Lisztes: Kevesen gondoltuk, hogy Rossi fel tudja rázni a válogatottat

A 49-szeres válogatott középpályás, Lisztes Krisztián szerint korai ítéletet mondani a magyar válogatott vb-selejtezős sorozatban mutatott teljesítményéről, meg kell várni, mire jut a csapat San Marino és az utolsó fordulóban Lengyelország ellen. Magyar szempontból tét nélküli lesz a varsói találkozó, de egyáltalán nem mindegy, milyen játékkal fejezi be a csapat a sorozatot. Az első magyar BL-gól szerzője nem hibáztatja Marco Rossit, amiért megcélozta a vb-részvételt, esetleg a kapitány kommunikációján tompított volna.

Lisztes Krisztián még megvárja a lengyelek elleni meccset, utána vállalkozik komolyabb szakmai értékelésre Fotó: Nemzeti Sport/Árvai Károly

– Ezt a megszerzett pontok alapján, egzakt módon meg lehet vizsgálni. Nyilván vannak ellenpéldák: Georges Leekensszel szemben nem volt türelem, mint ahogy Pintér Attilával szemben sem.

– Szűkítsük a kört Egervárira és Rossira. Az amszterdami 1-8 után nem volt maradása Egervárinak, fel is állt a meccs után. Rossi változatlanul élvezi a bizalmat.

– Az MLSZ feladata értékelni a teljesítményt: nyilván meg kell vizsgálni, hogyan alakult a kapitány és a játékosok kapcsolata, illetve a csapat és a szakmai stáb közötti viszonyról, a szakmai munkáról is az MLSZ hivatott dönteni. Meg kell nézni, mit sikerült elérni a fiatalok beépítése terén, és még sok más egyéb területen. Mi az, amit kitűztek, és ebből mi valósult meg.

Fotó: Nemzeti Sport/Dömötör Csaba

– Rossi nagyon határozottan kimondta, hogy ki akarja vezetni a válogatottat a 2022-es vb-re.

– Ez sajnos nem jött össze. De nem is lehet egy sorozatnak másképp nekivágni, csak úgy, hogy igenis ki szeretnénk harcolni az Eb-, vagy vb-részvételt. Minden más kommunikáció kérdése. Célok nélkül nehéz érvényesülni a futballban, sőt, a közeg sem vette volna a komolyan Rossit, ha elmismásolja a célokat. Szerintem az a helyes hozzáállás a magyar labdarúgó-válogatottnál, ha azt mondja a kapitány, hogy megpróbálunk kijutni a következő világversenyre. Nyilván ezt a terhet nem szabad rápakolni a játékosokra. De az élsport velejárója a tervek kitűzése: ha nincsenek célok, akkor nem is lehet jól teljesíteni. Szerintem felesleges őt összehasonlítani Egervári Sándorral: Sanyi bácsi idején a csoport-harmadikok nem vehettek részt pótselejtezőn. Ami pedig a magyar és a külföldi edzők viszonyát illeti: én is érzékelem az ellentétet. A magyar szakemberek sokszor azt érzik, hogy ők nem kapnak elég bizalmat, bezzeg a külföldiek. Én azt gondolom, hogy vannak jó és kevésbé jó edzők, ugyanakkor dolgoznak sikeres magyar edzők külföldön, például Dárdai Pál és Löw Zsolt. Itthon Bernd Storcknak sikerült kijuttatni a válogatottat az Eb-re, és később Marco Rossi volt a következő, akinek ez sikerült. 1986 óta csak külföldi szakember vezetésével jutott ki világversenyre a magyar válogatottat. Ez tény. Márpedig az eredmények számítanak.

– Sokan tudni vélik, hogy Rossi már eljátszott azzal a gondolattal, hogy itt hagyja a válogatottat. 

– Ezt tőle kellene megkérdezni. Világosan elmondta, hogy ha nem érzi a bizalmat, akkor nem ragaszkodik a pozíciójához. Én azt látom, hogy ragaszkodik a munkájához, és továbbra is a magyar válogatott szövetségi kapitányaként akar dolgozni. Ma már mindannyian látjuk: nem volt magától értetődő folyamat, hogy a sikeres Eb-szereplés után beköszönt a kánaán, és egyre-másra jönnek a sikerek. Nem, ezért meg kell harcolni, és Rossi tudja ezt. A két albán-meccs után többen rajta kérték számon a gyengébb szereplést. Az angolok elleni mérkőzés előtt kevesen hittük, hogy az albánok elleni vereségek után Rossi fel tudja rázni a csapatot, hatással tudni lenni az eredményességre, és tud hitet adni a játékosoknak. Mégis sikerült neki.