A reméltnél csekélyebb érdeklődés övezte a rangadót. Hivatalosan éppen hatezren gyűltek össze a Sóstói-stadionban, abból ezren a fővárosból érkeztek, s a fradisták meg is töltötték a vendégszektort. Talán a hétközi, ráadásul kései időpont, talán a csapatra való hiányzó miatti visszafogott várakozás lehetett az oka, hogy a Vidi-drukkereket nem mozgatta meg jobban a Ferencváros vendégjátéka.
Kovács D. – Fiola, Rus, Stopira – Nego, Szendrei, Makarenko, Heister – Dárdai Nikolics, Jallow összeállításban kezdett a Fehérvár, amit, ha nem ismernénk az előzményeket, akár érdekesnek is mondhatnánk, nem feltétlenül tartalékosnak, ám a kispadra bizony zömében tapasztalatlan fiatalok ültek le.
A Fradi a ritkának már nem nevezhető Dibusz plusz tíz külföldi összetételben lépett pályára, ezúttal a következő játékosokkal: Dibusz – Wingo, Blazic, S. Mmaee, Civic – Zachariassen, Laidouni, Loncar – Uzuni, R. Mmaee, Tokmac.
A Transfermarkt kimutatása szerint a Ferencváros keretének értéke (40,25 millió euró) majd kétszerese a Fehérvárénak (22,63 millió euró), a pályára lépett két tizenegy alapján a szorzó ennél is nyilvánvalóan nagyobb volt.
Minden arra utalt, hogy vendégként is az FTC a mérkőzés esélyese, ennek megfelelően a címvédő lényegében az első perctől a kapuja elé szögezte a Fehérvárt, igaz, az első lehetőség a hazaiak előtt adódott a 3. percben, ám Dárdai kecsegtető helyzetben gyengén találta el a labdát. A 23. percben egy hazai kontra végén váratlanul Fiola tűnt fel Dibusz kapuja előtt, de a fejese veszélytelen volt.
Izgalmas esemény híján a szurkolók a meccshez nem illő rigmusokkal szórakoztatták magukat, s ettől azután sem tágítottak, hogy a műsorközlő sportszerű biztatásra buzdította őket.
Csendesen csordogáltak a percek, a Fradi nem diktált észveszejtő tempót, a Vidi pedig ott próbálkozott, ahol egyáltalán esélye lehetett: egyetlen párharcban (Nego kontra Civic) volt erősebb, ám ott látványosan.
A meccs addigi legnagyobb helyzetét Zachariassen hagyta ki a 31. percben, Ryan Mmaee tökéletesen centerezett, de a norvég játékos nem találta el a kaput. A 38. percben Laidouni ritkán látható módon tisztázott: miután elcsúszott, fekvő helyzetben fejelte ki a labdát a saját tizenhatosáról.
Szünetig nem esett gól, és ez is azt sugallja, hogy az első félidőben inkább a Fehérvár akarata érvényesült.
Fordulás után a Vidi egyből helyzetbe került, a veszélyes beadást Civic vágta ki hajmeresztően. Aztán a hazaiak ellőtték a patronukat, no nem a játékosok, hanem a szurkolók, egy percre színes füstbe borult a játéktér.
A következő negyedórában Tokmac kapu mellé hullott fejesével kellett beérnünk helyzet gyanánt, de a Fradi nem tudott iramot váltani. Sőt a 64. percben Dárdai ezúttal jól kivitelezett csavarása után Dibusznak kellett nagyot tornáznia, hogy hárítani tudjon. Mialatt Dárdai a szöglethez készülődött, a Fradi-tábor megtalálta Fiolát, akinek Tokmackal támadt kisebb afférja.
Bő egy óra elteltével végre megélénkült a meccs, érdekes módon inkább a Fehérvár játszott mezőnyfölényben. A Ferencváros a 75. percben eldönthette volna a találkozót, kontrából Tokmac lódult meg, vele szemben csak egy védő állt, az oldalán viszont még ott volt Uzuni, le is adta neki a labdát, de az albán csatár lövését védte Kovács.
A hajrára újra fordult a kocka, fáradni látszott a Vidi. A 79. percben Loncar helyett beállt a régi-új kedvenc, Muhamed Besic, a fradisták a nevét skandálva köszöntötték ismét zöld-fehérben. A 83. percben a Fradi vezetést szerzett, Civic bal oldali szögletét Ryan Mmaee fejelte a hálóba.
A 90. percben Uzuni hibázott ziccerben, így 0-1 maradt a végeredmény. Mondhatjuk, hogy a Fehérvár nem érdemelt vereséget, de ezen a meccsen tényleg döntött a rutin, a tapasztalat.
