A Giro d’Italia keddi negyedik szakaszán – amelyen az Etnára kellett feltekerni 1892 méter magasságba – Valter Attila a győztes német Lennard Kämnától 13:31 perccel elmaradva a 70. helyen érkezett meg a célba. Nem is a helyezése, hanem a jelentős hátránya lephetett meg sokakat, hiszen a Groupma–FDJ magyar bringása tavaly három napon át vezetett az összetettben, így viselhette az ikonikus rózsaszín trikót. Idén azonban más a célja, a szakaszgyőzelem.
Az Avola és Etna-Nicolosi közötti 172 kilométeres szakaszon Fetter Erik (EOLO–Kometa) mintegy 130 kilométeren ott volt a szökevények csoportjában, végül utolérték, s ő 65. helyen ért célba, 12:32 perces hátránnyal. A mezőny harmadik magyarja, Peák Barbabás (Intermarché–Wanty) 107. lett 22:54 perc hátránnyal, és azzal a csoporttal kerekezett be, amelyben ott volt az eddigi rózsaszín trikós, de a becses ruhadarabot elveszítő holland Mathieu van der Poel (Alpecin–Fenix) is. Az összetettben a spanyol Juan Pedro López (Trek–Segafredo) vette át a vezetést, aki a szakaszon a győztes német Lennard Kämna (BORA–hansgrohe) mögött vele azonos idővel második lett.
– Nem volt könnyű napunk, azzal kezdeném, hogy Erik előtt tényleg le a kalappal. A szakasz elején azért elég komoly volt a tempó, nekem nem is esett jól az első tíz-tizenöt kilométer – nyilatkozta Valter Attila az Eurosportnak. – Azt hittem, hogy később fog elmenni a szökés, nagyobb háborúra számítottam, de ezt én rontottam el, mert nem voltam eléggé tűzközelben. Lehettem volna jobban is a mezőny elején. Igazából kicsit tartottam attól, hogy engem nem engednének el, de utólag látva a neveket, biztosan én is mehettem volna. Szóval, ezt picit elszámoltam, de azért nem arról szólt nekem ez a szakasz, hogy vagy ma vagy soha.
A Groupama–FDJ 23 éves magyar bringása elárulta, a rajt előtt abban maradt a csapatvezetéssel, nézze meg, van-e értelme szökni, és hagyatkozzon az érzéseire.
– Belül úgy ítéltem meg, most jobb, ha nem nyírom ki magam. Mert azért nehéz hegy az Etna, és ha én szökök, majd miattam nem mehetünk messzire, aztán simán megfognak minket, akkor nem kevés energiát pazarolok el. Miután elléptek a szökevények, egész nyugis napunk lett a mezőnyben. Bár az egyik bukásba belekerültem, szerencsére nem estem el. Viszont az új cipőmet lehorzsoltam, ezért nagyon mérges voltam. De talán ennyi belefér. Nagy előnyt kapott az elmenés, de aztán eléggé meghúzta a sort az INEOS. Az Etna eleje még jól is esett, aztán nagyjából tizenhárom, tizennégy kilométerrel a cél előtt megint növelték a tempót, és akkor éreztem, hogy ez már sok nekem. Előzetesen is az volt a terv, hogy ha nem vagyok szökésben, vagy nem esik jól, akkor mindenképp engedjem el. Lehet, szebben néz ki, ha némileg kevesebbet kapok, de igazából nem számít, hogy mennyi lett a hátrányom. Nekem teljesen mindegy, hogy öt percet kapok vagy tízet. Az a lényeg, hogy mehessek majd szökni, és tudjak versenyezni a szakaszgyőzelemért. Most úgy érzem, kicsit mindenki meg van döbbenve azon, hogy mennyit kaptam, de elég sokszor nyilatkoztam már, hogy ezen a Girón én nem az összetettre megyek – szögezte le Valter Attila.
Ma Catania és Messina közötti 174 kilométeres etap megtétele vár a mezőnyre, a szakasz szintrajza pedig így néz ki:
A Portella Mandrazzi második kategóriás emelkedője ellenére valószínűsíthetően a sprintereknek kedvezhet, hiszen a hegyi hajrát követően lényegében hetven kilométernyi sík vezet a mezőnyben ott tekerő négyszeres Grand Tour-győztes legenda, Vincenzo Nibali (Astana Qazaqstan Team) szülővárosáig. Ami az esélyeket illeti, a Velo.hu szaklap szerint balatonfüredi győztes, Mark Cavendish (Quick-Step-Alpha Vinyl) tekinthető a legfőbb favoritnak, de Caleb Ewan (Lotto Soudal) és Arnaud Demare (Groupama-FDJ) is az etapgyőzelem reményében vág neki a távnak. Rajtuk kívül Fernando Gaviria (UAE Team Emirates) és Giacomo Nizzolo (Israel-Premier Tech) sem leírandó.
A Groupama–FDJ a mai rajt előtt:
Borítókép: a Groupama–FDJ csapatbuszában Valter Attila az előtérben, balra (Forrás: Twitter/Équipe Cycliste Groupama–FDJ)
