– A források szerint a múltjáról szólva egy nevet mindig megemlít, Tichy Lajosét. Ennyire fontos volt?
– Nála lettem NB I-es futballista, így nagyon sokat köszönhetek neki. Igaz, a Honvédból akkor, hetvenkilenc tavaszán nagyon sokan, köztük válogatott szintű játékosok kiestek sérülés miatt, ami utat nyitott előttem, de nem is tudtam, hogy ő figyel, hiszen a ceglédi Bem SE-ből rendelt fel a csapathoz, és mire észbe kaptam, már az élvonalban találtam magamat.
– Az ismert anekdota szerint fiatalon a Tatabánya játékosa akart lenni. Egy rakamazi gyereknek honnan jött a gondolat, hogy a több száz kilométerre fekvő Tatabányába vágyjon?
– Nagyon egyszerű. A két város klubja között remek volt a kapcsolat, és a Tatabánya Rakamazról igazolta Halász Istvánt, aki később válogatott lett, és tudtuk, hogy vinni fogja P. Nagy Lászlót is. Ezért volt nekem a Tatabánya az álmaim klubja.
– Magától értetődött, hogy futballista lesz?
– Elmúltam már tizennégy éves, amikor Kisvárdára mentem középiskolába, és ott lettem igazolt játékos. Akkoriban még nem létezett ovifoci, meg hétévesek csapata, minket az utca, a grund nevelt, és amióta az eszemet tudom, imádom a futballt, mindenkitől labdát kértem ajándékba, más játék nekem nem kellett. Annyira szerettem, hogy nem is akartam lepasszolni senkinek sem, amikor csak hárman játszottunk, mindig én voltam egyedül. Hivatalosan a Kisvárda ifiben játszottam, de feketén olykor beálltam a Rakamazba is. Kerestek egy olyan igazolást, amiben a fénykép hasonlított rám, és annyira féltem a lebukástól, hogy még ma is tudom, Ruba Imre vagyok, anyám neve Jäger Piroska…

Fotó: Mirkó István
– A Kisvárda ifiből mennyire tűnt messzinek Tatabánya?
– Tizenhat évesen már játszottam az NB III-as felnőttcsapatban, és megtörtént, ami elképzelhetetlennek tűnt: Rákosi Gyula onnan meghívott az ifjúsági válogatottba. Amikor először megjelentem egyszerű vidéki srácként a velúrzakómban, a többiek összesúgtak a hátam mögött, de amikor elkezdtünk játszani, azonnal elfogadtak. Ezt követően nemcsak a Tatabánya, hanem más klubok is felfigyeltek rám, és én először ijedtemben az Újpesthez írtam alá.