Ady Endre jól ismerte az El Clasico magyar hősét

Berkessy Elemér, a harmincas évek egyik legnépszerűbb magyar focistája volt. A Jegenyének is becézett játékos nevéhez több elsőség fűződik. Első magyarként lépett pályára El Clásicón, azaz a Barcelona–Real Madrid mérkőzésen, valamint ő volt az első külföldi edző az angol Football League-ben. Játékos- és edzői pályafutása alatt számtalan helyen megfordult, olyan nagy csapatoknál is, mint a negyvenes évek Grande Torinója vagy az FC Barcelona. A sokak által nagyra tartott focista mindenki által elfeledve halt meg Spanyolországban – írja az Origó.

A Nagyváradon született Berkessy Elemér nevét akkor ismerték meg Magyarországon, amikor 1928-ban a Ferencvároshoz igazolt. Nyolcvanegy alkalommal lépett pályára a zöld-fehér együttesben, és hét gólt lőtt. Háromszor nyert bajnokságot a Ferencvárossal, egy alkalommal kupát, egyszer pedig a Közép-európai Kupát is sikerült elhódítaniuk.

A középpályás ebben az időszakban kapott meghívót a magyar nemzeti tizenegybe. Első meccsét Svájc ellen játszotta 1928. november 1-én, Budapesten, az utolsót pedig Csehszlovákia ellen, 1930. október 26-án. Azt nem lehet pontosan tudni, hogy miért csak 7 mérkőzésen játszott, de számos feltevés létezik, amelyek szerint komolyabb sérülése, majd külföldre igazolása miatt nem lépett többet pályára a magyar válogatottban.

A labdarúgó a korszak nőinek bálványa volt. 190 cm-es magasságával, sudár, kisportolt alkatával, szőke, dús hajával, huncutul villogó tekintetével meghódította a nőket. Az egyébként MTK-szurkoló, színész, Salamon Béla nevezte el Jegenyének.

Berkessy kisgyermekként gyakran nyaralt a Sebes-Körös mentén fekvő Csucsán, ahol a nagyszülei éltek. Az akkor szintén ott élő Ady Endre nagyon szerette a Fradi játékosát. Ady Berkessyt „kicsi csikómnak” nevezte, és gyakran töltötték együtt az időt.

EURÓPAI TÚRA

Berkessynek ugyan szerződése volt a Ferencvárossal, de az 1931/32-es idény után kölcsönbe került külföldre. Előbb a párizsi Racing Club csapatát erősítette, ahol nagyszerű játékával felhívta magára a futballvilág figyelmét. Uruguayba is hívták, de ő végül – Plattkó Ferenc miatt –a Barcelonánál kötött ki.

A korábbi kiváló kapus, Plattkó edzőként dolgozott Franciaországban, és ekkoriban kereste meg a Barcelona. A katalán klub komoly válságban volt, és egykori legendás kapusukban, a „szőke magyar medvében” látták a megmentőt. Plattkó hajlott rá, hogy elfogadja a felkínált álláslehetőséget, ám kijelentette, hogy neki egy olyan típusú középpályásra van szüksége, mint Berkessy Elemér. A katalán vezetőség azonban nem ismerte a magyar játékost, ezért nem szívesen igazolták volna át, de végül megtették.

Mivel Spanyolországban nem szerették a külföldi játékosokat, Berkessyt folyamatosan támadták. A későbbi Barcelona-legenda, Josep Samitier – aki ekkor még a Real Madrid játékosa volt – úgy fogalmazott, hogy Berkessy egyszerűen nem való a Barcelonába. Amikor 1935. március 21-én a Barcelona Madridban 5-0-ra verte a Realt, Samitier mélyen hallgatott. Berkessy volt az első magyar, aki pályára léphetett az El Clásicón.

Berkessy Elemér a legemlékezetesebb mérkőzését a Valencia ellen vívta, nem mindennapi körülmények között. Történt, hogy Alex Ivorrát, a Barcelona kapusát kiállították. Állítólag a Valencia támadója megütötte a kapust, aki erre megharapta ellenfelét. Mivel cserélni nem lehetett, ezért a legmagasabb barcelonaira, Berkessy Elemérre esett a választás, ő állhatott be a kapuba. Berkessy olyan parádésan védett, hogy a meccs emberének választották. Bravúrt bravúrra halmozott, és bár a kapott gólnál kicsúszott kezei közül a labda, így is remek teljesítményt nyújtva 2-1-es győzelemhez segítette a csapatát.

EDZŐSKÖDÉS

A magyar futballista a barcelonai légióskodás után még megjárta a francia AC Havre csapatát, majd 1938-ban szögre akasztotta a stoplist, és hazatért. Itthon előbb a Tatabányát edzette, majd 1940 júliusában az MLSZ felkérte szövetségi edzőnek. Feladatul azt kapta, hogy tréningeket tartson a legjobb „sarjaknak”. Berkessy a gyorsaság fokozását és az angol háromhátvédes támadórendszer bevezetését tűzte ki célul az utánpótlás-nevelésben. Emellett a szövetségi kapitány, Ginzery Dénes megfigyelőjeként is járta a országot. 1941 nyaráig edzéseket tartott Budapesten, de több előadást és továbbképzést is szervezett országszerte. Olyan tehetségeket fedezett fel többek között, mint Deák „Bamba” Ferenc, Lóránt Gyula, Zakariás József, Bozsik József és Hidegkuti Nándor.

Később dolgozott Szegeden is, és a Ferencváros vezetőedzője is volt, aztán egy újabb külföldi túra következett. Olaszországban a Vicenza, a legendás Torino és a Pro Patria Calcio voltak az állomáshelyei, majd 1951-ben ismét országot váltott, és néhány évig a spanyol a Real Zaragoza mestere volt.

1954-ben Berkessy Elemér történelmet írt: ő lett az első edző Angliában, aki nem a Brit-szigetekről származott. A Grimsby Town vezetőségének imponálhatott, hogy abból az országból szerződtet trénert, amelynek a válogatottja kétszer is legyőzte az angolokat 1953-ban (6-3) és 1954-ben (7-1). A Grimsby döntését sokan megkérdőjelezték. A sajtóban állandó téma volt, hogy miért kellett külföldi edzőt alkalmazni. A nyomás meg is hozta az eredményt, Berkessynek mindössze három hónap után távoznia kellett posztjáról, mivel a brit Munkaügyi Minisztérium úgy döntött, nem folytathatja angliai munkáját.

A szigetországi kitérő után a belga Beerschot együttesénél kapott állást, onnan visszatért Spanyolországba, mert az Espanyol szerződtette a magyar legendát. Utolsó klubja a spanyol másodosztályú Sabadell volt 1958-ban.

Élete utolsó évtizedeiben, 15 évvel fiatalabb feleségével Barcelonában élt. Egészsége erősen megromlott. Csaknem 40 évet töltött külföldön, mégsem törte a magyart, és humora is megmaradt. Sosem feledte el, honnan indult el. 1993-ban, 88 éves korában halt meg Barcelonában.

A teljes cikket az Origó honlapján olvashatják.