2017. június 9. Elsőre valószínűleg csak keveseknek ugrik be, hogy miről nevezetes, jobban mondva magyar szempontból miért idéz fel arcpirító emléket ez a dátum. Kétcsapatnyi futballista biztosan nem felejtette el azt a napot. Az andorraiak a lefújás után örömükben fakadtak könnyekre, hiszen a válogatott történetének legnagyobb győzelmét aratták, a mieink viszont bánatukban, sőt szégyenükben könnyeztek. A hercegségbeliek Magyarországon kívül tétmérkőzésen azelőtt csak Macedóniát – azóta pedig még Moldovát győzték le – ebbe az illusztrisnak nem nevezhető társaságba kerültünk. Az 1-0-s vereség után olyan mélypontra került a válogatott, hogy Bernd Storck akkori szövetségi kapitány felajánlotta az andorrai túrán részt vevő szurkolóknak, saját zsebből kifizeti a jegyüket a nemzeti tizenegy következő két meccsére, a Magyar Labdarúgó-szövetség pedig másoknak is mindössze ezer forintért árusította a belépőket.
Az elmúlt napokban Marco Rossi, válogatottunk szövetségi kapitánya is több alkalommal felidézte ezt a találkozót, mintha az lenne a célja, hogy egyetlen pillanatra se lankadjon játékosaiban a veszélyérzet.
– Nem akarok tiszteletlen lenni, de az a vereség nem az ellenfél kvalitásán múlt. Nem történhet meg megint az, ami négy évvel ezelőtt. Annyit mondhatok, a játékosaim közül mindenki megfelelő hozzáállással lép majd pályára holnap. Az attitűd rendkívül fontos az én csapatomban, még akkor is, ha rosszul játszunk. Ha a show nem lesz jó, előre is elnézést kérek, de nekünk az a legfontosabb, hogy elhozzuk a három pontot.

Fotó: Magyar Labdarúgó-szövetség/Baricsa Gábor
Az Andorrában tartózkodó keretből három játékos (Kleinheisler, Lang, Nagy Ádám) lépett pályára azon a világbajnoki selejtezőn, és máig fájdalommal idézik fel azt a bizonyos nyári napot, legalábbis erről árulkodnak Nagy Ádám szavai, amikor a napokban így nyilatkozott: – Máig élesen él bennem az a szégyenérzet, ami bennünk volt a mérkőzés után, de ezt most nem szeretném túldramatizálni. Abban fejlődött a válogatott, hogy az ilyen mérkőzések már nem jelentenek terhet.