Cseh Lacit többé nem teszik lóvá, de úszni még szeretne

Cseh László ismeretlen oldaláról mutatkozott be a Tv2-n futó Nicsak, ki vagyok című műsorban. Egy hete „leleplezték”, ma este már nem teszik lóvá. Az úszástól azonban továbbra sem tud és nem is szeretne elszakadni. Márciusig mindenképpen kitart.

Cseh László nem engedi el egyelőre az úszást Fotó: Nemzeti Sport/Szabó Miklós

– Nem én választottam a jelmezt – felelte Cseh László a Nemzeti Sportnak adott interjúban arra a kérdésre, hogy a Nicsak, ki vagyok című műsorban miért éppen ló jelmezben szerepelt. – Nem szoktam elvállalni ilyen felkéréseket, emiatt talán nehezebb is volt kitalálni, hogy engem rejtett a jelmez. Nem is feltétlenül éreztem jól magam minden pillanatban: énektanárhoz menni, próbákra járni nem az én világom, ezzel együtt változatosságot hozott az életembe.

Nem azt mondom, hogy ezentúl ilyen műsorokban fogok szerepelni, ám egyszer-egyszer érdemes élni a lehetőséggel.

Egyetlen problémám akadt csak, hogy jelmezben kellett kiállnom, egyáltalán nem láttam ki belőle. Igyekeztem figyelni a koreográfiára és mindenre, amit előzetesen megbeszéltünk és megtanultam, de az igazán megerőltető tényleg az volt, hogy lássak valamit – tette hozzá.

Cseh László, bár szkeptikusan nyilatkozott róla, elindul a december a 8–12. között Kaposváron rendezett országos bajnokságon. Leginkább a 200 vegyesre készül, és talán elindul 100 vagy 200 pillangón.

– Amikor először napvilágot látott, hogy decemberben rendezik meg az ob-t, már akkor is úgy éreztem, ez nem túl szerencsés időpont. Látjuk, mi történik a világban, hogy nő a koronavírus-fertőzöttek száma, remélem, nem lesz még ennél is durvább a helyzet. Ám menni kell előre az úton, más választásunk nincs. Az lenne a lényeg, hogy meglássam, megy-e az úszás, hogyan haladok, bírom-e az egyes távokat – fogalmazta meg az elvárásait az ob-val kapcsolatban.

A kétszeres világbajnok és négyszeres olimpiai ezüstérmes úszó nem vett részt a Duna Arénában a Nemzetközi Úszóliga idei sorozatában. Nem kertelt, őszintén elmondta, miért:

– Nem nyújtottam olyan teljesítményt, ami azt vonta volna maga után, hogy ott legyek ezeken a versenyeken.

Nem kaptam felkérést rá egyetlen csapattól sem – ez az igazság. Nem mondom, hogy nem fájdalmas ezt kimondani, de el kell tudni fogadni.

Persze, ez nem kérdés, rosszulesik, mert már nem az van, hogy valamiben én vagyok a legjobb, ezt meg nyilvánvalóan nem viseli túl jól az egóm.

S hogy miért gyötri magát továbbra is, miért nem hagyja abba az úszást?

– Imádok versenyezni. Illetve nem, nem versenyezni, hanem megméretni magam. Azt sem mondom, hogy mindig egyszerű: amikor legutóbb az újabb korlátozásokról döntött a kormány, kicsit szétcsúsztam, mármint mentálisan. Kellett egy-két nap, mire feldolgoztam a döntést, és újból teljes erőből voltam képes edzeni. Akadnak tehát nehézségeim nekem is, de ki mutassa meg, hogy nem szabad egyből odadobni mindent, sohasem szabad feladni, ha nem én?

Cseh László éremkollekciójából egyetlen darab hiányzik: az olimpiai arany.

– Nem gondolkozom azon, mi hiányzik az éremkollekciómból.

Szeretnék még egyszer nagyon jól úszni.

De az is igaz, elég furcsa lenne, ha úgy vágnék neki egy versenynek, hogy nem akarok győzni: ha beugrom a medencébe, én akarok a legjobb lenni.

Cseh László arról is beszélt, hogyan tudja feldolgozni édesapja elvesztését, aki nyáron hunyt el.

– Sokszor eszembe jut, olyankor azt érzem, de jó lenne felhívni… Szívesen beszélnék vele, nem feltétlenül az úszásról, inkább a világ dolgairól. Hiányzik, ám nem tudom megváltoztatni a történteket, muszáj elfogadnom, hogy az élet ilyen, hogy egyszer mindenki elmegy. A szüleim, a szeretteim mindig ott álltak mögöttem, viszont én tényleg csak magamért úsztam eddig is – az persze bennem van, hogy ha megvalósul az álmom, azt fogom érezni, hogy édesapám büszke rám.