A 23. percben Civic a bal oldalról, úgy negyven méterről mesterien tekert Banai kapuja elé, az Újpest védői sorra lemaradtak a labdáról, az érkező Boli pedig a hálóba passzolta azt. A találkozó elején Isaelnek, a második félidőben pedig Tokmacnak volt egy-egy szép lövése – ezt leszámítva a Fradi végig védekezett, de ez is elég volt. Legalábbis a három ponthoz. Merthogy úgy általában ez a produkció mire lehet elég, arról már megoszlanak a vélemények. A zöld-fehér szurkolók között is. A hosszú éveken át távolléttel tüntető tábort ugyan újabban kenyérre lehet kenni – szombaton is énekeltek és örömtüzeket gyújtottak a tagjai –, de a törzsszurkolók, a bérletesek soraiból többször felharsant a fütty. Nem véletlenül.
Az Újpest – a meccs előtt a bajnokság ötödik, utána hetedik helyezettje – lefocizta a Fradit a Groupamában. Az FTC negyedik hazai mérkőzését is csupán 1-0-ra nyerte meg, ezúttal is elsősorban Dibusz Dénesnek köszönhetően. Őt leszámítva több átlagos és még több gyenge teljesítményt láthattunk a hazaiaktól. Lovrencsics láthatóan ki van zsigerelve, egy mérkőzést sem tud úgy végigjátszani, hogy ne rokkanna bele, Blazic elvesztette a magabiztosságát, Botkán kiütközik a meccshiány, az ügyeletes megmentőt, Tokmacot ezúttal Pauljevics „megette”, a legnagyobb rejtély mégis talán Zubkov. A Ludogorec ellen parádésan mutatkozott be, azóta folyamatos a visszaesése, tegnap már öt méterre is képtelen volt pontosan passzolni; csak Rebrov tudja, miért tart ki mellette, miközben – Varga vagy Bőle személyében – akadna helyettes.
Persze ennél is frusztrálóbb, ha egy csapat jól játszik, sorra dolgozza ki a helyzeteket, ám azokat egytől egyig kihagyja, és végül kikap. Mint szombaton az Újpest. Simon Krisztián egyedül eldönthette volna a rangadót. Két szép kapáslövésénél, mondhatjuk, nem volt szerencséje, mindkétszer pont Dibuszt találta el, ám a Botkától kapott ajándékpasszból illett volna gólt szereznie; amire rajta kívül Feczesinnek, Zsótérnak és Herisnek is volt alkalma.
– Mit is mondhatnék egy ilyen mérkőzés után? Egyértelműen az Újpest volt ma jobb – vágott bele az értékelésbe Nebojsa Vignjevics, majd odaszúrt egyet a riválisnak. – Őszintén szólva nem is tudtam, hogy ennyivel jobbak vagyunk. Akár hazai, akár idegenbeli, akár vesztes, akár nyertes mérkőzésünkről legyen szó, ilyen nagy fölényben még sohasem játszott a csapatom, mint ma, amit azonban nem sikerült gólra váltani. Ezzel szemben az ellenfelünknek egy lehetősége volt, s azt ki is használta. Gratulálok a játékosaimnak, kiválóan játszottak, sajnálom őket, mert hihetetlen, mennyi energiát fektettek ebbe a meccsbe.
