A halasztás lehetőség a férfiaknak, kihívás a hölgyeknek

Öt-hat érem, közte két arany. Az olimpiákon – és persze az ötkarikás számokra szűkítve a világbajnokságokon – rendre így kalkulálunk, s a magyar kajakosok és kenusok nem is okoznak csalódást. A tokiói olimpia elhalasztásának vannak árnyoldalai és reménysugarai, de a sportág hajója ettől nem téveszthet irányt.

Bámulatos összhang, sőt inkább harmónia immár húsz esztendeje. Ezért verhetetlen Szabó Gabriella és Kozák Danuta párosa Fotó: Reuters

A férfi kajakosok helyzete a legbizonytalanabb. Kopasz Bálint vb-címvédőként várta és várja az olimpiát, de hogy mögötte, mellette kik alkotják majd a csapatot, s ők mire lesznek képesek, az még az előttünk álló esztendő titka. Mindenesetre a múlt kötelez, a riói betlit – férfi kajakban érem nélkül maradtunk – illene überelni.

Hat vízesésen át

A világbajnoki bronzérmes Dombvári Bence hivatalosan tavaly tért vissza az eltiltása után, ám csak idén foglalta el újra az őt megillető helyet a férfi kajakos mezőnyben. A nyári edzésverseny-sorozatban nyert egyesben és kettesben (két különböző társsal is), bizakodva várja az országos bajnokságot és a szeptemberi, szegedi világkupát. Az igazi cél persze jövőre az olimpia, ahová legalább olyan nehéz lesz kijutnia, mint ott jól szerepelni.

– Mi volt az első érzése, gondolata, amikor értesült az olimpia elhalasztásáról?

– Nem ért váratlanul a hír, már napokkal korábban vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyrészt nincs az a sportoló, aki örömmel esne el élete talán legnagyobb lehetőségétől, másrészt viszont több társammal együtt azt éreztem, hogy a halasztás akár kedvező is lehet nekünk. A maximális hat férfi kajakos kvótából a 2019-es világbajnokságon csak ötöt szereztünk meg, a hatodikra kajak kettes ezer méteren kínálkozik leginkább esély. Viszont csak tavaly ősszel, még inkább idén kezdődött meg az a munka, amelynek végén kiderülhet, mely párosok szállhatnak versenybe a hiányzó kvótáért.

– Nyert versenyt Noé Zsomborral és Kammerer Zoltánnal is. Előbbire esett a választása. Miért?

– Úgy érzem, Zsomborral nemcsak a hajóban, hanem a parton is könnyebben megtalálom az összhangot. Remélem, ezt bizonyítjuk az ob-n, s kivívjuk az indulást a világkupán.

Fotó: Mirkó István

– S jövőre? Amennyiben a négyes megbonthatatlan, s Kopasz Bálint is tartja a formáját, akkor csak egy hely kiadó a csapatban.

– Bárcsak már ott tartanánk! Lépésről lépésre kell haladni. Idén előbb országos bajnokság, utána világkupa, jövőre itthon ki kell harcolni a szereplés jogát a pótkvalifikációs versenyen, ahol kvótát kell szerezni, aztán jönnek a válogatók idehaza, s végül az olimpia. Ha jól számolom, az hat állomás.

– Már tavaly is versenyzett, kiemelkedő eredmény nélkül. Idén minek köszönhetően nyerte vissza a formáját?

– Helyesebben kinek, ismét a régi edzőmmel, Kiss Istvánnal készülhetek együtt, akivel korábban tíz éven át dolgoztam együtt. Ne szépítsük, tavaly Kulcsár Gáborral nem volt eredményes a munkánk. „Vidi” jól ismer, tudja mikor vagyok fáradt, mikor kell visszavenni a terhelésből, vagy éppen rátenni egy lapáttal. Ráadásul jól átlátja a sportágon belüli összefüggéseket, biztosan nem követ el olyan taktikai hibát, ami megnehezítené a tokiói kijutásomat.

– A riói olimpia évében eltiltották több mint két évre. Visszafogadták a sportágban?

– Nem érzek megbélyegzést. A kokain ügyemet én is szégyellem, bár azt a többség már el is felejtette. A doppingvétségben vétlennek érzem magam, s a túlnyomó többség is áldozatnak tekint. Akkor mélyponton voltam, az is megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a kajakozást. Nem is magamban, másokban találtam meg a motiváció forrását. Azoknak akarok bizonyítani, akik hittek bennem, s megteremtették a feltételeit annak, hogy folytathassam a pályafutásomat.