Ez is megtörtént: a dühös szurkolók vörösborral locsolták le az „árulót”

Két évvel ezelőtt a koronavírus-járvány átírta a forgatókönyvet, akkor végül nem indulhatott Budapestről a sportvilág egyik csúcseseménye, a Giro d’Italia, a jövő héten azonban a földkerekség legjobb kerékpárosai az első három szakasszal nálunk kezdik meg a háromhetes olasz körversenyt. A patinás, 1909 óta íródó viadal krónikájában ez a 14. alkalom, amikor a mezőny nem Olaszországból rajtol. Az alábbiakban elmerülünk a Giro históriájában.

2022. 04. 25. 20:33
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Miként a Tour de France az összetettben vezetőt megillető sárga trikóval fogalom a kerékpársportban, ugyanez áll a Giro d’Italiára is, amelyen az aktuális első rózsaszínű trikóban teker. Mindez Magyarországon is sokakba bevésődött azután, hogy a tavalyi Girón hatalmas szenzációt okozva Valter Attila három szakaszon (6., 7., 8.) viselhette az ikonikus mezt. Utána vette át tőle, és végig megtartotta a kolumbiai Egan Bernal, honfitársunk előtt pedig ketten viselhették – ez is mutatja, mekkora tettet vitt véghez 2021-ben.

Ami a kezdeteket illeti, az olasz körversenyt öt évvel az első Tour de France után hívták életre, mégpedig a La Gazzetta dello Sport milánói székházában. A sportnapilap indította el a Lombard körversenyt (1905) és a Milánó–San Remo viadalt is (1907), ezek a mai napig az öt legrangosabb egynapos versenyek, a Monumentumok közé tartoznak, és a szerkesztőségben 1908-ban úgy gondolták, hogy egy még nagyobb dobással is előállnak. Tudomásukra jutott, hogy a Corriere della Sera az autó- és motorsportok után az ő felségterületükre, a kerékpársportba is be akar furakodni, és ezt nem hagyhatták. Így meghirdették, hogy 1909-ben egész Itáliát behálózó körversenyt rendeznek. Így is lett. A mezőnynek Milánóból indulva és ide is visszaérkezve nyolc szakaszon 2448 kilométert kellett megtennie, ami nagyon komoly erőpróba volt – még úgy is, hogy két szakasz között mindig volt egy-két szünnap –, a 127 indulóból csak 49-en birkóztak meg vele. A győztes Luigi Ganna három szakaszt is megnyert, és 5325 lírát kasszírozott, de még az utolsó is kapott 300 lírát. A miheztartás végett: a Giro versenyigazgatójának 150 líra volt a fizetése.

Mivel a La Gazzetta dello Sportot 1899 óta rózsaszínű papírra nyomják, gondolhatnánk, hogy már az első, az 1909-es Giro d’Italián megvolt a rózsaszínű trikó, ez azonban csak 1931-ben jelent meg. A Maglia Rosát Learco Guerra húzhatta magára, aki abban az évben megnyerte a Milánó és Mantova közötti nyitószakaszt. 

Érdekesség, hogy 1946 és 1951 között fekete trikó is volt, ezt az összetettben utolsó helyezett viselhette, és ez is értékes ruhadarab volt. Akadt, aki szándékosan defektet okozott magának, hogy megkaparintsa, így a komolytalanság miatt ez a trikó rövid életű volt.

A Girón az első években csak néhány külföldi vett részt, s ugyan az arányuk fokozatosan emelkedett, jellemzően a folytatásban is a hazaiak vitték a prímet. Ez a mögöttünk hagyott 104 kiírás statisztikáiból is visszaköszön. A versenyt hárman tudták ötször megnyerni: két olasz, Alfredo Binda (1925 és 1933 között) és Fausto Coppi (1940 és 1953 között) mellett a kerékpársport történetének legnagyobb alakja, a belga Eddy Merckx (1968 és 1974 között). A „Kannibál” a Tour de France-on is ötször diadalmaskodott, egyszer behúzta a Vueltát, vagyis a spanyol körversenyt, és a tizenegy Grand Tour-győzelmével csúcstartó. 

Az olaszok mindenesetre 69-szer nyerték még a Girót, a sorban második belgák főleg Merckxnek köszönhetően hétszer, a franciák hatszor. Ám Itáliában nagy szívfájdalom, hogy legutóbb 2016-ban ünnepelhettek hazai diadalt, akkor Vincenzo Nibalit koronázták meg.

A Giro krónikájából ki kell emelni a Coppival rivalizáló, háromszoros győztes Gino Bartalit (1936, 1937, 1946) is. Az olaszok másik legendája a II. világháború idején a Firenze–Assisi útvonalon tréningezve, kerékpárja vázába rejtve rendszeresen fényképeket és más fontos iratokat szállított, amelyek segítségével zsidók százainak készítettek hamis dokumentumokat. A fasiszták szagot fogtak, de Bartali tagadott a kihallgatásokon, és a nemzeti hőst nem merték megkínozni. Coppival kapcsolatban pedig említsük még meg, hogy neki emléket állítva a Giro útvonalának mindenkori legmagasabb pontja a Cima Coppi, a hegyi pontversenyben ez adja a legtöbb pontot.

Az 1987-es Giróról két okból is szólunk. Egyrészt hatalmas botránnyal járt, másrészt a főszereplője az az ír Stephen Roche volt, akinek magyar a felesége, a házaspárnak a Balatonnál is van háza, és természetesen az idei versenyen is feltűnnek majd. 1987-ben a Carrera csapatnak két nagy sztárja volt, ő és az olasz Roberto Visentini, a galibát pedig az okozta, hogy a csapatvezetés nem döntötte el előre, ki a kapitány, kit kell támogatniuk a többieknek. A 13. szakaszon, a második időfutamon Visentini visszavette a vezetést az írtől, ám két nap múlva egy hegyi szakaszon Roche a csapatutasítás ellenére támadott, és újra az övé lett a rózsaszín trikó.

Visentini őrjöngött, érthetően az olasz szurkolók is őt látták volna szívesebben az élen, a folytatásban az út szélén többen leköpték és vörösborral is leöntötték az árulónak tartott Roche-t. Aki azonban nem zavartatva magát megnyerte a Girót. Majd ugyanebben az évben a Tour de France-ot és az országúti világbajnokságot is, szóval nem akárki a sportágban.

Bevezetőnkben már említettük, hogy a Giro d’Italia eddig tizenhárom esetet leszámítva mindig Olaszországból indult, de ebből is kettő itáliai kezdést jelentett San Marinóban és a Vatikánban. Legutóbb 2018-ban volt külföldi rajt, Izraelben, Jeruzsálemben, Kelet-Európa pedig még soha nem került képbe. Jövő pénteken a Budapest és Visegrád közötti 195 kilométeres szakasszal részesei leszünk a kerékpársport történelmének, szombaton jön a budapesti 9,2 kilométeres egyéni időfutam, vasárnap pedig a 201 km-es Kaposvár–Balatonfüred etap. A televíziós közvetítésekben ránk figyel a világ.

Súlyosak a sérülései Julian Alaphilippe francia országúti kerékpárosnak, aki vasárnap a Liege–Bastogne–Liege klasszikus egynapos viadalon bukott. Az elmúlt két világbajnokság mezőnyversenyében győztes 29 éves kerekesnek eltörött a lapockája és két bordája, utóbbiak átszúrták a tüdejét, emiatt traumás légmell alakult ki nála. Csapata, az Omega Pharma-Quick-Step ugyanakkor azt is közölte, a versenyző állapota stabil, kórházban kezelik. Alaphilippe egy tömegbukásba keveredett bele hatvan kilométerrel a cél előtt, ahol az út menti árokba, egy fa tövébe zuhant. Csapattársa, a belga Ilan Van Wilder az állkapcsát törte el. A versenyen hármas belga siker született, a győzelmet Remco Evenepoel szerezte meg az öt legnagyobb egynapos viadal, a Monumentumok közé tartozó klasszikuson.

Borítókép: A Giro d’Italia becses trófeája őrzi a bajnokok nevét (Forrás: Giroditalia.it)

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.