Mint a korábbi tizenöt alkalommal, idén is Cavalese fölött, a Cermis-hegyen zárult a Tour de Ski. Az utolsó szakaszt a sífutóknak egy alpesi pályán felfelé kell teljesíteniük, mondani sem kell, extrém terhelésként, a túlnyomó többség bőven a savasodási tartományon belül, maximális pulzussal, ájulás közeli állapotban esik be be ilyenkor a célba.
Johannes Høsflot Klæbo volt az egyik kivétel kedd délután. Miután áthaladt a célvonalon, nem dőlt le a hóba, hanem integetett, és siklott tovább a depóba. Pedig nem lazsálta el a versenyt. Amikor még a hegy lábánál úgy érezte, túl lassú az iram, ritmust váltott, tapadt az élen haladókra, s végül fél perces hátránnyal, ötödikként ért célba úgy, hogy nem hajtotta ki magát. Nem volt rá szüksége, összességében több mint két percet vert a második helyezett Alekszandr Bolsunovra, de azért meg akarta mutatni, nem fél a Cermistől, már nem.
Emlékezhetünk, három éve is megnyerte a Tour de Skit – tehát idén másodszor győzött –, de akkor „csak” annak köszönhetően, hogy az előző szakaszokon tetemes előnyt gyűjtött, amit a riválisok nem tudtak ledolgozni, két éve viszont be kellett érnie az összetett harmadik hellyel, éppen azért, mert a Cermist nem bírta.
Most már bírja, ezt is bírja, mindent kibír. Mind a hat szakaszon imponáló teljesítményt nyújtott. Természetesen megnyerte a két sprintet, győzött mindkét 15 km-es tömegrajtos versenyben, tehát szabad és klasszikus stílusban is, negyedik lett a klasszikus egyéni indításos 15 km-en és ötödikként ért fel a Cermisre.
Különösen hétfőn, a klasszikus stílusú üldözéses versenyben aratott diadala volt imponáló. Túl a féltávon könnyedén hagyta faképnél a világ legjobb klasszikus stílusú sífutójaként számon tartott finn Niskanent. Úgy tört be a legjobbak közé a hosszú távú viadalokon is, hogy közben a sebességéből mit sem vesztett. Nagyobb fölénnyel uralja a sportágat, mint szintén norvég elődje, Petter Northug, akinek lényegesen nagyobb volt a tömege, mégsem volt ennyire gyors, a kaptatókon és a hosszú távú versenyeken pedig gyakran kínlódott.