Ezután megemlítette a csapatot, az angol válogatott közösségét, a felkészülést élete legjobb edzőtáborának nevezte. A társait a testvéreinek tartja, akikkel közös a siker és közös a kudarc is. Majd így folytatta:
„Olyan sportágban nőttem fel, ahol elvárás, hogy elolvassam a rólam írt véleményeket. Legyen szó a bőröm színéről, arról, hogy honnan származom, vagy miként a legutóbb, hogy milyen döntéseket hozok a pályán. Elismerem, ha nem teljesítek jól, bánom, ha kihagyok egy fontos tizenegyest, de sohasem fogok elnézést kérni azért, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Nem éltem át még büszkébb pillanatot, mint amikor a mezemen a mellkasomnál ott van a háromoroszlános címer, és amikor látom, hogy több tízezres tömeg szurkol nekem. Ilyen napokról álmodtam gyerekként. A ma kapott üzenetek lehengerlően pozitívak voltak, és látva, hogyan állt ki mellettem Withington, a könnyeimmel küszködtem. Azok a közösségek, amelyek mindig támogatottak, továbbra is mellettem állnak. Marcus Rashford vagyok, egy 23 éves fekete férfi a dél-manchesteri Withingtonból és Wythenshawéből. Ha másom nem lenne, ezt mindig magaménak tudhatom. Minden kedves üzenetet köszönök. Erősebben térek vissza. Erősebbek leszünk.”
A közösségi médiában és Rashford withingtoni otthona közelében ismeretlenek megrongálták a játékos falfestményét a vasárnapi döntő után, ám a lakosok szív alakú és támogató üzenetekkel letakarták a megrongált részeket, ráadásul nemcsak a kedvencük, Marcus Rashford, hanem Sancho és Saka mellett is kiálltak. A Manchester United csatára az oldalán olyan leveleket is megosztott, amelyeket iskolás gyerekektől kapott hétfő reggel óta, akik továbbra is rajonganak érte, a példaképüknek tartják őt.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!