Eleven emlék, hogy Moldéban a Ferencváros két vitatható ítéletnek köszönhetően játszott döntetlent a Bajnokok Ligája selejtezőjében. Akkor sem szólhattunk volna egy szót sem, ha a bíró a két kétes esetnél egyaránt fordítva dönt, s akkor nem 3-3, hanem jó eséllyel 4-2 a végeredmény. S nagy kérdés, tudott-e volna onnan fordítani idehaza a Fradi.
Szófiában a magyar válogatottat fogadta kegyeibe a játékvezető. Egy szót sem szólhattunk volna, ha az 55. percben büntetőt ad a bolgároknak. S ha azt belövik, akkor 1-2 az állás, meleg, nagyon meleg lett volna a hajrá.
Arról se feledkezzünk meg, milyen reménytelen helyzetből vívta ki a jogot Marco Rossi csapata arra, hogy egyáltalán ott lehessen a pótselejtezőkben. Szinte napra pontosan két éve, az észtországi 3-3 után már temettük a válogatottat. A mieink négy forduló után egy-egy győzelemmel és két vereséggel álltak a Nemzetek Ligája C divíziójában, a 2. csoportban. Az utolsó két meccset ugyan behúztuk Észtország és Finnország ellen, de ez is kevés lett volna, ha az utolsó fordulóban a görögök csak döntetlent játszanak Athénban az észtekkel. De kikaptak. Nem akárhogy. Lambrópulosz öngóljával...
Ne bántsuk hát Fortunát, inkább azért drukkoljunk, hogy Izland ellen még tartson ki a szerencse. Az Eb-n aztán már bármi megtörténhet.
