A következő három meccsre az akkori formátum jegyében átköltöztek Los Angelesbe, az inglewoodi Forumba. A harmadik mérkőzés a rendes játékidőben 92-92-es döntetlent hozott, a hosszabbításban azonban Jordan megtáltosodott, a Bulls pontjainak a felét szerezte, 12-4-re hozta a Chicago a ráadást, és 104-96-ra győzött.
A negyedik meccs jól indult a Lakersnek, 28-27-re vezetett az első negyed után, de aztán rájuk szakadt a mennyezet. A második játékrészben ugyanis előbb James Worthy szenvedett súlyos boka-, majd Byron Scott vállsérülést, és mint később kiderült, mindkettejüknek véget is ért a döntő. (Nincs új a nap alatt, tavaly ugyanez történt a Golden State-tel a Toronto Raptors elleni döntőben, amikor Kevin Durant Achilles-in-, Klay Thompson pedig keresztszalag-szakadást szenvedett.) Nélkülük már nem volt pariban a Lakers, és 97-82-re alulmaradt, egyszersmind a végső győzelem kapujába került a Bulls.
Fotó: Chicago.suntimes.com
És 1991. június 12-én be is léptek Jordanék azon a kapun. Nem volt egyszerű, mert a megtizedelt, és Magic Johnson vezérelte Lakers drágán adta a bőrét, 93-90-re még vezetett is a negyedik negyedben, de aztán kilenc vendégpontra egyetlen hazai sem érkezett válaszul, és 108-101-re nyert a Bulls. Ezzel véget is ért a Lakers Showtime-korszaka, a Bikák pedig dinasztiaépítésbe kezdtek. Michael Jordan lett a döntő MVP-je fantasztikus átlagával (31,2 pont 56 százalékos dobóteljesítménnyel, 11,4 gólpassz, 6,6 lepattanó, 2,8 labdaszerzés, 1,4 blokk). Magicnek ez lett az utolsó döntője, mert ősszel kimutatták nála a HIV-fertőzést. A többi már a The Last Dance-ből közismert…
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!