Zlatan Ibrahimović, a kerékpártolvajból lett szupersztár

Öreg futballista nem vén futballista – hangozhatna az új mondás ma induló sorozatunk kapcsán, melyben a topligák olyan labdarúgóit mutatjuk be, akik mai szemmel nézve veteránnak számítanak, hiszen kortársaik ennyi idősen már szögre akasztották a cipőt, ők viszont még hétről hétre bizonyítják rátermettségüket. Elsőként jöjjön a 39 éves Zlatan Ibrahimović, aki saját szavai alapján olyan, mint a jó bor: a korral egyre nemesedik.

Róma, 2011. május 8. Zlatan IBRAHIMOVIC, az olasz AC Milan svéd csatára ünnepel az AS Roma elleni, gól nélküli döntetlennel zárult bajnoki labdarúgó-mérkõzés végén a római Olimpiai Stadionban 2011. május 7-én. Az AC Milan 2004 után elõször megnyerte az olasz labdarúgó-bajnokságot Fotó: MTI/EPA/Ettore Ferrari

Háromszoros aranycipős a Ligue 1-ban, kétszeres aranycipős a Serie A-ban, tizennégy alkalommal lett az év labdarúgója (tizenkétszer Svédországban, kétszer Olaszországban), Puskás-díjas (2013), a svéd labdarúgó-válogatott legeredményesebb játékosa. Ő az egyetlen labdarúgó, aki négy egymást követő évtizedben is gólt szerzett. Harminckét trófeát hódított el klubjaival, köztük tizenegy bajnoki címet. A lista hosszú, de még korántsem biztos, hogy teljes, hiszen Zlatan Ibrahimović 39 évesen is elnyűhetetlenül rója a kilométereket a pályákon.

Ibra Gianluigi Buffonnal néz szembe a 2016-os franciaországi Európa-bajnokságon
Fotó: MTI/EPA/Haled el-Fiki

KÜZDELMES GYEREKKOR

Zlatan Ibrahimović nevét említve legtöbbünknek valószínűleg egy fantasztikus képességekkel bíró, rendkívül arrogáns labdarúgó képe ugrik be. Nem véletlenül lett ilyen, hamar fel kellett nőnie, sok bátorságra és önbizalomra volt szüksége, hogy eljusson oda, ahol most tart.

Jugoszláviából Svédországba emigrált szülők gyermekeként jött világra, s mivel a család anyagi gondokkal küzdött, Zlatant jobbára az utca nevelte. Sok verekedésbe keveredett, iskolába is csak azért járt, mert ott ingyen étkezhetett, emellett a megélhetést a környék boltjainak kifosztásával biztosította magának. Kerékpárokat is lopott, igaz, ezt bosszúból tette: előbb az ő imádott biciklijét tulajdonították el, ezután ő is belekóstolt a bizniszbe. A lopásokra azonban kis híján ráment a karrierje is, mivel egy alkalommal rossz kerékpárra tette rá a kezét.

A Malmö ificsapatának tagja volt, és egy edzést követően, amikor az ő lopott biciklije eltűnt, kiválasztott magának egy másikat, és azzal kerekezett haza. De mint kiderült, a csapat segédedzőjének kerékpárját vitte el. Bevallotta tettét a trénernek, és olcsón megúszta a dolgot, mert később ez az edző, Micke Andersson volt az, aki a felnőttek közé emelte a fiatal tehetséget. A többi pedig történelem.

EGY KARRIER NÉGY ÉVTIZEDE

A csatár tíz évet húzott le a Malmö korosztályos és felnőttcsapataiban mielőtt eljött volna a váltás ideje. 2001-ben, tizenkilenc évesen került az Ajaxba, ahol felhívta magára Európa legnagyobb klubjainak a figyelmét: három amszterdami év, két bajnoki cím, száztíz lejátszott mérkőzés és negyvennyolc gól után lépett tovább.

Ibrahimović eddigi pályafutása során kontinensünk öt topligája közül négyben megfordult, egyedül a Bundesliga maradt ki a sorból. A Juventusban kezdte vándorútját, amely kevésbé sikeres időszak volt – magához képest kevés gólt lőtt, a trófeák is elmaradtak –, így két év után riválishoz, az Internazionaléhoz igazolt. Itt töltött három éve alatt hatvanhat góljával és huszonkilenc asszisztjával három bajnoki címhez segítette a csapatot.

2011-ben a Milan hét év után először nyerte meg a Serie A-t
Fotó: MTI/EPA/Ettore Ferrari

2009-ben a Pep Guardiola irányította Barcelona kedvéért hagyta ott Olaszországot. 69,5 millió eurós vételára ellenére nem volt sokáig maradása, érkezése után korán összerúgta a port Guardiolával, és mindössze egy idény elteltével visszatért Itáliába. Ezúttal a harmadik óriásnál próbálta ki magát, és mint kiderült, az AC Milan lett a nagy ő Ibrának, hiszen bár elhagyta a klubot, de idővel hazatért.

– Nem tudok sokat a francia bajnokságról, de ők tudják, hogy ki vagyok!

– nyilatkozta 2012 nyarán, amikor Milánóból Párizsba költözött. Ha valaki mégsem lett volna tisztában vele, hogy kiről is van szó, hamar megtanulta Zlatan Ibrahimović nevét, hiszen a támadó élete formájában játszott a Paris Saint-Germainnél. Négy évad alatt száznyolcvan alkalommal lépett pályára, százötvenhat góljával pedig a klub történetének legeredményesebb játékosa lett (ezt azóta Edinson Cavani túlszárnyalta).

Franciaországi kalandja után csaknem harmincöt évesen a Premier League-be került. Más labdarúgók ennyi idősen a visszavonulás gondolatával próbálnak megbarátkozni, ő ereje teljében a világ legkeményebbnek tartott bajnokságába igazolt. Itt sem vallott szégyent, első idényében a Manchester United házi gólkirálya lett huszonnyolc góllal. A második évben viszont sérüléssel küzdött a svéd, így végül Angliából is továbbállt: a hollywoodi csillogást és a Los Angeles Galaxyt választotta – gondolhattuk – levezetése helyszínéül. A „levezetés” emlékezetesre sikerült, ötvennyolc tétmérkőzésen ötvenhárom gólig jutott, nem vonult vissza, inkább 2020 januárjában visszatért régi szerelméhez, az AC Milanhoz.

Párizsban is letette a névjegyét
Fotó: MTI/EPA/Christophe Karaba

AC MILAN 2.0

Néhány olaszországi hónap után Zlatan Ibrahimović a nyáron elgondolkodott a visszavonuláson, végül mégis meghosszabbította szerződését a piros-feketéknél. És milyen jól tette! Az örökifjú csatár vezetésével szárnyalt ősszel az AC Milan, jelenleg is a Serie A éllovasa, a topligák egyetlen klubjaként veretlen a bajnokságban. A svéd tízszer talált be eddig és egy gólpasszt osztott ki, mindezt úgy, hogy koronavírus-fertőzés és sérülés miatt néhány mérkőzést ki kellett hagynia. 39 évesen. De mi a titka?

„Harminckilenc éves koromra már annyit elértem, hogy nincs szükségem rá, hogy tovább dolgozzak, de még mindig szenvedéllyel végzem a munkámat. Sosem vagyok elégedett, mindig többet akarok. Nem látok sok velem egykorú játékost, aki úgy teljesít(ett), ahogyan én most. Ahogy egy labdarúgó betölti a harmincat, akkor elkezd lefelé menni a lejtőn, majd visszavonul. Én harminc fölött váltam még jobbá.

Sok sportolótól hallottam az Amerikai Egyesült Államokban, hogy több mint egymillió dollárt költ arra, hogy fitten tartsa magát. Én harminckilenc évesen fitt vagyok, a legmagasabb szinten teljesítek, és semmit nem költök arra, hogy ez így legyen. A titok nem abban rejlik, hogy mennyit költesz, a lényeg a fejedben dől el – mennyire vagy elhivatott, és miről vagy hajlandó lemondani a sikerért. Erre a mentalitásra van szükség, és a mentalitás nem kerül semmibe.”

A negyvenhez közelítve is hátán viszi a csapatot
Fotó: EPA/Matteo Bazzi

A svéd támadó arról is beszélt, miben változott az évek során, és milyen esetben hagyná abba a labdarúgást.

– Szeretném a mostani eszemet egy huszonöt éves testtel kombinálni! Gyorsabban elfáradok, mint amikor fiatalabb voltam. Sokat alszom, mivel több időre van szükségem, hogy visszanyerjem az energiám. Korábban nagyjából egy nap kellett, hogy kipihenjem magam és friss legyek. Ma ez két-három napot vesz igénybe, de ez természetes az én koromban.

– Amíg tudom hozni ezt a teljesítményt, addig folytatom. Ha már nem tudom teljesíteni az elvárásokat, akkor visszavonulok, mert éreznem kell, hogy élek, és azt is, hogy valamit vissza tudok adni. Nem akarom, hogy előnyben részesítsen bárki is, mert 39 éves vagyok. Nem szeretném azt hallani, hogy lelassultam. Azt szeretném, ha világklasszisnak tekintenének, és szükségem van rá, hogy összehasonlítsanak a többi játékossal, mert akkor én is jobban odateszem magam – magyarázta Zlatan Ibrahimović.

VISSZATÉRÉS A VÁLOGATOTTBA?

Mi sem bizonyítja jobban, hogy még mindig a legjobbak között tartják számon, minthogy felmerült a pletyka, miszerint visszatérhet a svéd válogatottba. Ibra 2001-ben mutatkozott be, és a 2016-os Európa-bajnokság után búcsúzott el a nemzeti tizenegytől. Száztizenhat alkalommal lépett pályára a kék-sárga mezben és ezeken a mérkőzéseken hatvankét gólt szerzett – ezzel csúcstartó.

SOROZATUNK TOVÁBBI RÉSZEI:

Gianluigi Buffon – Supermannek nem az idő a kriptonitja

A patkányfarok áldás és átok Rodrigo Palacio életében