A bajnokik után ismét válogatott meccsek következtek volna. Október 28-án a svédeket fogadtuk volna a Népstadionban. Bukovi Márton szövetségi kapitány – aki Sebes Gusztávot váltotta – ugyanazt a tizenegyet jelölte a skandinávok elleni meccsre, mint amelyik 2-0-ra győzött a Práterben. Jól jelzi (akkori) futballunk krőzusi gazdagságát, hogy a B válogatottba – amely Stockholmban játszott volna a svédek második garnitúrájával – olyan klasszisok szorultak, mint Faragó, Sárosi, Várhidi, Dalnoki, Bányai, Szojka, Budai, Csordás, Tichy, Szusza vagy éppen Fenyvesi.
Mindezt a Népsport október 23-i számában olvashattuk, 24-én azonban már nem jelent meg az újság, mert előző este olyasmi történt, ami megkérdőjelezi a pápa bon mot-jának érvényességét.
Kitört a forradalom.
A bajnokság pedig félbeszakadt, legjobbjaink nem fogadták a svédeket, a Honvéd hamarosan nyugat-európai, majd dél-amerikai túrára indult – miután a Bilbao elleni BEK-párharcot 6:5-ös összesítéssel elveszítette –, az ifjúsági válogatott is külföldön portyázott. Futballunk pótolhatatlan vérveszteséget szenvedett: nemcsak Puskás, Kocsis és Czibor választott új klubot és hazát, hanem szinte az egész fiatal garnitúra Nyugaton próbált szerencsét, de rajtuk kívül is rengetegen cserélték fel a hazai álprofizmust a nyugati igazival.
Bajnokot nem is hirdettek (akkoriban szovjet mintára tavaszi–őszi rendszerben zajlott az NB I), csak 1957 őszén kezdődött újra a pontvadászat.
De akkor már semmi sem volt ugyanolyan, mint egy évvel korábban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!