A székely sportbíró lábát elvette a baleset, a hitét nem

Két éve munka közben ütötte el egy versenyautó a Hungaroringen László Attilát, akinek amputálni kellett a bal lábát. Az erdélyi sportbíró a baleset óta már a Forma–1-ben is dolgozott, idén pedig őt választották meg az év autósportos munkatársának. A díjkiosztón Lewis Hamilton, Max Verstappen és Mick Schumacher mellé került a neve, Alex Zanardival pedig egy találkozó várt volna rá, mielőtt az olasz legenda a nyáron súlyos balesetet szenvedett.

Fotó: GABOR MURANYI

– Hihetetlen, hogy a világ összes embere közül, akik azért dolgoznak, hogy létezhessen az autósport, engem választottak ki – kereste a szavakat lapunknak László Attila, akit a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) a baleset utáni visszatérése miatt tüntetett ki a díjkiosztón, amelyen a különböző sorozatok bajnokait is kihirdették. – Ha nincs a járványhelyzet, akkor Lewis Hamilton és a többi világbajnok mellett állhattam volna a színpadon. Ugyanakkor az online díjkiosztó alatt is azt éreztem, hogy atyaúristen, milyen nevekkel vagyok egy Zoom-találkozón. Hamilton mellett ott volt Max Verstappen, Valtteri Bottas vagy éppen Mick Schumacher.

Az online díjkiosztón a világbajnokok mellett László Attila is beszédet mondott Fotó: FIA

„Life-changing injury” – azaz sorsfordító sérülés, így nevezték László Attila balesetét a virtuális díjátadón. A 31 éves sportbíró élete 2018. június 3-án változott meg gyökeresen a német túraautó-bajnokság mogyoródi versenyhétvégéjén. Napsütésben rajtolt el a futam, aztán leszakadt az ég, és a pilóták sorra hajtottak a bokszutcába kerékcserére. A Mercedes egyik versenyzője, Lucas Auer, aki egyébként a korábbi F1-es Gerhard Berger unokaöccse, megcsúszott a vizes aszfalton, és elütötte László Attilát, aki azért volt ott, hogy ellenőrizze, minden szabályszerűen történik-e a bokszban.

„Láttam a zokniban fityegni a lábfejem”

– Miután nekem jött az autó, rátettem a kezem a sérült motorháztetőre, és próbáltam letolni a lábamról a kocsit, de nem ment. Még másnap is apró karbonszáldarabokat találtam a tenyerembe fúródva – emlékezett vissza Attila. – Miközben a szerelők kiszabadítottak az autó alól, elrepült a bal cipőm, és láttam a zokniban fityegni a lábfejem. Egyből tudtam, hogy ez maradandó sérülés. Arra gondoltam, hogyan fogok így játszani a kislányommal, aki akkor még csak két és fél éves volt.

A baleset felvétele:

Sokan inkább talán a lelkük mélyére temetnék magukban a történteket, de az Erdélyben, Kézdivásárhelyen született sportbíró nem ezt a megoldást választotta. Képkockáról képkocára visszanézte a balesetet.

– Akadtak olyan részletek, amelyeket csak másfél-két hónappal később, a felvételeken vettem észre, és sokkoltak – magyarázta Attila. – Például volt egy kerék, amely óriási erővel felcsapódott a bokszkapu peremére, miután a második, ugyanott megcsúszott autó eltalálta, majd közvetlenül mellettem pattant a földre. Erre nem emlékeztem, csak a zajra, a kiabálásra, a káoszra.

A házassági évfordulóján operálták

Könnyen agyonüthette volna az a gumi László Attilát, aki az ösztöneinek köszönheti, hogy nem járt még rosszabbul. Ő sem tudja megmondani, hogy miért, de miután letolták róla az autót, fél lábon átugrált a huszonegyes boksz jobboldali oszlopától a bal oldalra, és ott feküdt le a földre. Ha ezt nem teszi meg, valószínűleg a második megcsúszott autó is elüti.

A kórházban még reménykedett, hogy meg lehet menteni a lábát, de egy héttel a baleset után amputálni kellett, pont a házassági évfordulója napján. Sötét pillanatok következtek, meg kellett tanulnia, hogyan álljon fel a padlóról, szó szerint és képletesen.

László Attila egy évvel a balesete után már a Forma–1-ben volt sportbíró Fotó:

– Voltak kemény estéim, amikor már mindenki lefeküdt, és egyedül maradtam – mesélte Attila. – Apuéknak kellett segíteni, hogy a kislányom megtanuljon biciklizni, mert nem tudtam futni mellette, hogy tartsam. A legrosszabb viszont a rehabilitáció alatt volt, amikor még nem kaptam meg a protézist.

Elmentünk a budakeszi vadasparkba, és egyszer csak a kislányom odafordult hozzám, hogy vegyem fel. Képtelen voltam rá, mert mankóra támaszkodtam, és akkor eltört a mécses.

Végül volt ereje, hogy ne csak folytassa az életét, hanem új célokra leljen. – Megfogadtam, hogy teljes értékű apa leszek, ami azt jelenti, hogy a lehető legkevesebbszer akarok valamire nemet mondani a kislányomnak csak azért, mert nincsen meg az egyik lábam. Ő nem érezheti azt, hogy hátrányt szenved – fogalmazott Attila. – Talán a székely vérem is szerepet játszik abban, hogy konokul ragaszkodom a teljes élethez. Még a kórházi ágyon feküdtem, amikor egy erdélyi barátom javasolta, hogy tűzzek ki magam elé egy nagy célt, mondjuk fussak le egy maratont. A futásért korábban sem rajongtam, de gyerekkorom óta bicikliztem, így ez lett a mentsváram.

A baleset után Zanardi válaszolt neki

Azóta László Attila bekerült a magyar parakerékpár-válogatottba, tavaly a hollandiai világbajnokságon 21. lett az időfutamban. – Mellbevágó volt ott szembesülni azzal, hogy én harminc kilométer per órás átlaggal tekertem le egy harmincegy kilométeres szakaszt, más meg negyvenhattal – jegyezte meg Attila. – De a többiek ereje nekem is hitet ad. Azt tanultam meg a baleset óta, hogy a fejünkben lévő korlátokat le kell bontani. Amikor megkaptam a protézisemet, amellyel futhatok, csak kocogni mertem. Utána a YouTube-on láttam, hogy sprintelni is lehet vele, és másnap reggel megcsináltam. Először féltem megkísérelni a saját, képzelt korlátaim miatt, aztán kiderült, hogy képes vagyok rá.

Sorsszerűnek tűnik, hogy húsz perccel az irtózatos baleset előtt László Attila a sportvilág egyik legnagyobb túlélőjét, Alex Zanardit látta sétálni a Hungaroring bokszutcájában.

Arra gondoltam, amikor észrevettem, hogy milyen nehéz lehet lábak nélkül élni. Ironikus, hogy nem sokkal később én is hasonló helyzetbe kerültem – árulta el Attila.

A Forma–1-ben 41 futamon rajthoz állt Zanardit 2001-ben egy CART-versenyen érte baleset, amely után mindkét lábát amputálni kellett, később négyszeres paralimpiai bajnok lett. – Tavaly a hollandiai vb-n a közelében voltam, de abban a helyzetben nem tartottam illendőnek megszólítani. Utána írtam neki, amire szinte azonnal reagált, és kérte, hogy legközelebb menjek oda hozzá.

Zanardi a nyáron teherautóval ütközött egy parasportolóknak rendezett handbike versenyen, amely után kómába került, jelenleg Padovában lábadozik, de az állapotáról nem sokat tudni. Erre a találkozóra talán már sosem kerül sor – de egy túlélő soha nem mondja azt, hogy soha.