Spanyolországban a két gigásznak volt már egy-egy kiváló húzása, amikor a klub korábbi legendás játékosát, ám edzőként még rutintalannak számító sztárt nevezett ki vezetőedzőnek. A Barcelona 2009-ben tett így az addig csak az utánpótlásban dolgozó Pep Guardiolával, a Real Madrid pedig 2016-ban a vezetőedzőként hasonlóan tapasztalatlan Zinedine Zidane-nal.
Ők a pozitív példák, mindkét klub modernkori történetének legsikeresebb időszaka fűződik a két edzőhöz. A Guardiola-féle Barcelona uralkodó futballstílust honosított meg, a tiki-taka ráadásul rendkívül eredményesnek is bizonyult, 2009-ben hat trófeát nyert a katalán csapat. Zidane vezetésével pedig a Real a BL-történet első sikeres címvédője lett, sőt 2016 és 2018 között zsinórban háromszor nyerte meg a sorozatot.
Vannak azonban ellenpéldák is. Elég csak Andrea Pirlót említeni, aki lényegében nulla edzői rutinnal ülte le a Juventus kispadjára 2020-ban, és a bukás enyhe jelző a ténykedésére. A Serie A-t 2012 és 2020 között leuraló torinói klubnak a BL-indulást érő negyedik helyért is kapaszkodnia kellett az előző idényben – Pirlónak természetesen mennie kellett. De hasonlóan kudarcba fulladt Thierry Henry monacói hazatérése is edzőként.
Sokan úgy gondolják, miként a pályán, úgy a kispadon is az új Guardiola lehet Xaviból Barcelonában, azt azonban egyelőre senki sem veheti biztosra, hogy a 41 éves edző valóban meg tud-e felelni a nem kicsi elvárásoknak.
2009-ben Guardiola is egy megrogyott csapatot vett át Frank Rijkaardtól, és sztárigazolások helyett a klub utánpótlásához fordult. Xavinak is ezt kell tennie, hisz pénz nincs a csapat jelentős, kívülről való megerősítésére. Guardiola azonban behatóbban ismerte akkoriban a La Masia kínálatát, hiszen ő addig a B csapat edzője volt, és a tehetséges fiatalokkal dolgozott.
Xavi viszont akármennyire is ízig-vérig Barcelona-termék, most kívülről érkezik. A 2015-ös visszavonulása óta Katarban élt és dolgozott, 2019-ig futballozott az al-Szadd csapatában, majd vezetőedzőként vette át az irányítást a klubnál.
Ami a hátránya, az az előnye is lehet, hiszen legalább már van jelentősebb vezetőedzői rutinja – gondolhatnánk. Kérdés, hogy a katari tapasztalat mennyit ér majd az európia klubfutball csúcsán.
Xavit 2019 májusában nevezték ki az al-Szadd edzőjének. 97 meccsen 64 győzelem, 16 döntetlen és 17 vereség volt a mutatója az arab együttessel, tehát 66 százalékban megnyerte a fellépéseit. Hasonló győzelmi arányra alighanem Barcelonában is szüksége lesz, ha sikeres akar lenni, a múlt héten menesztett Ronald Koeman 58 százalékos győzelmi hatékonysággal távozott.
Az al-Szaddnál Xavi első nagyobb edzői sikere az volt, hogy az ázsiai BL-ben az elődöntőig vitte a csapatot 2019 őszén. Hozzá kell tenni, ez csak részben az ő sikere volt, hisz a csoportkörben még nem ő irányította az együttest, az egyenes kieséses szakaszban viszont már ő nyert meg két párharcot. A legjobb négy között a későbbi bajnok al-Hilaltól 6-5-ös összesítéssel kapott ki.
Az első idénye így sem hozott teljes sikert, mert az al-Szadd címvédőként csak harmadik lett a katari bajnokságban, bár az tagadhatatlan, hogy e mellett három hazai kupát is elhódított a csapattal. Tavaly ugyanakkor a bajnokság mellett igazán fontos ázsiai BL-ben is korábban búcsúzott a Xavi-csapat, amely már a nyolcaddöntőben kiesett. Idén viszont a bajnoki címet újra megszerezte az al-Szadd, ugyanakkor közben a BL-ben már a csoportkört sem élte túl.
Xavi eddigi edzői teljesítménye az arab világban semmiképpen sem volt rossz, de kiemelkedőnek vagy bravúrosnak sem nevezhető. Az edzői pályafutása lényegi része persze csak most kezdődik.
Borítókép: Xavi játékosként és edzőként Barcelonában (Twitter.com/FCBarcelona)
