Elég három vezényszó, s letakart szemüveggel is megy a szlalom a sípályán

Paralimpikonjaink: Balogh Zsolt esetében sok múlik a hóp hosszán, Lőrincz Krisztina rolleren edzett a Margitszigeten.

Hogy egy látássérültként született fiú a tandemkerékpár hátsó ülésén tekerve élvezi a sport örömeit, az még nem extrém különlegesség. Az viszont annál inkább, hogy ugyanő síelőként is száguld, olykor akár óránkénti 80 kilométeres sebességgel. Ráadásul a pénteken kezdődő paralimpiára is kvalifikált, első magyar látássérült síelőként.

A most 35 éves Balogh Zsolt 12 esztendős korától biciklizett, de a síelést jobban megszerette, 28 éves kora óta űzi versenyszerűen. – Nagyobb kihívás, az biztos, és ezeket mindig is kerestem – mondta lapunknak. – Lehet, velem van a baj, de

csupa olyan dolgot szeretek csinálni, amihez kell valaki más.

Sokkal szívesebben tekerek kint, mint egy szobabiciklin.

Balogh Zsolt a fényt tudja érzékelni, ám ezzel nincs előnyben – több szempontból sem. Ugyanis a szabályok alapján leragasztott síszemüveget kell hordjon, hiába állapította meg az orvosi vizsgálat, hogy amúgy sem lát a pályán semmit.

A versenyzésre úgy képes, hogy egy guide irányítja. Amihez elég három vezényszó, nevezetesen a gyere, a fordul és a hóp – avat be a részletekbe a társ, Bocsi Bence. –

Mondhatnék bármit, akár gumicukrot is, a lényeg, hogy mit beszéltünk meg.

A gyere csak egy átkötő szó, azzal információt kap arról, hogy én hol vagyok. A fordullal jelzem, hogy most kezdődik a forduló a kapu mellett, és a hópban az ó hossza határozza meg, hogy egy ív milyen hosszú.

Március 14-én műlesiklásban, 17-én óriás-műlesiklásban szerepelnek, előbbi – közismertebb és leíróbb nevén a szlalom – jóval pörgősebb,Bocsi elmondta, a kisebb kaputávolságok miatt mentálisan is fárasztóbb, mivel gyorsabb reakciót igényel. A páros a kezdeti nehézségek után nagyon jól összecsiszolódott, ám sok múlik majd azon, mekkora lesz a szél, hiszen hiába vannak egymástól néhány méterre, a fuvallatok könnyen elviszik a guide hangját.

A phjongcshangi játékokon való indulás hatalmas lépés számukra,: Balogh elmondta, nemhogy ekkora versenyen nem szerepelt, nem is repült még ilyen messzire. A 2017-es vb-n műlesiklásban hetedikek, óriás-műlesiklásban kilencedikek lettek, az ottani, bő 15 fős versenyzői létszám várható, a céljuk a pontszerzés, vagyis a legjobb hatba kerülés.

A négy évvel ezelőtti téli paralimpián egy magyar sem volt, most a Bocsi–Balogh duó mellett egy harmadik honfitársunk, Lőrincz Krisztina is ott lesz Koreában.

Ő is elsőként képviseli színeinket sportágaiban – ülősífutásban és sílövészetben – a fogyatékossággal élők világeseményén, igaz, nem számít paralimpiai újoncnak, mivel 2016 nyarán Rióban már szerepelt (a női egypárevezősök között a 11. lett).

Esetében az keltett döbbenetet, amikor rolleren edzett a Margitszigeten. – Bizonyára látványos lehetett, az arra járó gyerekek kérdezgették is az anyukájuktól, hogy ez mi, meg mondogatták, hogy de vagány, én is akarok ilyet – idézte fel a Magyar Nemzetnek. A havas edzésekhez többször utaztak Csehországba, a kvalifikációhoz viszont egyetlen őszi versenyen való szereplése elég volt, a síléceken szó szerint ülő sportoló így szabad kártyát kapott a sprint versenyszámra (amely a paralimpián március 14-én lesz).

Lőrincz Krisztina 24 évesen került kerekesszékbe, autóbalesetet szenvedett. Vétlen volt, ráadásul az éppen ügyeletes orvoson is múlott, hogy a rekeszizmától lefelé örökre bénult maradt. Ám pillanatok alatt rendkívül pozitív ember benyomását kelti, amit meglepő módon az őt az útról lesodró jármű vezetője bizonyított a leginkább, miután meglátogatta a kórházban: – Rákérdezett, hogy bejöhet-e hozzám rendszeresen, mert nagyon sok energiát nyer abból, amilyen életvidám vagyok.