A legutóbbi, 2018-as phjongcshangi téli olimpián a négyes bobok versenyében a 29 egység között két brit is akadt, de csak a 17. és a 18. helyet szerezték meg, míg kettes bobban 12.-ek lettek. Ezek kétségkívül nem acélos eredmények, de ha a 2014-es, Szocsiban rendezett ötkarikás játékok eredménylistáját is megnézzük, azt találjuk, hogy ott bronzérmes lett a brit négyes bob. S abból a kvartettből a még csak 32 éves Joel Fearon most is ott van a csapatban. Igazán érdekes azonban Greg Rutherford beválogatásával lett a sztori, Nagy-Britanniában ráugrott a Discovery+ csatorna is. Végigköveti majd a bobosok felkészülését, majd a remélt kvótaszerzés után a pekingi olimpiai szereplését is. A médiamegjelenésekkel szoros összefüggésben jó néhány szponzor is csatlakozott a projekthez, a háttér tehát biztosított a nyugodt felkészüléshez.
A korábbi távolugróklasszis, Greg Rutherford a londoni győzelme után négy esztendővel, Rio de Janeiróban bronzérmes volt, s nyert vb-t és két Eb-t, az egyéni csúcsa pedig 851 centi. Utóbbi nem olyan „nagy szám”, az örök-világranglistán csupán a 25. helyhez elég. Fedett pályán mindössze 826 centi a legjobbja. Rutherford 2018-ban sérülés miatt hagyta abba az atletizálást. A 34 éves kora alapján még most is ott lehetne a mezőnyben, tavasszal azonban új kihívást talált, mégpedig a téli sportokban: a bobra váltott, és a teszteken olyan jól teljesített, hogy a múlt hónap végén bekerült a britek ötfős olimpiai keretébe.
Micsoda óra volt ez a briteknek: három olimpiai arany egymás után az atlétikai versenyeken:
– Amikor áprilisban először mondtam, hogy megcélzom a téli olimpiát, sokan nem hittek bennem, de én hittem magamban. Nagyon bízom benne, hogy a kvalifikációs versenyeken megszerezzük a kvótát, és az olimpián valami különleges eredményt érhetünk el – mondja Rutherford, aki az első brit sportolóként szerezhetne érmet nyári és téli olimpián egyaránt, s ez a kimondott célja.
Greg Rutherford a tokiói olimpián televíziós kommentátorként volt jelen, itt honfitársa, a 100 méteres mellúszás immár kétszeres olimpiai bajnoka, Adam Peaty az interjúalanya:
Rutherfordra a négyesben természetesen tolóemberként számítanak, a robbanékonyságából és a gyorsaságából profitálva. Az atléták „beszervezésére” a sportágban bőven van példa. Margl Tamás 2004-ben, Athénban ugyancsak távolugrásban képviselte a színeinket, majd 2006-ban, Torinóban négyes bobban. Ebben a csapatban benne volt a tízpróbázó Kürtösi Zsolt, aki előzőleg az 1996-os atlantai és a 2000-es sydney-i ötkarikás játékokon is szerepelt. De Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség jelenlegi elnöke, korábbi sprinter is indult nyári és téli olimpián is; érdekesség, hogy ő előbb télin, 1994-ben kettes bobban, 2000-ben pedig a 4×100 méteres váltónk tagjaként. A fordított utat járta be egy másik atlétánk, Kürti Éva is, akik 2002-ben, Salt Lake Cityben kettes bobba ülhetett, két év múlva pedig Athénban diszkoszvetésben és súlylökésben is a dobókörbe állt.
Ilyen is volt, a magyar négyes bob 2006-ban Gyulai Márton, Kürtösi Zsolt, Margl Tamás, Pintér Bertalan összeállításban:
A tokiói ötkarikás játékokig 139 olyan sportolót tartanak számon, akik nyári és téli olimpián is indultak különböző sportágakban, de ezt ki kell egészítenünk. Ugyanis a jégkorong és a műkorcsolya már az első téli olimpia (1924, Chamonix) előtt műsoron volt a nyári játékokon. A hoki 1920-ban (Antwerpen), a műkorcsolya 1908-ban (London) és 1920-ban. Van 29 olyan sportoló, aki 1920-ban és 1924-ben úgy indult nyári, majd téli olimpián, hogy ugyanabban a sportágban szerepelt.
Kronológiailag azonban mindenképpen egy magyar, Déván István neve áll a különleges lista első helyén. Ő az 1912-es stockholmi nyári játékokon 400 méteres síkfutásban, 1924-ben sífutásban és északi összetettben indult. A sokoldalú sportember amúgy gyorskorcsolyázó, bob-, autó- és motorkerékpár-versenyző is volt. (Említsük meg, hogy 1924-ben nyári olimpiát is rendeztek, s két finn, egy litván és svájci sportoló ezen és a télin is részt vett.) A 139-es listán amúgy tizenkét magyar szerepel! Közülük egyedül a jeles karikaturistaként is ismert Szepes Béla tudott érmet szerezni: az 1928-as amszterdami játékon gerelyhajításban másodikként zárt. Négy évvel korábban ő is ott volt Chamonix-ben, ahol sífutásban és északi összetettben mérette meg magát.
Sportágat váltva hatan tudtak érmet nyerni nyári és téli olimpián is, arannyal azonban csak amerikai, Eddie Eagan duplázott. De itt megint szúrjuk közbe: Gillis Grafström svéd műkorcsolyázó úgy háromszoros olimpiai bajnok, hogy 1920-ban nyári, 1924-ben és 1928-ban téli olimpián siklott a jégen. Eagan viszont 1920-ban az ökölvívótorna félnehézsúlyú kategóriájában kalapálta el a mezőnyt, majd 1932-ben hazai pályán, Lake Placidben az amerikai négyes bobbal győzött 34 évesen. Bizonyára ő is rendesen meg tudta tolni a bobot.
Ezen a képen még bokszkesztyűben, jobbra:
Kortársa, a norvég Jacob Tullin Thams 1924-ben síugrásban győzött, tizenkét évvel később pedig vitorlázásban lett ezüstérmes. A keletnémet Christa Luding-Rothenburger gyorskorcsolyázóként négy érmet, közte két aranyat nyert, s közben 1988-ban, Szöulban kerékpáron is „beesett” neki egy ezüst. A hat olimpiai érmet őrző kanadai Clara Hughes is jó volt mindkét sportágban, olimpiát nyerni ő is a jégen tudott, 2006-ban Torinóban.
Az atléta Lauryn Williams a 2012-es londoni olimpián győzött a 4×100-as amerikai váltóval (2004-ben ezüstérmes volt 100-on), 2014-ben, Szocsiban pedig kis híján meglett a téli aranya is: kettes bobban úgy lett második, hogy négy futam összesített eredménye alapján a kanadaiak egytized másodperc előnnyel nyertek. A harmadik futam után még az amerikaiak vezettek.
Ugyancsak Szocsiban, a rövid pályás gyorskorcsolyázók férfiváltó versenyében Eddy Alvarez ezüstérmet szerzett az amerikai kvartettel, hogy aztán idén nyáron 31 évesen Tokióban már a tengerentúliak baseballcsapatával álljon a dobogó második fokára. Ami azért is kuriózum, mert az Egyesült Államokban baseballban jóval nagyobb a merítés, mint ahányan mondjuk a briteknél a négyes bobba pályáznak. Ezzel persze semmivel sem akarjuk Greg Rutherford érdemeit csökkenteni.
Borítókép: Greg Rutherford a 2012-es londoni olimpián Fotó: AFP/Franck Fife
