Az örökifjú mókamester, aki Puskás Ferencet is lepipálta

Öreg futballista nem vén futballista – így szólhatna karácsonykor indult sorozatunk mottója. Topligák olyan labdarúgóit mutatjuk be, akik mai szemmel nézve veteránnak számítanak, hiszen kortársaik ennyi idősen már szögre akasztották a cipőt, ők viszont még ma is hétről hétre bizonyítják rátermettségüket. Ma következzék a Betis 39 évesen is villámgyors szélsője, a mókamester Joaquín (teljes nevén Joaquín Sanchez Rodríguez).

Joaquín 39 évesen is erőssége a Betisnek Fotó: Marcelo del Pozo Forrás: REUTERS

Joaquín nem volt tagja világ- vagy Európa-bajnok, netán Bajnokok Ligája-győztes csapatnak, de még spanyol bajnoki címmel sem büszkélkedhet. Mi több, pályafutása – hiányzó – csúcsa kételyeket is ébreszthet, ám annak eleje és még mindig jelen időben érvényes vége azt bizonyítja, korszakos futballista. A tekintetben a huszonegyedik század labdarúgásában pedig kivételes egyéniség, hogy nem veterán kapus, középhátvéd, netán minden ötödik labdára mozduló középcsatár, hanem 39 évesen is fáradhatatlanul és szélvészgyorsan zakatol a pálya jobb oldalán, s persze élvezi a futballt, helyesebben a játékot.

Fiatalon, a spanyol futball nagy reménységeként
Fotó: REUTERS/Marcelo del Pozo

Egy ember késve érkezik a Bajnokok Ligája döntőjére. Telt ház van, nem találja a helyét. Kémleli a stadiont, amikor a szeme sarkából megpillant egy üres széket. Ahogy odaér, a szomszédos helyen ülő hölgy így szól hozzá:

– Nyugodtan foglaljon helyet, ha úgy gondolja.

A férfi hálásan fogadja a lehetőségét, de furdalja az oldalát a kíváncsiság, ezért megkérdezi:

– Hogyan maradhatott szabadon ez a szék, kié volt eredetileg?

– A férjemé – válaszolja szemrebbenés nélkül az asszony.

– És hol van a férje? – kíváncsiskodik tovább a férfi.

– Meghalt – feleli a hölgy.

– Ó, sajnálom – szabadkozik a férfi, és zavarában tovább kérdezősködik: – S nincs egyetlen rokona, barátja sem, aki a férje helyett eljöhetett volna?

– Nincs – feleli szenvtelenül az asszony. – Mindannyian a temetésen vannak.

Joaquín így mutatkozott be, amikor 2011-ben Málagába igazolt. Először döbbent csend fogadta, aztán a drukkerek röhögésben törtek ki.

Spanyolországban, ha szóba kerül, milyen labdarúgó Joaquín Sánchez, a drukkerek rendre ehhez hasonló történeteket elevenítenek fel. Hogy mást is említsünk, valenciai korszakában megkérdezték tőle, mi a hobbija, amire rezzenéstelen arccal vágta rá: a tenisz. Pechjére az egyik csapattársa, Júlio Baptista éppen arra járt, meghallotta kérdést és a választ, amire röhögésben tört ki: – A tenisz? Még ütő sem volt soha a kezedben!

Firenzében pedig a következőképpen kedveskedett a helybélieknek: – Igen, szép a város, de mintha nem fejezték volna be...

S ha ez nem volna elég, megesett, hogy élő tévéadásban hipnotizált egy tyúkot...

Mókázásairól külön videó is készült, amit többen tekintettek meg, mint azt, amely a góljairól készült...

Joaquín Sánchez persze labdarúgónak sem utolsó. Sohasem, még pályafutása legszebb éveiben sem volt első termékeny gólvadász. Huszonegyedik idényét tapossa a felnőtt futball világában, a négy klubban (Betis, Valencia, Málaga, Fiorentina és újra Betis) csak a bajnokikat számolva összesen 830 mérkőzésnél jár, az ezeken szerzett 110 gól nem szégyellnivaló, de nem is kiemelkedő adat. A válogatottban pedig 51 meccsen 4 gól a mérlege. A 39 éves szélső elsősorban a játékosságával, a cseleivel lopta be magát a szurkolók szívébe. A legszebb jeleneteit összefoglaló videón is ezek viszik a prímet.

Magyarországon a 2002-es világbajnokságon figyelhettünk fel rá, a tornán – aligha túlozunk – ő volt a spanyol válogatott legjobbja. Mégis tragikus hősként emlékezhetünk rá. A házigazda Koreai Köztársaság a spanyolok elleni negyeddöntőben csak vérlázító bírói csalással jutott el egyáltalán a 11-es párbajig. Hát persze hogy Joaquín hibázott, és okozta a spanyolok kiesését.

Akkortájt mindenki biztosra vette, hogy előbb-utóbb ő is galaktikusnak áll, ám a Real Madrid a várakozás dacára mégsem igazolta le. 2006-ban a Valenciához igazolt, ám összekülönbözött a csapat edzőjével, Ronald Koemannal. Máig őt okolja azért is, hogy éppen akkor, 2008-ban maradt ki a válogatottból, amikor futószalagon jöttek a válogatott sikerei: kétszer Európa-, közte pedig világbajnoki cím.

2011-ben következett a Málaga, amely akkor remek csapat volt, a 2012–13-as idényben a negyeddöntőig jutott a Bajnokok Ligájában. Két éven át, 2013–2015 között az olaszokat szórakoztatta a Fiorentina játékosaként pályán és azon kívül, mígnem 2015-ben, 35 évesen hazatért Sevillába.

Tévedtek, akik azt hitték, csupán levezetni. Immár az ötödik idényét tapossa, 2020 nyarán lejárt ugyan a szerződése, de úgy döntött, hosszabbít önmagával... Az iménti mondatra az a magyarázat, hogy egymillió euró erejéig immár részvényese is a Betisnek.

39 évesen is kihagyhatatlan a csapatból, és az előző évadban – a mi Puskás Ferencünket is lepipálva – rekorder lett a La Ligában. A Bilbaónak rúgott három góljával ő lett minden idők legidősebb játékosa a spanyol bajnokságban, aki mesterhármast ért el. (Puskás is 39 éves koráig játszott a Realban.)

Talán ennél is többre is vihette volna. A felvetésre, amikor erről faggatták, sajátos stílusban reagált: – Igen, lehet, hogy többet is elérhettem volna. De kevesebbet is...

Így hát azt sem tudjuk, komolyan beszélt-e vagy csak poénkodott, amikor a következőképpen indokolta, miért nem játszott a legnagyobb klubokban: – Azért, mert túl vicces vagyok.

Sorozatunk korábbi részei:

Zlatan Ibrahimović – A kerékpártolvajból lett szupersztár

Gianluigi Buffon – Supermannek nem az idő a kriptonitja

A patkányfarok áldás és átok Rodrigo Palacio életében

Pepe Reina, a maffiagyanúba keveredett filmcsillag