– Nosztalgiázhatunk? 1976 környékén, amikor a Közgázra jártunk…
– Önök is? Érdekes, én is, csak én szombat éjszakánként…
– Tudom, a Közgáz Klubba, ott mi is törzsvendégek voltunk, de nem ez a lényeg. Szóval, a Fradi minden hazai pesti meccsén kint voltunk, de emlékszem, még Kaposvárra is lementünk, és nem csak azok, akik Fradi-drukkerek voltak. Imádtuk Dalnoki Jenő akkori Fradiját, a „csikócsapatot”.
– Hát azt lehetett is imádni!
– 1975-ben KEK-döntőt játszott a Ferencváros, tele volt a csapat „gyerekekkel”. Szabó Feri 19 éves volt, Rab Tibi, Magyar Pista szintén, Nyíl alig múlt húsz, ön huszonkettő… Manapság ilyesmi elképzelhetetlen – nem a KEK-döntő, hiszen Kupagyőztesek Európa-kupája már rég nincsen –, mármint, hogy ennyi fiatal, jórészt saját nevelésű srác játsszon egy komoly csapatban. Miért?
– Na, azért volt ott egy „Báró” (Bálint László – a szerk.), egy Megyesi, egy Pusztai Laci… De tényleg, sokan voltunk fiatalok. Őszintén szólva, nem tudom a választ. Pedig akkor még nem voltak akadémiák. Most mindenki Messit, a Barcát akarja utánozni, pedig nem biztos, hogy mindenkinek jól áll ez a stílus.
– Önöket milyen futballra tanították meg? Hollandra, németre, brazilra?
– Arra, hogy menj ki a pályára, aztán nyerd meg a meccset! Vagy legalább próbáld meg. És milyen az élet, többnyire sikerült. Mondjuk nem napi másfél órát töltöttünk focival, mint manapság az akadémiákon. Lefújják az edzést, már veszik is elő az okostelefont. De nem csak a telefon a hibás. Szerintem, csak nehogy valaki megsértődjön…, szóval, szerintem az edzőink sem ütik meg azt a szintet, ami külföldön, Európában azért alapkövetelmény. De az a legfőbb gond, hogy nem futballoznak eleget a mai gyerekek, hiába összehasonlíthatatlanul jobbak a körülmények, mint a mi időnkben voltak. Mi reggeltől estig rúgtuk a bőrt, iskola előtt, után, helyett. De elég jó meccseket játszottunk akkoriban, nem?
– Önnek ki volt az első edzője, mondjuk így, a felfedezője?
– Agárdi Feri bácsi. ’61-ben igazolt le a Fradi, nyolcéves koromban. A Diószegi Sámuel utcában laktunk, kemény környék volt, ma is az, sőt, ma talán még keményebb.