Valóban a világ legrosszabb válogatottja vár a mieinkre?

Papíron könnyűnek ígérkező mérkőzés vár labdarúgó-válogatottunkra vasárnap este a világbajnoki selejtezők második állomásán, San Marinóban. A törpeállam nemzeti csapata az elmúlt három évtizedben nemhogy nemzetközi tornákról, de még győzelmekről is csak álmodozhatott.

epa09097809 James Ward-Prowse of England takes a free kick during the FIFA World Cup 2022 qualifying soccer match between England and San Marino in London, Britain, 25 March 2021. EPA/Frank Augstein / POOL Fotó: Frank Augstein / POOL

– Hogy lehet fejleszteni a világ legrosszabb válogatottját? – ezzel a kérdéssel vezette fel a BBC az angol válogatott San Marino elleni vb-selejtezős mérkőzését. Valóban a legrosszabb lenne? A Brit-szigeteken a csütörtöki találkozót követően feltehetően azonnal rávágnák, hogy igen, már csak azért is, mert a háromoroszlánosok – nem túl szívélyes vendéglátó módjára – 5-0-ra kiütötték a hozzájuk érkezett csapatot.

Természetesen az angolok sem egy rossz meccs alapján mondtak ítéletet a San Marinó-i válogatottról, hanem ránéztek a FIFA-ranglistára, amelyen a miniállam valóban az utolsó, 210. helyen van. Nem véletlenül, hiszen az együttes csapnivaló eredményeket produkált az első hivatalos mérkőzése óta, azaz az elmúlt harmincegy évben, a vereségsorozatok között csak nagyítóval lehet rábukkanni eddigi hat döntetlenjére, emellett mindössze egyetlen győzelme van, amely 2004-ben Liechtenstein ellen született.

Az ok egyszerű: San Marino lakossága mintegy 34 ezer fő, így kicsi a merítési lehetőség. A köztársaságban regisztrált játékosok száma mindössze 1800 (az utánpótláskorú, futsal, férfi és női labdarúgókat is beleértve). Összehasonlításképp, Magyarországon 280 ezer felett van az igazolt labdarúgók száma.

Továbbá a válogatott játékoskeretéből csak hatan játszanak külföldön, mindannyian az olasz harmad- és negyedosztályokban légióskodnak. A világbajnoki selejtezőkre összeállított játékoskeret összértéke 910 ezer euró, ami eltörpül az I csoport többi csapatához képest, az utolsó előtti Andorráé például 1,95 millió eurót, Magyarországé pedig 61 millió eurót ér. Az együttes legdrágább labdarúgója a 225 ezer euróra taksált Filippo Berardi. Ha nem hallottak róla, ne ostorozzák magukat érte, hiszen az olasz harmadosztályban, a Vibonese csapatában játszik. A szélső korábban megfordult a Torinóban is, de a felnőttcsapatba nem tudta beverekedni magát.

A legtöbb futballista azonban a hazai amatőrligában játszik, és a San Marinó-i labdarúgás ikonja, Davide Gualtieri ezt tartja az egyik legfőbb problémának.

– Nem tudnak fejlődni a játékosok egy semmi kihívást nem jelentő bajnokságban, elveszítik az érdeklődésüket – véli az egykori játékos. – Gyakran úgy tűnik, mintha ők tennének szívességet San Marinónak azzal, hogy játszanak a válogatottban. Ez nem így volt az én időmben.

S bár a San Marinó-i válogatott egyelőre fényévekre van a sikerektől, Franco Varrella szerint sokat fejlődött a csapat a kinevezése óta. A 68 éves szövetségi kapitány közel négy éve áll a válogatott élén, előtte klubedzőként az olasz másodosztályig vitte. Eddig 24 mérkőzésre vezette ki a válogatottat, ezeken 22 vereség mellett két döntetlent tud felmutatni. Igaz, a döntetlenek az elmúlt időszakban, a Nemzetek Ligája D-divíziójában Liechtenstein és Gibraltár ellen születtek.

A biztató jelek megvannak, de ahogy Anglia nem Liechtenstein, Magyarország sem Gibraltár. Úgyhogy reméljük, nem ellenünk folytatódik a fellendülés.