Az első World Urban Games – Városi Sport Világjátékok igazán nagy durranás a Ferencvárosban. Akkora, hogy minden idők egyik legcsodálatosabb atlétája, a kétszeres olimpiai és hétszeres – szabadtéren és fedett pályán – világbajnok rúdugrónő, Jelena Iszinbajeva is eljött díszvendégnek NOB-tag és olimpiai bajnok kollégája, Gyurta Dániel és Fürjes Balázs, a kiemelt fővárosi beruházásokért felelős kormánybiztos meghívására.
A riói olimpia után visszavonult, szabadtéri világrekordját, az 506 centit ma is magabiztosan és megközelíthetetlenül őrző fiatal anyuka már-már hazajár Budapestre. – Nem is tudom, hányadszor járok a magyar fővárosban, legutóbb két hónapja voltam itt a vívó-világbajnokságon, akkor is Dániel és Balázs meghívására – mondta lapunknak a 37 éves legenda. – Örömmel látom a sportélet pezsgését, kíváncsi voltam, milyen Budapest idén, Európa sportfővárosaként.
Fotó: Mirkó István
A volgográdi születésű Iszinbajeva nosztalgiával idézte fel első nagy, felnőtt nemzetközi diadala emlékét, amikor 2004 márciusában Budapesten győzött a fedett pályás világbajnokságon. „Méghozzá 486 centiméteres világcsúccsal, ami számomra előrevetítette az athéni olimpiai győzelmemet, hiszen ez az eredmény megmutatta, hogy számomra nincs elérhetetlen cél. Nem csoda, hogy Budapest ott van a három legkedvesebb városom között Peking és Zürich mellett. Ezért is jöttem most olyan szívesen a városi sportok első világjátékára. Jelzem, számomra kedves a sportoknak ez a nagyvárosi változata, odahaza, Volgográdban is az egyik támogatója és népszerűsítője vagyok a parkour nevű mozgásformának, tudja, amikor az emberek az épületek falára másznak és lélegzetelállító bravúrokat mutatnak be – kicsit olyan ez, mint a rúdugrás.”
Versenyzői pályafutását felelevenítve Iszinbajeva beszélt a londoni Crystal Palace-ben elért emlékezetes világcsúcsáról, amikor 2005. július 22-én átjutott előbb a 496, majd az 500 centiméteren, első nőként teljesítve a mitikus magasságot. Élete csúcsteljesítményének mégis a pekingi olimpiát tartja, ahol nemcsak másodszor győzött az ötkarikás viadalon, hanem… „Hanem úgy érzem, az 510 centiméter is sikerülhetett volna, olyan kirobbanó formában voltam, bár az 505 centis világcsúcsomtól sem voltam elkeseredve. Igen, talán akkor voltam a csúcson, valójában a 2004 és 2010 közötti hat évet tartom az aranykoromnak. Amúgy idén ünnepeltem a Zürichben ugrott 506 centis, ma is érvényes világcsúcsom tizedik évfordulóját.”
