Sportpszichológia: az önző bajnokok viselkedésmintája

A sportolók szempontjából nem volt olyan drámai az olimpia elhalasztása, mint azt gondolnánk – mondja a Testnevelési Egyetem tanszékvezetője, Lénárt Ágota sportpszichológus. Az olimpiai bajnok Gyurta Dániel, Berki Krisztián, Dombi Rudolf és Risztov Éva egykori és rengeteg mai sportoló lelki támasza úgy látja, a koronavírus-járvány óta felértékelődött a mentális segítségnyújtás.

A zárt kapus meccsekre is fel lehet készülni Fotó: Szabó Miklós Forrás: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

A zárt kapus meccsekre is fel lehet készülni
Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

– Ön nem panaszkodhat. Dolgozott éremesélyes versenyzővel, akit érzékenyen érintett az olimpia elhalasztása?

– Nem annyira érzékeny ez a téma, mint ahogy azt a sajtó sugallja. Az olimpia elhalasztásának bejelentése után minden sportoló megkönnyebbült, mert végre megszületett a döntés. Utána ki-ki elrendezte magában a terveit, onnantól kezdve a végrehajtás került előtérbe. Hangsúlyozom, ennek a döntésnek nincsen akkora érzelmi hulláma, mint ahogy a civilek tudni vélik. Nem volt komoly összeomlás, amiről néhány sajtóorgánumban lehetett olvasni.…

– De azért volt, aki kifakadt… A dzsúdós Ungvári Miklós, az öttusázó Marosi Ádám vagy éppen a riói bronzérmes súlylökő, a gyermekvállalást fontolgató Márton Anita…

– A sportolók a habitusuknak megfelelően nyilatkoztak, szerintem a legtöbben vállalják a felkészülést 2021-re. Az olimpia előtti év különleges, egy év alatt kell eljutniuk a-ból b-be a versenyzőknek. A körülmények állandóan változni fognak, az ehhez való gyors alkalmazkodás megtanulása felértékelődik. Ha lesz a járványnak második hulláma, akkor a sportolóknak pótolniuk kell a kieső edzést. A mentál-tréning, a figyelemfókuszálás és a stratégia kialakítása életbevágóan fontos ilyenkor. Ha megint lesznek olyan szakaszok, amikor nem lehet sportolni, akkor a soványka otthoni kondiedzés mellett kell pótolni a foglalkozásokat.

– Felértékelődött a szakmája?

– Aki eddig kétségbe vonta a sportpszichológia jelentőségét, annak rá kell döbbennie, hogy nélkülözhetetlen. A civil lakosság körében is felértékelődött egymás segítése. Amikor az ember nem tud utazni, moziba, színházba járni, „kénytelen” a saját belső köreivel foglalkozni. Ez hosszabb távon is szemléletváltozást hozhat: erősödni fog a kölcsönös segítségnyújtás, a másokhoz való odafordulás.