Helyretolnák pólósaink a kizökkent időt

A sportban nem érvényes Sztálin cinikus aforizmájának az átirata – az olimpia egyéves csúszása tragédia, teljes elmaradása statisztika –, ellenkezőleg: a játékok törlése lenne a sorscsapás. Az egyéves halasztás pólósainknak, ha nem is áldás, de nem is katasztrófa, hiszen emberi számítás szerint a hölgyek és az urak is a jelenleginél jobb esélyekkel vághatnak neki a hivatalosan jövőre is 2020-as játékoknak. Amelyek az eredeti tervek szerint vasárnap fejeződtek volna be – olimpiai sorozatunk utolsó része következik.

A 2020-as tokiói olimpia egyik nagy – piros-fehér-zöld szemüvegemen át nézve a legnagyobb – esélyese Magyarország volt férfi-vízilabdában. És ha minden jól megy, a 2020-asnak legalább akkora favoritja lesz, vagy még nagyobb.

Nem, nem elírás, a jövő augusztusban esedékes játékoknak is Tokyo 2020 a hivatalos elnevezése, a NOB-nál megállt az idő, vagy talán a járvány zökkentette ki azt? „Kizökkent az idő; – oh, kárhozat! Hogy én születtem helyretolni azt”, mondja Hamlet, de pólóban nekünk, magyaroknak jutott mindez osztályrészül, nem a dán királyfinak, mármint a helyretolás, hiszen az eddigi kilenc olimpiai aranyérmünk, s legfőképpen a kétezres évek első évtizedének páratlan olimpiai triplázása feljogosítja a krónikást, hogy hungarikumnak titulálja a vízilabdát.

Szóval, amíg ki nem dőlt két meghatározó játékosunk, addig a mi csapatunk is a favoritok közé tartozott, igaz, Varga Dénes, illetve Zalánki Gergő térdsérülése már azok után következett be, hogy Lausanne-ból lefújták az idei olimpiát. Úgyhogy most készülünk még egyszer a – papíron – 2020-asra. Január óta, amikor a Duna Arénában a spanyolokat ötméteres párbajban legyőzve Euró­pa-bajnokok lettünk, mit sem változott a helyzet, hiszen a világban sehol sem játszottak mérkőzéseket, sőt, sokáig edzésre sem volt lehetőség. Most kezd beindulni az élet a sportágban, nálunk a Magyar-kupa mérkőzéseivel, árgus szemekkel figyeljük azokat a fiatalokat, akik akár már az előttünk álló hónapokban is felhívhatják magukra a figyelmet – ha már eddig ezt nem tették meg.

Märcz Tamás keze alatt szépen alakul a válogatott
Fotó: MTI

– Nehéz megmondani, hogy jó-e nekünk az egyéves halasztás, ráadásul bármit is mondok, annak a próbáját nem tudjuk elvégezni – magyarázta Märcz Tamás szövetségi kapitány. – Az elmúlt időszakban felszálló ágban volt a csapat, folyamatosan fejlődött, januárban megnyertük az Euró­pa-bajnokságot, reális éremeséllyel tudtunk volna kiutazni Tokióba. Stabil volt a csapatszerkezet, az összetétel. Bizakodva vártam Tokiót. 2021-ig sok minden változhat, de én mindig pozitívan szemlélem a jövőt.

Azok a játékosaink, akik most vannak a csúcson, egy évig még feltétlenül tudják tartani a formájukat, a húszas éveik elején járó játékosaink – van belőlük jó néhány, Zalánki, Manhercz, Vogel Soma – jövő ilyenkorra még jobbak lehetnek, a még fia­talabbak, a 19–20 évesek közül pedig van egy-két tehetség, aki akár be is robbanhat egy év alatt. Kapitány ­elődeim és jómagam is követtük azt a gyakorlatot az elmúlt években, évtizedekben, hogy mindig behívtunk a felkészülési keretbe olyan reményteljes tizenéves fiatalokat, akik később a válogatott erősségei lettek. Most is vannak feltörekvő játékosok, akik még éppen csak beléptek a felnőtt kategóriába és inkább csak utánpótlás válogatottban játszottak, de már most topcsapatokban szerepelnek, és egyre inkább meghatározó játékosokká válnak klubjaikban. Ezeknek a játékosoknak vízválasztó lesz, hogy nemzetközi mérkőzéseken mit tudnak produkálni, illetve mennyire tudnak majd fizikailag beleerősödni a nemzetközi mezőnybe.

Sokan úgy vélik, az öt-hat tokiói esélyes – a mieinken kívül Szerbia, Horvátország, Montenegró, Olaszország, Spanyolország – közül a mi csapatunk fejlődhet a legtöbbet az előttünk álló egy évben.

– Azért a spanyolok és a montenegróiak korösszetétele is nagyon jó, fiatalok, erősek, ezt a Duna Arénában is bizonyították, az olaszok okosan, fokozatosan fiatalítanak, a szerbeket, horvátokat pedig sohasem szabad leírni, bár az ő válogatottjuk átlagos életkora kissé magas – latolgatott a kapitány.

– Láttam a világligadöntőt, amelyet az év meccsén húztak be a szerbek hazai közönség előtt a borzasztó erős horvátok ellen, szóval, a délszlávok még mindig nagyon ott vannak. De én úgy látom, ha volt előnyük a szerbeknek, mert tényleg volt, a konkurensek nagyon keményen törekedtek arra, hogy ledolgozzák. Köztük mi is. Akárhogy is nézzük, Magyarország benne van abban a szűk körben, ahonnan majdan kikerül a tokiói olimpia bajnoka.

Az idő nekik dolgozik

Női pólósaink kollekciójából egyelőre hiányzik az olimpiai érem, de Gurisatti Gréta, a csapat 24 éves üdvöskéje amondó, hogy legfeljebb jövő augusztusig. – Tudván, hogy az olimpiai selejtező még előttünk áll, biztos vagyok benne, hogy ott leszünk Tokióban, és ott megálljuk majd a helyünket – mondta a Dunaújváros kulcsjátékosa. – Nem mondom, hogy örültünk a halasztásnak, de gyorsan feldolgoztuk a rossz hírt, amit a válogatott játékosok zárt Facebook-csoportjában közöltünk egymással, és már tovább is léptünk, mert tudjuk, hogy jövőre jobbak leszünk ezzel a 24 éves átlagéletkorú csapattal. Például az én januárban, a budapesti Európa-bajnokságon megsérült ujjam is százszázalékos lesz. Évek óta várunk a nagy kiugrásra, ennek a helye és időpontja reményeim szerint Tokió lesz 2021 augusztusában. Ahogy most állunk, a válogatottunk együtt marad, gyerekvállalás nem szerepel a lányok tervei között, vagy ha szerepelt is, egy évet várhat, hiszen életünk nagy kalandja lehet ez az olimpia.