Rögzítsük gyorsan a tényeket: Szilágyi Csaba az 50 és a 100 méteres mellúszást is országos csúccsal és a világ idei második legjobb eredményével nyerte, Szabó Szebasztián pedig a két rövidebb pillangózószámot húzta be, 50-en az aktuális világranglista második, 100-on az első helyére beérkezve! Utóbbi fiatalember ráadásul az összes magyar pillangózó-világklasszist – a 100-on vb-ezüstérmes Milák Kristófot, továbbá Cseh Lászlót és Kenderesi Tamást – is a vert mezőnybe utasította, s jelen állás szerint Cseht kiszoríthatja 100-on a vb-indulók közül. Amennyiben Szabó – és persze Szilágyi – színeinkben tud indulni a júliusi kvangdzsui világbajnokságon.
És ezzel elérkeztünk a „Szebasztián-jelenség” lényegéhez. Tudniillik miközben az ember azt gondolná, hogy az egész magyar úszósport örömmámorban lubickol, Szabóék látványos berobbanása sokkolta a közeget. Hogyisne, amikor a zentai óriás színre lépése felrúgta a megcsontosodott honi erőviszonyokat.
A délvidéki fiúk hazánkba csábítása Bán Sándor érdeme. A veterán hódmezővásárhelyi úszóedző annak idején Risztov Éva felfedezője volt, később dolgozott Dél-Afrikában, s hosszú ideig Újvidéken is, ahol az óbecsei születésű Szilágyi a szárnyait nála bontogatta jó tíz évvel ezelőtt.
– A délvidéki úszósport fellegvára Újvidék, később a Csabánál hat évvel fiatalabb Szebasztián is oda került. Szebasztián élettörténete különleges. Édesapja magyar, édesanyja horvát, ő színmagyar közegben nőtt fel Zentán, viszont szerb iskolába járt. Apja dúsgazdag vállalkozó, a kilencvenes években ő volt az újvidéki magyar televízió tulajdonosa, de aztán a délszláv háború elől Németországba menekült a család, és 1996-ban Frankfurtban született meg Szebasztián. Akiről tudni kell, hogy fantasztikusan tehetséges vízilabdázó, balkezes, és a szerbek minden követ megmozgattak, hogy a pólót válassza, ő azonban az úszás mellett tette le a garast – mondja Bán, aki gyorsan azt is hozzáteszi, hogy a zentai srácnak nem anyagi kérdés az úszás, Szegeden például van egy lakása, s apja révén maga is tehetősnek számít. Másképpen fogalmazva, számára nem pénzkérdés, hogy szerb vagy magyar színekben induljon Kvangdzsuban, sokkal inkább érzelmi és szakmai.