– Milyen jól kiismeri magát itt, Halásztelken, ahol a Budafok tartja az edzéseit, amíg az NB I-re alkalmassá teszik a Promontor utcai sporttelepet, amit most már illik stadionnak szólítani!
– Hogyne ismerném ki, hiszen itt is besegítek masszőrként, a helyi kis csapatnál, miközben természetesen egy éve megint a BMTE-nél dolgozom, persze nyugdíjasként. Egykori játékostársam és jó barátom, Jakab János, a tiszteletbeli elnök hívott vissza, és én jöttem, mert a BMTE a szívem csücske. Az egyik…
– Mert, ugye, ott van még a Honvéd és a Tatabánya! Ehhez képest Szombathelyen született, majd a győri MÁV-DAC-nál lett profi futballista.
– 1964. januárjában kerültem fel a MÁV–DAC-ból a Honvédhoz, az NB I/B gólkirályaként, nem akármilyen csapatba kellett beverekedni magam. Amikor 1964 novemberében megnyertük a Magyar Népköztársasági Kupát, így álltunk fel a döntőben a Győr ellen: Takács – Marosi, Sipos, Dudás – Nógrádi, Vági – Nagy Antal, Komora, Tichy, Tóth Kálmán, Katona. Aztán később jött Kozma Mihály, Kocsis Lajos – hozzá fogható futballistát keveset hordott a hátán a föld. Sorköteles voltam, tizenkilenc és fél éves, ha nem akartam volna menni, akkor is vittek volna, de akkor leszolgálom a két évet. Így csak három hónapot kellett lehúznom a sportszázadban, olyan srácokkal voltam együtt katona, mint Zámbó Sándor, Varga Zoltán, Géczi István, remek évjárat voltunk.
– Azt még nem mondta el, szombathelyi létére mégis miért a MÁV–DAC-ban kezdett futballozni?
– Apám 1948-ban Győrbe ment futballozni, akkor én négyéves voltam, a család ott is ragadt. Viszont a nagyszüleimhez visszajártam, tizenhét éves koromig minden nyarat Szombathelyen töltöttem. Immár lassan negyven éve pedig a BAH-csomópontnál lakom.
– A játékosok szerint, akiket masszírozott, az Aranykéz utca stílszerűbb lenne…
– Jaj, ne túlozzunk már!
– Pechje volt a Honvéddal, mert annyira erős volt a mezőny – a Fradi, a Vasas, a Dózsa –, hogy más nem nagyon tudott bajnokságot nyerni.
– Egy ezüstérem így is összejött 1969-ben, erre büszke is vagyok. A pályafutásom csúcsa azonban a müncheni olimpia volt, meg a két KK-elsőség a Tatabányával 1973-ban és 1974-ben.