– Már a Budafokban futballoztam, a hetvenes évek derekán, de mindig visszajártam Kispestre lábteniszezni a Lajossal és a Sinyával – bocsánat, Tichyvel és Komora Imrével, mert mi voltunk a Honvédban a belső hármas. Egy alkalommal azt mondja Komora: „Te, Görbe – így hívott a karikalábam miatt –, gyere vissza dolgozni a Honvédba!” Elámultam. Minek menjek vissza, éjjeliőrnek?! „Hülye vagy? Gyere vissza gyúrónak!” Akkor még úgy mondták. Aztán hazamentem, elmondtam az asszonynak – ketten vittük a kocsmát a Budafok-pálya mellett, amit később már Vizi Sándor vezetett –, mire nagy meglepetésemre azt mondta, vágjak bele, mert azt látta rajtam, hogy a kocsmát nem szeretem. És fogtam a telefont, felhívtam Komorát, hogy jól van, gyúró leszek! Beiratkoztam a suliba, még egy évet fociztam a BMTE-ben, közben elvégeztem a fürdőmasszőri, a sportmasszőri és a pedikűrös tanfolyamot is, mindháromból papírom van. Hát így kezdődött. 2002-ig dolgoztam a Honvédnál, aztán 2019-ig az Újpestnél, most meg Budafokon. Ahol 1976-ban simán feljuthattunk volna az NB I-be. Csakhogy Halmai Róbert, a Hungarovin, a bázisvállalatunk vezérigazgatója azt mondta, az NB II-ben mindent megkapunk, de az NB I-et felejtsük el.