Szombat este már megindult a duruzsolás a Nagyerdei Stadion nézőterén, miszerint ha kiesik a Loki az élvonalból, akkor az NB II-be felkerült másik helyi klub, a DEAC veszi át a szerepét. Első hallásra abszurdnak tűnt még a feltételezés is, de hát az nem abszurd, hogy 27 éves élvonalbeli tagság után kiessen a hétszeres bajnok? Márpedig kiesett.
– Örülök, hogy felhívott, mert olyan konteók terjedtek el a városban, amelyeket el akarok oszlatni – fogadta telefonhívásunkat Bács Zoltán, a Debreceni Egyetem kancellárja. – Nos, amíg én vagyok az egyetem kancellárja, nem vesszük át a Loki helyét sem a labdarúgásban, sem a női kézilabdában. És nem csupán azért, mert öntudatra ébredésemtől fogva Loki-szurkoló vagyok. Én a DVSC-be beleszülettem, és így is fogok már meghalni.
Meghalni még túlzás lenne, de az tény és való, hogy augusztustól egy osztályban szerepel a két klub, amire csak egyszer, az 1961–1962-es szezonban volt példa.

Fotó: Mirkó István
– A DEAC 101 éves, patinás klub, és amikor másfél évtizede belefogtunk az egyetemi projektünkbe, éppen szétestek a rendszerváltás után a debreceni multisport klubok. A DVSC-ből is létrejött a futball zrt. és a kézilabda kft., és megszűnt a DVSC mint egyesület. De tudtuk, hogy egy ekkora városban nemcsak futballra van igény, hanem kosárlabdára, jégkorongra, röplabdára, futsalra is, és a DEAC időközben 23 szakosztályt működtető, 2700 igazolt sportolóval működő klub lett. Olyan klubot akartunk csinálni a DEAC-ból, amely ezeknek a sportágaknak is teret ad, viszi az egyetem és a város hírnevét szerte az országban és a világban. Ma már hét NB I-es csapatunk van! – folytatta a kancellár.
Rengeteg egyetemista játszik a kis költségvetésű szakosztályokban, és amikor tavaly az MLSZ meghozta azt a szabályt, hogy kooperációs szerződéssel lehet az NB I-ből leadni játékosokat alsóbb osztályú csapatba kettős igazolással, akkor a DEAC vezetői leültek Szima Gáborral, a DVSC tulajdonosával, és elhatározták, hogy a DEAC megkapja azt a segítséget, ami elegendő lehet a feljutáshoz az NB II-be.