– Akkor még Kondás Elemér volt az edző a DEAC-nál, a Loki adott hat-hét kölcsönjátékost, és pont akkor szakította félbe a bajnokságot a koronavírus, amikor az első helyen álltunk – idézte fel Bács Zoltán.
– Azt hittük, megvalósul az álmunk, feláll a debreceni futballpiramis: a csúcson, az NB I-ben a DVSC, az NB II-ben a DEAC és az NB III-ban a DVSC tartalékcsapata. Csakhogy szombaton ledőlt a gúla csúcsa. De a DEAC ettől még háttércsapat marad, a célunk a bennmaradás, a Lokinak meg a feljutás. Most nehezebb a dolgunk, nem kapunk kooperációs kölcsönjátékosokat a nagy testvértől. Pöszmet Tibor sportigazgatónk és Balogh Pál edzőnk olyan keretet próbál összeállítani, amelynek jó esélye lesz a bennmaradásra. A DVSC kiesése után felmerült, hogy el sem indulunk az NB II-ben. De végül, egy vasárnapi egyeztetést követően az indulás mellett döntöttünk. Abban bízva, hogy jövőre visszajut a DVSC az NB I-be, és a piramis helyreáll.
Epilógus: az ominózus 1961-1962-es szezonban a DEAC 12 ezer néző előtt 1-0-ra legyőzte a Lokit, a nyolcadik helyen végzett, utóbbi viszont megnyerte a bajnokságot, és feljutott az NB I-be! Vajha ismételné magát a történelem…
Fura futballtérkép
Vasas, Nyíregyháza, Győr, Pécs, Szeged, Szombathely, Debrecen, Kaposvár, Békéscsaba. Ha egy vetélkedőben rákérdeznének a közös nevezőre, kapásból vághatnánk rá, hogy NB I-es fellegvárak, dicső múlttal, válogatott játékosok tucatjait adták a magyar labdarúgásnak. Részben talán elfogadható is lenne a válasz, de csak részben, ezek a csapatok ugyanis az augusztusban rajtoló NB II mezőnyének alkotják csaknem a felét. Az első osztályban viszont olyan neveket, illetve városokat találunk, amelyeket például egy évtizede elképzelni sem tudtunk volna ott: Felcsút, Mezőkövesd, Kisvárda, Budafok.
Valahol tényleg nem jó, hogy ennyi olyan megyeszékhely a második vonalba szorult, amely a hagyományai alapján fontos része a futballunk történetének, komoly bázisa lehetne a sportágnak. Az élvonalbeli futball hiánycikk az egész Alföldön, a Dunántúlon is csak négy helyen van jelen, az MTK és a Budafok feljutásával pedig a fővárosban öt klub is várhatja a tizenkét csapatos NB I sorsolását. Szombat este, a bajnokság vége óta a közösségi oldalakat ellepték az ezt a helyzetet ostorozó írások, ám egy szinte mindegyikből hiányzik: az életképes ötlet a megoldásra.
Az ezredforduló környékén felvetődött például olyan ötlet, hogy a sportvezetés kijelölne regionális központokat, ott működnének az NB I-es csapatok, amelyek így lefednék az országot, mindenhonnan felszippantanák a tehetséges gyerekeket, és a rendszer logikájából fakadóan nem lennének kiesők. Maradjunk annyiban, nem véletlen, hogy az ötlet pusztán ötlet maradt.
Visszatérő követelés, hogy meg kell emelni a létszámot, ám ezzel bizonyosan csak a nevükben NB I-es csapatok száma gyarapodna, a rekordnak számítóan kevés pontot gyűjtött Kaposvár példája bizonyítja, mekkora a különbség a másod- és az első osztály között. A mezőny hígulásával a kiesés ellen vívott harc izgalma is elmaradna, ami most életben tartotta az érdeklődést a bajnokság iránt, hiszen az arany- és az ezüstérem sorsa már korán eldőlt.
Külön elemzést érdemelne az okok feltárása, miért rendeződött át ennyire a magyar futballtérkép, itt és most csak azt szögezhetjük le, hogy adminisztratív eszközök biztosan nem jelenthetnek megoldást. Nem lehet megtiltani mondjuk a Vasasnak, hogy ne jusson fel jövőre, mert már úgyis sok a budapesti csapat, nagyobb szükség lenne a Győrre, a Debrecenre vagy éppen a Haladásra. Viszont a többieknek sem tiltotta és tiltja meg senki azt, hogy kiharcolja magának az NB I-es szereplés jogát. Természetesen a pályán. (Pajor-Gyulai)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!