Leginkább úgy tudjuk, hogy a gyorskorcsolya a hollandok találmánya, akik a 16. században a befagyott csatornákon már rendszeresen közlekedtek vagy csak önmaguk örömére csúszkáltak, de az úttörő szerepét a skandinávok és az angolok is maguknak vindikálják. Az is eldönthetetlen, hogy hol volt az első „hivatalos” verseny; mindenesetre a korcsolyasport első nagy reklámja a 16. században élt id. Pieter Bruegel egyik remek festménye: Vadászok a hóban, a távolban korcsolyázók. Az első kocsolyázóklub 1742-ben Skóciában alakult meg (Edinburgh Skating Club), harminc évvel később pedig egy brit tüzér hadnagy, Robert Jones leírta a műkorcsolyázás alapvető formáit, a köröket és a nyolcasokat. A Nemzetközi Korcsolyázó-szövetség (Nemzetközi Korcsolyázó Unió, azaz ISU) 1892-ben alakult meg, egy évvel azután, hogy Amszterdamban megrendezték a gyorskorcsolyázók első négytávú összetett világbajnokságát.
A műkorcsolyázók először 1896-ban, Szentpéterváron versenyeztek vb-n, s bemutatkozhattak az 1908-as londoni nyári olimpián is! A férfiaknál a svéd Ulrich Salchow nyert, akinek a neve ma is minden műkorcsolya közvetítésben elhangzik a nevét viselő ugrás miatt – csak éppen ma már akár négyet is fordulnak a levegőben a versenyzők, mielőtt visszaérkeznek belőle a jégre. A műkorcsolyázók 1908 után legközelebb 1920-ban szerepeltek, másodszor és egyben utoljára a nyári olimpián. Antwerpenben is egy svéd, Gillis Grafström bizonyult a legjobbnak, aki 1924-ben már az első téli olimpián, Chamonix-ben nyert, majd 1928-ban, St. Moritzben is győzött, és még 1932-ben, Lake Placidben is jó volt az ezüstéremre. Itt, az Egyesült Államokban született meg a téli olimpiák első magyar érme is: a Rotter Emília, Szollás László duó páros műkorcsolyázásban bronzérmes lett. A duó a harmadik helyét 1936-ban, Garmisch-Partenkirchenben is megismételte. Rotter Emíliát élete végéig nyomasztotta, hogy kezet fogott Adolf Hitlerrel, erről évtizedekig még családjának sem beszélt.
A páros műkorcsolyázás még egy ezüstöt (Kékessy Andrea, Király Ede – 1948, St. Moritz) és két bronzot hozott számunkra (Nagy Marianna, Nagy László – 1952, Oslo és 1956, Cortina d’Ampezzo). Kékessyék egyértelműen aranyat érdemeltek volna, azonban a nyugati pontozói blokk egy belga kettőst eléjük rangsorolt, pedig a rivális duó hölgy tagja a fenekére esett…