Joaquín nem volt tagja világ- vagy Európa-bajnok, netán Bajnokok Ligája-győztes csapatnak, de még spanyol bajnoki címmel sem büszkélkedhet. Mi több, pályafutása – hiányzó – csúcsa kételyeket is ébreszthet, ám annak eleje és még mindig jelen időben érvényes vége azt bizonyítja, korszakos futballista. A tekintetben a huszonegyedik század labdarúgásában pedig kivételes egyéniség, hogy nem veterán kapus, középhátvéd, netán minden ötödik labdára mozduló középcsatár, hanem 39 évesen is fáradhatatlanul és szélvészgyorsan zakatol a pálya jobb oldalán, s persze élvezi a futballt, helyesebben a játékot.
Fotó: REUTERS/Marcelo del Pozo
Egy ember késve érkezik a Bajnokok Ligája döntőjére. Telt ház van, nem találja a helyét. Kémleli a stadiont, amikor a szeme sarkából megpillant egy üres széket. Ahogy odaér, a szomszédos helyen ülő hölgy így szól hozzá:
– Nyugodtan foglaljon helyet, ha úgy gondolja.
A férfi hálásan fogadja a lehetőségét, de furdalja az oldalát a kíváncsiság, ezért megkérdezi:
– Hogyan maradhatott szabadon ez a szék, kié volt eredetileg?
– A férjemé – válaszolja szemrebbenés nélkül az asszony.
– És hol van a férje? – kíváncsiskodik tovább a férfi.
– Meghalt – feleli a hölgy.
– Ó, sajnálom – szabadkozik a férfi, és zavarában tovább kérdezősködik: – S nincs egyetlen rokona, barátja sem, aki a férje helyett eljöhetett volna?
– Nincs – feleli szenvtelenül az asszony. – Mindannyian a temetésen vannak.
Joaquín így mutatkozott be, amikor 2011-ben Málagába igazolt. Először döbbent csend fogadta, aztán a drukkerek röhögésben törtek ki.
Spanyolországban, ha szóba kerül, milyen labdarúgó Joaquín Sánchez, a drukkerek rendre ehhez hasonló történeteket elevenítenek fel. Hogy mást is említsünk, valenciai korszakában megkérdezték tőle, mi a hobbija, amire rezzenéstelen arccal vágta rá: a tenisz. Pechjére az egyik csapattársa, Júlio Baptista éppen arra járt, meghallotta kérdést és a választ, amire röhögésben tört ki: – A tenisz? Még ütő sem volt soha a kezedben!
Firenzében pedig a következőképpen kedveskedett a helybélieknek: – Igen, szép a város, de mintha nem fejezték volna be...
