Visszahozni a régi érzéseket

Tavaly augusztusban ikrei születtek, novemberben a fejébe vette, hogy visszatér, s a hét végén bő másfél éves kihagyás után újra versenyen indul Szász-Kovács Emese – mégpedig a budapesti West­End Grand Prix-n a földkerekség legjobbjai között. Ám arra is megvan az esély, hogy a 37 éves olimpiai bajnok párbajtőrvívót címvédőként a tokiói játékokon is láthatjuk.

Vétek lett volna, ha nem próbálja ki, hogy mire képes a szülés után Fotó: MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

– Mindig is tudta, hogy visszatér a pástra?

– Nem, nem tudtam. Sokáig bizonytalan voltam, hogy egy ikerterhesség után, két kisbabával otthon, lesz-e bennem annyi energia és kitartás, hogy megpróbáljak visszatérni. A szülés után a kilók leadása sem volt egyszerű. Közel harminc kilóval lett több a súlyom, s ugyan a két gyerekkel ebből sok lement, még bőven maradt rajtam felesleg. De aztán szép lassan kezdtem leadni, hiányzott a mozgás, és egy idő után azt vettem észre, hogy hiányzik a vívás is. A családommal megbeszélve arra jutottunk, vétek lenne nem kipróbálni, hogy mire lehetek képes. November elején már úgy készültem fizikálisan, hogy decemberben szeretnék elkezdeni iskolázni. Ezt az ütemet tartottuk, január közepétől pedig beállhattam asszózni is.

– Ekkor mondta azt, hogy először azért nem a világbajnok Siklósi Gergellyel akar vívni. Azóta már megmérkőztek?

– Igen, és Geri csak 15-11-re vert meg; no persze lehet, hogy kímélt egy kicsit… Mindenesetre megyek a pofonokért a fiúkhoz, ahogy régen is rengeteget vívtam velük. Lehet, hogy most a visszatérésem után eleinte nem fejtettem ki olyan ellenállást, mint amilyenre régről emlékezhettek, de most már nekik is küzdeniük kell ellenem, aminek mindig örülök. Szóval lépésről lépésre haladok előre, és szerintem egészen jól állok.

Vétek lett volna, ha nem próbálja ki, hogy mire képes a szülés után
Fotó: MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

– Mi okozta a legnagyobb nehéz­séget?

– Fejben rögtön pontosan ugyanúgy akarja csinálni az ember, ahogy régen, a test azonban nem mindig így reagál. Először lábbal volt nehéz, a kéz nagyon akart menni. Aztán amikor a lábam felgyorsult, akkor néha a kezem maradt le. Szóval össze kellett rakni az egész rendszert.

– Jó látni, hogy mosolyog, érezhetően felszabadult. De amikor szombaton feláll majd a pástra a West­End Grand Prix-n, előjön a drukk?

– Biztosan, mert ez nagyon különleges helyzet lesz. Ezer éve vívtam legutóbb, még 2018 júliusában a vuhszi világbajnokságon, most pedig a selejtezőben kell kezdenem. A budapesti Grand Prix-n ez legutóbb 2006-ban esett meg velem, és a világbajnokságokon, világkupákon is csak kétszer azóta. A londoni olimpia után kis időre kiestem az első tizenhatból a világranglistán, de két világkupa után visszakerültem a kiemeltek közé. Az ­Európa-bajnokságokon és a hazai válogatókon persze mindenkinek kell vívnia a csoportkörben is, így azért vannak emlékképeim a selejtezőkről. Mivel itt nem tizenöt, hanem csak öt tusra mennek az asszók, nagyon kell koncentrálni, mert különben az ember hamar mehet kezet fogni.

– A nemzetközi mezőnyben köztudott, hogy a hét végén csatasorba áll?

– Az Instagramon megosztottam pár fotót arról, hogy újra edzésbe álltam, ezt tudhatják, és talán néhányan azt is sejtik, hogy a budapesti versenyen visszatérek. De nem kizárt, hogy a csoportban valaki nagyon meglepődik majd, ha azt látja, összekerült egy olyan versenyzővel, aki nincs is rajta a világranglistán, és az én vagyok.

– Borítékoljuk, hogy nem örül majd.

– Főleg akkor nem, ha meg is verem!

– Milyen eredménnyel lenne elégedett a hét végi versenyen, és mivel nem?

– Ilyen hosszú kihagyás után most nem konkrét eredményben gondolkozom, ez felelőtlenség lenne. Azt szeretném, hogy a páston visszajöjjenek a régi érzések, amelyekre majd tudok építeni. Lesz még egy külföldi verseny, amelyen elindulok, és szeretnék olyan formát mutatni, hogy a magyar szövetség engem jelöljön az olimpiai kvalifikációs európai zónaversenyre.

– Ismerős helyzet. A londoni olimpiára is az utolsó esélyt megragadva jutott ki, a pozsonyi zónaversenyről.

– Így van, de akkor még két kvótát osztottak ki, most pedig már csak egy szabad hely lesz. Nem igazán értem, hogy miért nehezítették meg azoknak a vívóknak az életét, akiknek nem túlságosan erős a csapatuk, így csak egyéni kvótát szerezhetnek. De ha ez a feladat, akkor ezt kell megoldani.

Két hazai erőpróba

Az olimpiai kvalifikációs hajrában két kiemelt nemzetközi versenyt rendez a Magyar Vívószövetség márciusban: péntektől vasárnapig a WestEnd Grand Prix-n a világ legjobb férfi és női párbajtőrözői lépnek pástra Budapesten, a Ludovika Arénában, két héttel később pedig a Gerevich–Kovács–Kárpáti vk-viadallal zárul a férfi kardozók egyéves menetelése ugyanott. A hét végén a párbajtőr GP-n pénteken a férfi-, szombaton a női selejtezőt rendezik, mindkét nemben vasárnap lesznek a 64-es tábla asszói. A férfiak versenyével a tavalyelőtt elhunyt Kulcsár Győzőre emlékeznek, a nők viadala pedig hagyományosan Sákovics József-emlékverseny lesz.