniszezők zöme 25-27 éves korára nyújtja a legérettebb játékát. Tímea most huszonöt. Én erre az időszakra vártam.