– Szemlátomást nem tud elszakadni a Honvédtól: a kispesti Wekerletelepen nőtt fel, a Honvédban vívott, klubelnök volt, a mai napig elnökségi tag, most pedig a Honvédelmi Sportszövetség zuglói központjában fogadott.
– A Honvéd és a honvédelem valóban végigkíséri az életemet. 1980-ban hívtak a seregbe, majd egy hónap után elengedtek az olimpia miatt. Később, huszonnyolc évesen letöltöttem a katonai szolgálatot, főtörzsőrmesteri rendfokozattal. De nem a seregben láttam először fegyvert, viccesen szoktam mondani, hogy rám már ’56-ban lőttek! A forradalom évében születtem, majd valóban a Wekerletelepen nőttem fel, de előtte még féléves sem voltam, amikor nagyapám gondosan bepólyázott és vitt éppen valamerre… Mint „csomag” annyira gyanús voltam a kezében, hogy az egyik szovjet katona rögtön küldött felé egy sorozatot. Neki sem kellett több, rohant velem, amerre látott. Ami pedig a jelent illeti: Simicskó István még a honvédelmi minisztersége idején, 2018-ban álmodta meg a Honvédelmi Sportszövetséget, amelynek én vagyok az általános alelnöke, és örömmel látom el ezt a feladatot. Célunk, hogy minél aktívabb és egymás iránt segítőkész legyen az utánunk következő nemzedék. A cselekvéshez, áldozatvállaláshoz belső mozgatórugóként hazafias érzelem, ismeret, kötődés szükséges. Ugyanakkor van olyan erőpróba – például egy árvízi védekezés, önkéntes katonai szolgálat –, amely fizikai felkészültséget, képességet is kíván. Számos rendezvényünkön a sport által szólítjuk meg a fiatalokat. A hazafias és honvédelmi ismeretek átadása nemzeti közösségünk érdeke. Könnyen tudok azonosulni a Honvédelmi Sportszövetség céljaival, már fiatalon katonatisztek között vívtam, ahol egyikük, név szerint Pézsa Tibor, a mesterem volt.
– A legendás kardvívó, az 1964-es tokiói olimpia bajnoka meghatározta a pályafutását.
– Pézsa Tibor ajtaján egy barátnak sem kell kopogtatnia, mert az mindig nyitva áll, más pedig hiába is kopogna. Bizonyos emberekre azt szokták mondani, megbocsát, de nem felejt. Tibor nagyon erős, szuggesztív egyéniség, precíz mester, ő a vívás Paganinije, mindent tud erről a sportágról. Bevallom, sokat küzdöttünk, előfordult köztünk is súrlódás, de mindig megoldottuk, és talán azt is mondhatom, sikerrel.