„Scheidler Géza jól ismert a magyar atlétika világában. A Kölyökből Atléta Program vezetőjeként edzői munkája mellett az utánpótlás biztosításának koordinációja volt a feladata” – olvasható a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) honlapján.
– Tokió után minden erőnkkel, legjobb szakmai tudásunkkal a Budapest 2023 világbajnokságra készülünk, és a célnak megfelelően alakítjuk át a MASZ működését is – áll ugyanitt Gyulai Miklósnak, a MASZ elnökének a nyilatkozatában. – Személyesen én is köszönöm Kámán Bálint eddigi munkáját, és sok sikert kívánok neki a további pályafutásához. Scheidler Gézát, azt gondolom, hogy nem kell bemutatnom senkinek, a magyar atlétika egyik ismert személyisége, akinek az a megtisztelő feladat és óriási felelősség jutott, hogy Spiriev Attilával, a Budapest 2023 Kiemelt Atléta program szakmai vezetőjével együttműködve a hazai rendezésű világbajnokság minden szempontból sikeres legyen!
Scheidler Géza köszöni a bizalmat:
– Megtisztelő a felkérés, köszönöm a bizalmat! Minden erőmmel azon leszek, hogy meg tudjak felelni ennek a kihívásnak, hiszen a következő néhány év meghatározó lesz a magyar atlétikában, ha ügyesek vagyunk, egy új dimenzióba tudjuk helyezni a sportágat – nyilatkozta Scheidler Géza.
S bizony az új dimenzió nagyon elkelne, mert atlétáink számára a tokiói olimpia nagyon rosszul sült el. De már az is kellemetlenül érintette itthon a sportágat, hogy a 2017-es londoni vb-n 110 méteres gátfutásban bronzérmes Baji Balázs nem jutott ki Tokióba; sérülése után hiába állt újra versenybe, nem tudott formába lendülni. Olimpiai bajnok kalapácsvetőnket, Pars Krisztiánt ugyancsak makacs sérülései hátráltatták, ő sem kvalifikálta magát. A 2016-os riói olimpián női súlylökésben bronzérmes, szabadtéren vb-ezüstérmes, fedett pályás világbajnok Márton Anitának januárban gyermeke született, rövid felkészüléssel nagy reményei nem lehettek Tokióban, ahol végül a 21. helyen végzett.
Annak a két versenyzőnknek, akitől a legtöbbet várhattunk, szörnyű olimpiája lett. Férfi kalapácsvetésben a vb-3., Eb-3. Halász Bence a selejtezőben 75,39 métert dobott, ezzel nem jutott döntőbe, a 14. helyen végzett. Bár a felkészülése nem volt zavartalan, júliusban a Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíjon már 78,12 méterre hajított a kalapácsot, ezzel az olimpián hetedik lett volna.
Női hétpróbában az idén fedett pályán, ötpróbában Eb-bonzérmes Krizsán Xénia májusban Götzisben 6651 ponttal országos csúcsot ért el, Tokióban ezzel simán bronzérmet lehetett szerezni. Ám 6295 ponttal a 13. helyen végzett, ahogy ő maga is fogalmazott, ahogy jöttek a versenyszámok, „az egyik pofon után kapta a másikat”. Másik reménységünk, a női 100 méter gáton 12,71 másodperccel magyar csúcstartó Kozák Luca az elődöntőjében bukott, könnyek között búcsúzott. A döntőbe jutáshoz egyébként 12,67-es idő kellett. Sportolónőnk mindenesetre sportszerűségből jelesre vizsgázott, ő segítette fel a földről a jamaicai Yanique Thompsont, aki ugyancsak elesett a futamban.
Az olimpián a tizenkilenc magyar atléta közül a legjobb eredményt Szűcs Valdó érte el, aki a 110 méteres gátfutásban 13,40 másodperces idejével a végelszámolásnál holtversenyben a 12. helyen végzett. Baji Balázs magyar csúcsa 13,15 másodperc, Tokióban ennyivel könnyedén döntőbe lehetett jutni, a fináléban pedig ötödik helyet ért volna.
A közelmúlt magyar sikerei után összességében a tokiói szerény eredményekre nehéz magyarázatot találni; nem meglepő, hogy új kézbe került a szakmai irányítás.
(A borítóképen Kozák Luca könnyes búcsúja. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)
