A magyar válogatott 2016-os és idei Eb-sikereiben sok hasonlóság volt, és sajnos a folytatás is párhuzamba állítható a bravúrok utáni őszi vb-selejtezők alapján.
Öt éve mindenkit meglepett a Bernd Storck-vezette csapat azzal, hogy Ausztriát legyőzve, a később negyeddöntős Izlanddal és a végül aranyérmes Portugáliával döntetlent játszva csoportelső lett. Idén hasonló meglepetést keltett a Rossi-féle együttes, amely az Eb halálcsoportjában harcban állt a továbbjutásért, miután a franciáktól és a németektől is pontot csent.
Mindkétszer bizakodva vártuk az őszi vb-selejtezőket – idén a sikeres tavaszi rajtra is alapozva –, de aztán csalódnunk kellett. 2016-ban az Eb utáni első két meccs, a Feröer szigetek elleni 0-0 és a Svájctól hazai pályán elszenvedett 3-2-es vereség olyan pofonok voltak, mint most az Anglia elleni 0-4 és az albániai vereség. Öt éve ezt Lettországban 2-0-s siker követte, ezúttal pedig az Andorra elleni keserves győzelem. A sorminta, mint látható, nagyon hasonló.
Tudjuk, hogy a 2016-os Eb sikerkapitányának mi lett a sorsa. 2017-ben folytatódott a válogatott vesszőfutása, melynek mélypontja az andorrai 1-0-s kudarc volt egy évvel a csodaként megélt Eb után. Akkor fakadt sírva a kamerák előtt nem sokkal később pedig a feröeriek elleni hazai győzelem ellenére zúgott az auf wiedersehen a lelátóról. Az volt Storck utolsó meccse magyar szövetségi kapitányként.
Rossi eredményeit és népszerűségét figyelembe véve jelenleg nehéz elképzelni, hogy arrivedercit üzenjen neki bárki is. Az elmúlt év sikerei, a tavaly őszi Nemzetek Ligája-menetelés, majd az Eb-bravúrok nem születhettek volna meg a Rossi által alkalmazott szerkezetváltás, a háromvédős rendszer bevezetése és az általa megteremtett csapatkohézió nélkül.
Ugyanakkor nem véletlen, hogy Rossi legutóbbi nyilatkozatát hallgatva déjà vu fogja el az embert. Mintha újra 2019-ben lennénk, amikor eldőlt, hogy csak a negyedik helyen végeztünk az Eb-selejtezős csoportban, és Rossi kijelentette:
Soha, semmilyen esetben sem leszek akadály, amennyiben a munkámat nem fogadják el.
Rossinak újra ehhez a kemény retorikához kellett nyúlnia szerdán, amikor egyértelművé tette, mit vár el a játékosaitól. Azt, hogy végrehajtsák az utasításait, máskülönben az lesz a megoldás, ha ő távozik.
Az vezetett a kifakadáshoz, hogy az elmúlt három meccsen a válogatott nem tudott megbirkózni azzal, hogy eltiltások (Nagy Ádám, Willi Orbán), sérülések (Lovrencsics Gergő, Sigér Dávid, Gulácsi Péter) és pozitív koronavírustesztek (Loic Nego, Szalai Ádám) miatt repedések keletkeztek a nyári egységen.
Ebből látszik, hogy valójában mennyire törékeny a fal, amelyet Rossi verejtékkel felépített az elmúlt egy évben. Az erős alapot az jelentené, ha sokkal több minőségi játékosból válogathatna, de ebben a tekintetben nem jobb a helyzet, mint 2016-ban volt.
Az első pofonokat nem Angliától és Albániától kaptuk az Eb után, ahogy öt éve sem Feröertől és Svájctól, hanem az átigazolási piactól. Akkor és most sem kapkodtak a magyar válogatottakért a topbajnokságokból, pedig mindkétszer azt hittük, az Eb hullámait meglovagolva többek pályafutása új lendületet kaphat.
2016 nyarán lépett előre a legnagyobbat a karrierjében, akkor szerződtette a Fradiból a Serie A-s Bologna. Rajta kívül még került a Videotonból a Ligue 1-ba a Dijonhoz, és ezzel ki is merült az Eb-kerettagok iránti komoly kereslet.
Hogy mennyire nem javult a sikeres tornának köszönhetően futballistáink helyzete, azt Dzsudzsák esete érzékeltette a legjobban, aki a török Bursasportól távozva akkor igazolt az Egyesült Arab Emirátusokba, miután topligába a Portugália elleni két Eb-gólja sem adta el.
Idén sem volt jobb a helyzet, a mostani csapat egyik kulcsfigurája, Nagy Ádám az angol másodosztályú Bristol Cityből bevallottan a spanyol vagy az olasz élvonalba vágyott, de be kellett érnie a Serie B-ben szereplő Pisa ajánlatával, amely a bajnokság erejét tekintve visszalépésnek is tekinthető a Championshiphez képest.
A nyári Eb-keretből egyedül Bolla Bendegúz kapott – közvetve – topligás esélyt, hiszen a Premier Legaue-ben érdekelt Wolverhampton szerződtette Fehérvárról, majd egyből kölcsön is adta a Grasshoppernek. Rajta kívül Kecskés Ákos került a svájciból az orosz élvonalba és Hahn János Paksról Dunaszerdahelyre, ami előrelépésnek tekinthető. Érdekesség, hogy mindhárman ott voltak az Eb-n, de egyikük sem játszott egyetlen percet sem.
Az alapember Szalai Attilát viszont a hírekben a fél Premier League vitte volna, de ezer szónál is többet mond, hogy mégis maradt a török Fenerbahcéban, amellyel az Európa-ligában szerepelhet. A legutóbbi válogatott meccsek sajnos nem növelték az ázsióját.
Így tulajdonképpen kijelenthető, hogy a Bundesliga magyarjain kívül nemzetközi mércével továbbra is csak B kategóriás helyekre kellenek a játékosaink. Amíg ez nem változik meg és nem lesz olyan nemzetközi kupában csoportkörös hazai klub, amely magyarokra épít, addig jó edzőnek, sikeres felkészülésnek, csapategységnek és nem utolsósorban szerencsének köszönhetően elérhetünk kiugró eredményeket, de a repedéseknek ellenálló, szilárd fejlődésről nem beszélhetünk.
Magyar csapat 
