Takács Boglárka ugyanabban, az Eb-bronzérmes Németh Roland nevével fémjelzett honvédes sprinterműhelyben készül az előtte álló nagy feladatok megoldására, ahol a hozzá hasonlóan 2002-ben született Illovszky Dominik küzd a 10.36 perces egyéni csúcsának megjavításáért.
Hat éve talált rá az „igazira”
– Minden olyan sportágat kipróbáltam, ami valamiért megtetszett nekem. Belekóstoltam a röplabdázásba, a női fociba, a tollaslabdázásba és a teniszbe, de beálltam kézilabdázni és métázni is, sőt a triatlont is kipróbáltam. Az már gyerekkoromban kiderült, hogy gyorsabban szedem a lábamat, mint a velem egykorúak, amiről a suliban a nyolcadikos fiúk is tudomást szereztek. Negyedikes alsós kislány voltam, amikor odajöttek hozzám, úgy tűnt, hogy nagy mellénnyel, és kihívtak versenyezni. Rendesen lenyomtam őket, büszke is voltam magamra. Talán ez az apró mozzanat is megerősített abban, hogy a futásban, pontosabban a sprintelésben lehetek a legjobb. A jövőm viszont csak a 2016-os megyei diákolimpián dőlt el, ahol a gyorsaságomra már az edzők is felfigyeltek. Édesapám NB II-es focista volt, csapata legfürgébb játékosa, édesanyám fiatalkorában jól futott, ebből következtetek arra, hogy tőlük örököltem meg a jó alapokat és azt, hogy az idegrostjaim is a vágtafutást támogatják – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Takács Boglárka, aki az országos csúcs megjavításával közel került a 11,24 másodperces Eb-szinthez.
Három nagy kihívás és egy kérdőjel
Takács Boglárkát és Németh Rolandot sem kápráztatta el a csúcsjavítás ténye és öröme, mind a ketten jól tudják, hogy ha valahol, akkor éppen a 100 méteres síkfutásban a legsűrűbb a nemzetközi mezőny, és ez várhatóan így lesz az augusztusi müncheni Európa-bajnokságon és a jövő évi budapesti világbajnokságon is.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!