Sportpszichológia: az önző bajnokok viselkedésmintája

A sportolók szempontjából nem volt olyan drámai az olimpia elhalasztása, mint azt gondolnánk – mondja a Testnevelési Egyetem tanszékvezetője, Lénárt Ágota sportpszichológus. Az olimpiai bajnok Gyurta Dániel, Berki Krisztián, Dombi Rudolf és Risztov Éva egykori és rengeteg mai sportoló lelki támasza úgy látja, a koronavírus-járvány óta felértékelődött a mentális segítségnyújtás.

A zárt kapus meccsekre is fel lehet készülni Fotó: Szabó Miklós Forrás: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

– Aranybánya a mostani időszak? Terebélyesedett az ügyfélköre a járvány óta?

– Kétségtelenül megnövekedett. Van, akinél a személyes problémák, a továbblépés, a tervezés került előtérbe, és olyan is volt, aki az otthoni edzés kérdéseivel jelentkezett. A Testnevelési Egyetem Pszichológia és Sportpszichológia Tanszéke koordinálja a megkereséseket; immár 118 végzett sportpszichológus közül válogathatnak a sportolók, akik mostanában kezdenek visszaszállingózni az edzésekre.

– Hamarosan újra kezdődnek az NB I-es labdarúgó-mérkőzések. Hogyan fogják feldolgozni a játékosok és a csapatok a nézők hiányát?

– Volt már ilyen, láttunk már zárt kapus meccseket. Erre mentálisan fel lehet készülni. Mindig az a lényeg, hogy mi magunk hogyan teremtjük meg a saját valóságunkat. Van, aki elképzeli, hogy tele van a lelátó, felidézi a régi emlékeket, és abba a hangulatba varázsolja magát. Itt nem csak arról van szó, hogy gondolj valami jóra, és aztán minden rendben lesz. A szervezet belső állapota változik meg. Aki viszont csak a rideg valóságot képes befogadni, és nem tud belehelyezkedni egy másik hangulatba, az csak az üres stadiont fogja érzékelni. Ki kell zárni a külvilágot: csak én vagyok és a feladat. A bajnokok önzők, mert ők „keresztülgázolnak” mindenkin, csak azt csinálják, ami nekik jó. Mentális szempontból ezt a keménységet kell mindenkinek átvinnie a gyakorlatba, azaz csak azt kell beengednie a saját terébe, ami neki jó. Ez tanulható, csakúgy, mint az alkalmazkodás és a gyors váltás képessége.

– Egyre türelmetlenebbek a labdarúgók. Némelyikük alig hogy elkezdett edzeni, máris megsérült.

– A futballisták örülnek, hogy újra edzhetnek. A lemaradást gyorsan akarják behozni, a sürgetettség hozhat sérülést vagy bármilyen más károsodást.

– A járvány kitörése óta milyen kérdéssel fordultak önhöz az edzők és a sportvezetők?

– A tervezés, az újrakezdés a leg­gyakoribb problémakör, és persze az, hogyan lehet fenntartani a motivációt a sportolóknál a járvány idején. Ők elsősorban az elbizonytalanodás miatt kérnek segítséget, hiszen nem tudják, hogyan és mikor folytatódhat a sportélet, s ez kihat a felkészülés megtervezésére és a motivációs problémákra egyaránt. A legnagyobb gond az, hogy nem ismerjük a járvány pontos forgatókönyvét. Az árvízhelyzetre úgy, ahogy fel lehetett készülni, de a vörösiszap-katasztrófára nem, és ugyanígy vagyunk sajnos a koronavírussal is. Még azt sem lehet tudni, legfeljebb sejteni, hogy visszatér-e a járvány, lesz-e második hullám. Ez egzisztenciális bizonytalanságot hoz magával, ami nagyjából azt jelenti, hogy aki a sportból él, az mostantól akár el is veszítheti a munkáját. Az edzők nem feltétlenül lesznek kapósak a munkaerőpiacon, ha az élet megköveteli tőlük, hogy váltsanak. Sajnos olyan kollégáról is tudok, nem is egyről, akinek a járvány kitörését követő napokban megszüntették a munkaviszonyát, mert a klub ilyen „luxus­szolgáltatásokra”, mint a sportpszichológia, nem költ a jelenlegi helyzetben.

A zárt kapus meccsekre is fel lehet készülni
Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

– Ön nem panaszkodhat. Dolgozott éremesélyes versenyzővel, akit érzékenyen érintett az olimpia elhalasztása?

– Nem annyira érzékeny ez a téma, mint ahogy azt a sajtó sugallja. Az olimpia elhalasztásának bejelentése után minden sportoló megkönnyebbült, mert végre megszületett a döntés. Utána ki-ki elrendezte magában a terveit, onnantól kezdve a végrehajtás került előtérbe. Hangsúlyozom, ennek a döntésnek nincsen akkora érzelmi hulláma, mint ahogy a civilek tudni vélik. Nem volt komoly összeomlás, amiről néhány sajtóorgánumban lehetett olvasni.…

– De azért volt, aki kifakadt… A dzsúdós Ungvári Miklós, az öttusázó Marosi Ádám vagy éppen a riói bronzérmes súlylökő, a gyermekvállalást fontolgató Márton Anita…

– A sportolók a habitusuknak megfelelően nyilatkoztak, szerintem a legtöbben vállalják a felkészülést 2021-re. Az olimpia előtti év különleges, egy év alatt kell eljutniuk a-ból b-be a versenyzőknek. A körülmények állandóan változni fognak, az ehhez való gyors alkalmazkodás megtanulása felértékelődik. Ha lesz a járványnak második hulláma, akkor a sportolóknak pótolniuk kell a kieső edzést. A mentál-tréning, a figyelemfókuszálás és a stratégia kialakítása életbevágóan fontos ilyenkor. Ha megint lesznek olyan szakaszok, amikor nem lehet sportolni, akkor a soványka otthoni kondiedzés mellett kell pótolni a foglalkozásokat.

– Felértékelődött a szakmája?

– Aki eddig kétségbe vonta a sportpszichológia jelentőségét, annak rá kell döbbennie, hogy nélkülözhetetlen. A civil lakosság körében is felértékelődött egymás segítése. Amikor az ember nem tud utazni, moziba, színházba járni, „kénytelen” a saját belső köreivel foglalkozni. Ez hosszabb távon is szemléletváltozást hozhat: erősödni fog a kölcsönös segítségnyújtás, a másokhoz való odafordulás.